Láthatár, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 1-2. szám

A magyar láthatár írta: OTTLIK GYÖRGY, A magyarok láthatára valaha alig terjedt túl egy-egy vármegye körzetén. Ritkán — kevés magyar közéleti férfiúnál — eljutott az or­szág határáig. Még ritkábban túllépte ezt és eljutott Bécsig. Ezeknek a magyaroknak már nagyon kényes volt a sorsuk itthon, mert a köz­vélemény nehezen tudta követni őket. Talán nem túlzás, ha azt állí­tom, hogy tragikus összeomlásunk némileg alkalmas volt arra, hogy felfedje mindazt a hibát, amit épen a látkörünk szűk volta következ­tében elkövettünk. S az okos ember, ha már a más hibáiból nem tud is tanulni, legalább a saját hibáján okuljon. Meddig kell hát terjednie a magyarság látkörének, hogyan kell közvéleményünknek művelődnie, hogy alkalmazkodhassék azokhoz a követelményekhez, amelyeket e korszak feladatai rá épúgy kirónak, mint a nemzet vezetőire? A mai. Magyarország magyarjai és közvéleménye láthatárának messzebb kell terjednie, mint a Nagymagyarországénak. Minden hát­ránya mellett is a Habsburg monarchiához való tartozás relatív vé­delmet jelentett, amely lehetővé tette azt, hogy a magyarság ne fog­lalkozzék európai helyzetének nagy problémáival. Ez épen annyira volt előny, mint hátrány. A mai magyarság számára az ilyenfokú bol­dog tudatlanság és begubózás már nem is lehetséges. Az, hogy meg­jelentünk sok évszázad után ismét önálló nemzetközi alanyként az európai színpadon, az evvel járó veszedelmekkel együtt nehéz köte­lezettségeket rótt nemcsak a vezetőkre, hanem mindannyiunkra. Min­den helyi problémán felül emelkedőén, minden belső reformnál — bármily életbevágónk is azok — fontosabbak külpolitikai problémáink, mert ezekkel dől el sorsunk is végeredményben. Külpolitikánk alapvető tétele, hogy az egész magyar nemzet külpolitikájának kell lennie, nemcsak a magyar államnak, mint nem­zetközi jogalanyénak. Formailag és gyakorlatilag ugyan csak a ma­gyar államnak lehet külpolitikája. Azonban ennek az egész magyar­ság, azaz tizenkét-tízenhárommillíó magyar ember nemzeti céljait és akaratát kell magáévá tennie és megvalósítania. Mi csak akkor lehe­tünk politikailag fontos tényezők az európai, közelebbről a közép­európai történelmi fejlődésben, ha nemcsak a mai Magyarország, ha­nem a történelmi magyar nemzet érdekeit képviseljük és azokat po­litikánkban egyesíteni tudjuk. Ha tevékenységünket a mai állam nagy­ságához alkalmazzuk, akkor lemondunk arról a históriai misszióról,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék