Látó, 2002 (13. évfolyam)
2002 / 7. szám - SARUSI MIHÁLY: Magyar Igen
Noszek Gyula, Noszek Dorina, a felesége, Borsos Mária, Sztáráné, Borsos Ernő, a testvére, Borsos Sztára Mária, Szabó Vili, román férfi, magyar nő, a gyermekek katolikusok: Biris Anna és négy gyermeke, Dani az egyik, Istók..., románnak tartják magukat, de katolikusok, Celnának laknak, onnan járnak át. A 14.? Valamelyik. - Tizenhárom és fél. Reszkessen, akinek rossz a lelkiismerete! - Nem úgy gondoltam. Hál' Istennek mi sem. Gazdag porta, tág ház a gondnoké. A falon Ajtaiék nemesi levele, öreg szablya, szarvas agancsa, berakásos íróasztal, festmény. Hetven évvel ezelőtti kolozsvári román oklevél adja tudtul, milyen borok voltak akkoriban Magyarigenben. A ház alatt a pince akkora, hogy nem csoda: Ajtai uram csak elindult egy borversenyen, s már meg is nyerte. Ma a hatalmas hordóknak - jobbára - csak a hűlt helye. Igen vize martján, Sárd felől: a jó öreg katolikus istenháza. Mellette a valahai plébániaház téglahalma. Épp elég föladat tizenvalahány léleknek a templom megóvása. M. IGEN. Nemigen. A templomkert végében: mi az a fehér? Csak nem. Az emlékoszlopon elöl: MDCCCXLVIII október XXVII. Balra az irat: 187 magyar honfinak síremléke. Itt Nyugszik IGEN. Igen, hátul: Áldás poraikra! Áldás, béke. Jobbfelől írva vagyon az igen magyar kövön. A Kegyeletes Közönség adakozásából emeltetett 1888-ban. Volt, kegyelet, közönség, adakozás, emeltetés. Cinterem a katolikus templom körül. Az utolsó sírkőig A tied vagyok, Vagyunk! Az egyik: Ilyés Elek 1900-1958. Ő is hiányzik a miséről. Hát még az, aki „nem természetes halállal halt".