Látó, 1997 (8. évfolyam)
1997 / 1. szám - GULYÁS MIKLÓS: Utóirat parancsa
Az Árpád Gimnázium Arnold László, Baranyai György, Boga Bálint, Cserni Tamás, Erdősi László, Felkai Ferenc, Gáspár Ferenc, Gottlieb Miklós, Gyurgyik Gyula, Hidas István, Horváth Kálmán, Horváth László, Hoschke Gusztáv, Hutira Albin, Károlyfy András, Koszó Gábor, Kőháti Attila, Máli Gábor, Mihajlovics János, Mitinszky Miklós, Németh Ferenc, Németh József, Németh László, Novák Miklós, Papp Sándor, Pellényi Lajos, Rácz Attila, Rédly Gyula, Reisinger György, Szabó Bálint, Szendey Béla, Tagel Gyula, Török Ottó, Turzán Béla. Nézem az érettségi tablót. Négy utolsó magyarországi évem társait. A negyvenéves érettségi találkozón, néhány hete, a San Marco utcai Kerék vendéglőben végignézve ezeket az öregurakat, az idegenbe szakadt nosztalgiájával állapítottam meg magamban, hogy 1952-1956 volt a mérvadó. Amikor ezt írom - biztos azt hiszitek, hogy hazudok -, csöng a telefon, és kérdezi a Reisinger Hamburgból, hogy ki volt a mi történelemtanárunk. Előttem a tabló: a Masznyik. Szevasz. És leteszi a kagylót. Az Árpád Gimnázium Óbudán, az amfiteátrum mellett a Nagyszombat utcában van. Az amfiteátrumban (amelyet a Hannibál tanár úrból biztos ismertek) akkor még szabadott focizni. Én inkább kosaraztam a tornateremben. Ignác tanár urat, akit a magyar futósport történelem Iglóinak jegyez, nagyon szerettem. Azért hozom őt fel első példának, mert az amfiteátrum, a futball és a kosárlabda az ő emlékét idézik. Szavazásra - nem választásra készítették elő a magyar népet. A tanárokat kiküldték agitálni. Ignác tanár úr az apámhoz ment, aki akkor betegállományban volt. Néhány órát volt nála. Amikor hazamentem az iskolából, hallottam beszélgetésüket fiatalságukról, sportversenyekről. Mint a magyar atlétikai válogatott edzője, Svájcban volt az Európa-bajnokságon. Amikor hazajött, elmesélte élményeit. Annyi angol diákot látott ott. Ti miért nem mehettetek oda? Biztos azért is szerettem Náci bácsit, mert nem volt az a katonás tornatanár típus, nem kellett lógni a szeren. S nem szerette jobban a jó sportolókat, mint minket. Talán már negyedikesek voltunk, amikor Rácz Attilával betértünk egy kiskocsmába rumot inni. Meglátott minket, gyorsan elosontunk. Soha egy szóval sem említette a történteket. Udvarhelyi Ágoston tanárunk a földrajzot tanította. A Szovjetuniót csak szónak nevezte, így rövidítve. Gottlieb, gyere ide a katedrához. Velem szembe. Közelebb. Húzd fel a sliccedet. Guszti bácsi volt nálunk Svédországban. Megtudtam, hogy idejön, és meghívtam hozzánk. Felhívta Hidas Pistát, hogy elfogadhatja-e a meghívásomat? Pista csak azt válaszolta, hogy az a Gottlieb kutya kötelessége, hogy fogadja őt. Guszti bácsi mindig mellettünk állt. Legalábbis az én szememben az ő