Láthatár, 1934 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1934-03-01 / 1. szám
élén egy ilyen rendkívül fontos és az európai kultúrát oly közelről érintő tettnek, ha nem az író? Utat kell törni egy nagy középeurópai egység felé s az úttörő munkát az íróknak kell vállalniok. S az írók között is elsősorban a magyaroknak, akik tudatában vannak hivatásuknak s annak a szerepnek, amelyet földrajzi és történelmi helyzetük nekik szánt. Pakots József hirtelen halála nemcsak a lillafüredi íróhét szépen indult tárgyalásait és ünnepeit szakította meg, hanem átmeneti zavarokat okozott az egyesület kebelében is. Ugron Gábor megválasztása azonban a legsúlyosabb pillanatban tisztázta a helyzetet, mert az ő nyugodt, puritán, minden irányban kristályosan tiszta egyénisége, rendkívül széles politikai és történelmi látóköre, mely kultúrája minden ellentét kiegyenlítésére alkalmasnak bizonyult. Az ő elnöksége szinte követeli, hogy az eddig csupán magyar kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkozó íróhét tágabb szintézist, látókört és nemzetközi jelentőséget nyerjen. Ma már tisztán áll minden magyar, sőt hovatovább minden külföldi kultúrember előtt, hogy népi kultúránk szoros szálakkal kapcsolódik Középeurópa népkultúráinak szövevényébe. Bartók, Kodály, Lajtha László úttörő zenekutatási munkája felderítette az összefüggéseket, amelyek nem puszta hatásokat, hanem lelki hasonlóságokat mutatnak. S rá kell-e mutatnunk a történelem folyamán oly gyakran adódott sorsközösségre, az érdekek, gondolatok, célok rengeteg egyezésére? Rá kell-e mutatnunk, hogy történelmünk folyamán milyen szoros együttélésben voltunk a szlovák, sőt a cseh néppel, hogy Erdély politikája miként kapcsolódott Lengyelország politikájába, hogy a Dunamedencében élő különféle szláv népek hányszor küzdöttek egymásért s milyen elválaszthatatlanul fonódtak egybe? A székely balladák, a román hegyi dalok, a tót nóták, a szerb hősi énekek és táncok erről a sorsközösségről beszélnének még akkor is, ha a történelem összes kutatása meddő lenne s ha a tudósok minden műve megsemmisült volna is. Az alexandriai könyvtár égésekor elhamvadhatott az ókor tudományának majdnem minden jelentős emléke. Elhamvadhatnának a középeurópai népek történelmének legfontosabb dokumentumai. A népkultúrák azonban fennmaradnának és velük az az egység is, amelyet az együttélés több mint ezer esztendeje hozott létre. Ha tehát komolyabb akadályai nem lesznek , ha a mindent jobban tudó politika a maga rontó hatalmával az amúgy is mérgezett levegőt még jobban meg nem mérgezi, ha Középeurópa íróinak elitje átérzi feladatai komolyságát s olyan megértést tud tanúsítani a magyar írók és a magyar kultúra iránt, amilyet ezek tanúsítanak irántuk s amilyet a népek a maguk ösztönére hallgatva mindig tanúsítottak, a Margitszigeti Íróhét eredményei rendkívül értékesek és döntőek lehetnek. Talán sikerül megvetni bizonyos kultúregyüttműködés alapjait, talán sikerül elmélyíteni az eddig úgyszólván a felszín alatt húzódó érzelmi és érdekcsatornákat s talán szélesebb utat lehet törni a középeurópai kultúra legértékesebb alkotásai számára itt is, amott is. A civilizációk fegyverkezhetnek, a gazdasági érdekcsoportok ideigóráig helytelen szempontok miatt szemben állhatnak egymással. A paraszt, a munkás, a költő — dalol! 3