Láthatár, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 1-2. szám

2 Ottlik György: A magyar láthatár amely a Duna medencéjében kilenc évszázad óta fennálló királysá­gunkat hitünk szerint megilleti. Már­pedig megingathatatlan hitem, hogy a magyarság léte, saját nemzeti kultúránk fenntartása és kifejlesztése, a magyar kultúra hordozóinak védelme ott, ahol őket a földrajzi viszonyok következ­tében nem lehet a nemzeti állammal egyesíteni; függetlenségünk biz­tosítása a kelet és nyugat mesgyéjén nemcsak magyar, hanem kivált­­képen európai érdek is. Nincsenek történelmi véletlenek. Nem vélet­len tehát, hogy mi magyarok különleges nyelvünkkel és szomszédain­kétól teljesen különböző egyéniségünkkel, történelmi és alkotmány­jogi fejlődésünkkel fennmaradtunk gátként ama veszélyek ellen, ame­lyek az európai nyugatot keletről fenyegették, így álltunk évszázado­kon át, élő sövényként, pusztító­­ tatár, török és egyéb hatalmak ostromát. Ez a feladatunk ma is, hitünk szerint, a bolsevista és más veszedelmek elleni harcban. Pillanatnyi habozás nélkül hajlandók is vagyunk ezt a történelmi feladatunkat mint a múltban, ma is telje­síteni. Ezt vállaltuk, amikor Szent István király bevezetett az európai keresztény civilizációba. Sem nemzeti politikánk, sem céljaink, vé­delmi harcaink irányvonala nem változott 900 év óta. Ennek a poliikénak az öntudatos szolgálata azonban azt kívánja minden magyar embertől, hogy tudja: a magyar nemzet céljait is csak akkor szolgálhatja, ha azokat harmóniába tudja hozni az egész eu­rópai kontinens céljaival. Láthatárát tehát elsősorban ki kell terjesz­tenie a mai Magyarország határain túl az egész magyarságra. Tudnia kell, hogy minden egyes öntudatos magyar egyed léte é,s szabad fej­lődése a három velünk szemben nem barátságos szomszédos állam területén nemzeti érdek. Biztosítanunk kell nemcsak azt, hogy mint egyén boldoguljon, hanem elsősorban és főként azt, hogy mint magyar ember emberhez méltó civilizált életet élhessen. De még ennél mesz­­szebbre is ki kell terjedni a magyarság látókörének. Fel kell ismernie ennek a földrésznek a közös érdekeit és azokhoz kell alkalmaznia saját politiáját és célkitűzéseit. Mert csak akkor várhatja el, hogy kívánságait meghallgassák és panaszait tiszteletben tartsák. Nem könnyű feladat magyarnak lenni, magyarságunkat fenntartani és érte küzdeni. Tudnunk kell, hogy nehéz, keserű és áldozatos feladat. De tudnunk kell azt is, hogy nem csak magyarok, hanem egy nagyobb egész, az európai keresztény civilizáció tagjai vagyunk. Csak akkor bízhatunk fennmaradásunkban, ha láthatárunkat ki tudjuk terjesz­teni addig a felismerésig, hogy a magyar nemzet érdeke és az eu­rópai érdek lehet egy és ugyanaz, sőt kell, hogy azonos legyen.

Next