Láthatár, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 1-2. szám
2 Ottlik György: A magyar láthatár amely a Duna medencéjében kilenc évszázad óta fennálló királyságunkat hitünk szerint megilleti. Márpedig megingathatatlan hitem, hogy a magyarság léte, saját nemzeti kultúránk fenntartása és kifejlesztése, a magyar kultúra hordozóinak védelme ott, ahol őket a földrajzi viszonyok következtében nem lehet a nemzeti állammal egyesíteni; függetlenségünk biztosítása a kelet és nyugat mesgyéjén nemcsak magyar, hanem kiváltképen európai érdek is. Nincsenek történelmi véletlenek. Nem véletlen tehát, hogy mi magyarok különleges nyelvünkkel és szomszédainkétól teljesen különböző egyéniségünkkel, történelmi és alkotmányjogi fejlődésünkkel fennmaradtunk gátként ama veszélyek ellen, amelyek az európai nyugatot keletről fenyegették, így álltunk évszázadokon át, élő sövényként, pusztító tatár, török és egyéb hatalmak ostromát. Ez a feladatunk ma is, hitünk szerint, a bolsevista és más veszedelmek elleni harcban. Pillanatnyi habozás nélkül hajlandók is vagyunk ezt a történelmi feladatunkat mint a múltban, ma is teljesíteni. Ezt vállaltuk, amikor Szent István király bevezetett az európai keresztény civilizációba. Sem nemzeti politikánk, sem céljaink, védelmi harcaink irányvonala nem változott 900 év óta. Ennek a poliikénak az öntudatos szolgálata azonban azt kívánja minden magyar embertől, hogy tudja: a magyar nemzet céljait is csak akkor szolgálhatja, ha azokat harmóniába tudja hozni az egész európai kontinens céljaival. Láthatárát tehát elsősorban ki kell terjesztenie a mai Magyarország határain túl az egész magyarságra. Tudnia kell, hogy minden egyes öntudatos magyar egyed léte é,s szabad fejlődése a három velünk szemben nem barátságos szomszédos állam területén nemzeti érdek. Biztosítanunk kell nemcsak azt, hogy mint egyén boldoguljon, hanem elsősorban és főként azt, hogy mint magyar ember emberhez méltó civilizált életet élhessen. De még ennél meszszebbre is ki kell terjedni a magyarság látókörének. Fel kell ismernie ennek a földrésznek a közös érdekeit és azokhoz kell alkalmaznia saját politiáját és célkitűzéseit. Mert csak akkor várhatja el, hogy kívánságait meghallgassák és panaszait tiszteletben tartsák. Nem könnyű feladat magyarnak lenni, magyarságunkat fenntartani és érte küzdeni. Tudnunk kell, hogy nehéz, keserű és áldozatos feladat. De tudnunk kell azt is, hogy nem csak magyarok, hanem egy nagyobb egész, az európai keresztény civilizáció tagjai vagyunk. Csak akkor bízhatunk fennmaradásunkban, ha láthatárunkat ki tudjuk terjeszteni addig a felismerésig, hogy a magyar nemzet érdeke és az európai érdek lehet egy és ugyanaz, sőt kell, hogy azonos legyen.