Látó, 1992 (3. évfolyam)

1992 / 8. szám - DOKUMENTUM - KOVÁCS ISTVÁN: Száz éve született Sipos Domokos

zertált" a frontról, de haza! Haza, mert tudta, hogy "bele kell fogaznia a föld­be, mely nélküle már nem az a föld, ami volt" (kiemelés K. I.)5. Bizony ma sokan — főleg eltávozottak — kétségbe vonják még azt a transzilvanizmust is! A hazajövőkét! A fennmaradni, akarókét is. De a Meta­morphosis Transilvaniae e tagadók szerint olyan fokú átváltozás lett volna, hogy belém hasított a kérdés — ha igazuk van —, egyáltalán létezik-e még az Igazi Transzilvánia, a türelmesség földje? Ki kivel legyen türelmes, ki ki­nek a gondolatszabadságát tisztelje, miután a haláltáborokból és a deportálásból megmaradottakat jó pénzért, darabszám kiárusították! Zsi­dók, németek gyakorlatilag szinte nincsenek... A magyarok sokan megriadtak és menekülnek... Transzilvánia-e még a félelem, a gyanakvás földje? Lázálom ez. Csak a bizakodók bírják. Mert azért Reményik Sándor mondott valamit az Ahogy leheten kívül is, a Petrovics /7é­ ben (1935)6: És megcsapolják most a székely vért, Minden kis csepp­je drága gyöngyöt ért Él, kimutatják csalhatatlanul Nagy, rettenetes vegyi tudománnyal: Más vér ez — nem rokon a magyarsággal. Hát jól van, jól van — ezt is elviseljük, Mert falra hányt borsó ez is. Ál-tudósok kezén játék-kavics. Fent, a legfőbb semmi tőszéken Ül minden bíróság fölött Ama más néven ismert Petrovics, Mi legfőbb bíránk minden faji perben. A vér: a semmi. A Lélek, a Minden. Aki ezt érti, az tudja, igaz magyar transzilván író volt Sipos Domokos, a Si­pos György és a Császár Kata fia. És jó erdélyi hazafiak, jó romániai honpol­gárok voltak román, zsidó, német barátai, kiktől soha el nem fordult. Már így kezdte Vaszi című szinte gyermekkori karcolatétól, a Régi jó időkből című gimnazista kori (1908) novellájáig, ahol a gazdag leány nem a vagyonos Bá­­gyoni Gyurit szereti, hanem apjának pakulárját, Vaszit! Felnőttkori írásaiban is mindig rokonszenvvel írt a román emberekről, a román népi életről. Talán az Oprisor vér miatt is? Nem hinném. A "kevert vérűek" inkább hallgatnak. Ennyit a bölcsőről.­ És most a koporsóról. Olvassuk el a Keleti Újság 1927. dec. 29.-i számából a sok szempontból érdekes cikket:

Next