Láthatár, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 1-2. szám
A magyar láthatár írta: OTTLIK GYÖRGY. A magyarok láthatára valaha alig terjedt túl egy-egy vármegye körzetén. Ritkán — kevés magyar közéleti férfiúnál — eljutott az ország határáig. Még ritkábban túllépte ezt és eljutott Bécsig. Ezeknek a magyaroknak már nagyon kényes volt a sorsuk itthon, mert a közvélemény nehezen tudta követni őket. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy tragikus összeomlásunk némileg alkalmas volt arra, hogy felfedje mindazt a hibát, amit épen a látkörünk szűk volta következtében elkövettünk. S az okos ember, ha már a más hibáiból nem tud is tanulni, legalább a saját hibáján okuljon. Meddig kell hát terjednie a magyarság látkörének, hogyan kell közvéleményünknek művelődnie, hogy alkalmazkodhassék azokhoz a követelményekhez, amelyeket e korszak feladatai rá épúgy kirónak, mint a nemzet vezetőire? A mai, Magyarország magyarjai és közvéleménye láthatárának messzebb kell terjednie, mint a Nagymagyarországénak. Minden hátránya mellett is a Habsburg monarchiához való tartozás relatív védelmet jelentett, amely lehetővé tette azt, hogy a magyarság ne foglalkozzék európai helyzetének nagy problémáival. Ez épen annyira volt előny, mint hátrány. A mai magyarság számára az ilyenfokú boldog tudatlanság és begubózás már nem is lehetséges. Az, hogy megjelentünk sok évszázad után ismét önálló nemzetközi alanyként az európai színpadon, az evvel járó veszedelmekkel együtt nehéz kötelezettségeket rótt nemcsak a vezetőkre, hanem mindannyiunkra. Minden helyi problémán felül emelkedően, minden belső reformnál — bármily életbevágóak is azok — fontosabbak külpolitikai problémáink, mert ezekkel dől el sorsunk is végeredményben. Külpolitikánk alapvető tétele, hogy az egész magyar nemzet külpolitikájának kell lennie, nemcsak a magyar államnak, mint nemzetközi jogalanyénak. Formailag és gyakorlatilag ugyancsak a magyar államnak lehet külpolitikája. Azonban ennek az egész magyarság, azaz tizenkét-tizenhárommillió magyar ember nemzeti céljait és akaratát kell magáévá tennie és megvalósítania. Mi csak akkor lehetünk politikailag fontos tényezők az európai, közelebbről a középeurópai történelmi fejlődésben, ha nemcsak a mai Magyarország, hanem a történelmi magyar nemzet érdekeit képviseljük és azokat politikánkban egyesíteni tudjuk. Ha tevékenységünket a mai állam nagyságához alkalmazzuk, akkor lemondunk arról a históriai misszióról.