Látó, 2003 (14. évfolyam)

2003 / 2. szám - GULYÁS MIKLÓS: Találkozások és búcsú (Regényrészlet)

szerint a debreceni találkozón kimondhatatlan vágyat éreztek csak egy mák­­szemnyire is hozzájárulni hónuk, véreik ápolásához. (Benedek) Elek bácsi idejében még el-elhonoztak és véreztek az írók. Széchenyi naplójában egyre inkább előfordul a Wesselényi név, amelyből lassacskán Wesselényi, majd az intimebb Kövér lesz (németül). A két fejedelem erdélyi találkozását sokan leírták. A bennszülötteket: az öregasszony Wesselényinét, a jószágigazgató Kelemen Benjámint, Ujfalvi Sándort, aki olyan élvezetesen írta le a zsidói életet, és töméntelen gondolata bosszant engem, Esterházy Dénest, akit egyszerűen kupán kéne ütni. Lehet, hogy a román lakájsal, a német fővadásszal és az olasz komornyikkal is szót váltott a messziről jött vendég, F­arkas Sándor akkor Bécsben jogot tanult. Széchenyi elég hosszan megemlékezik Esterházy Dénesről, és nincs ki­zárva, hogy fontos, amit mond: „Esterházy Dénes velem jött Enyedig, hogy édesanyja birtokára elkísérjen. Egy olyan fura magyar, hogy eleinte kedves volt nekem, és három napig játszottam vele egy igazi magyar komédiáját, de később utálatossá vált, s a végén már megverném, vagy éppenséggel agyon­ütném, mert még egy ilyen magát szerető, egy ilyen igazságtalan embert a föld nem hordott a hátán. Azt állította, hogy a románokkal úgy kell bánni, mint a barmokkal, hogy a császár rossz ember, mert hogy a sót olyan drágán adja el, hogy az erdélyi magyarokon kívül mindenki ostoba népség, és több effélét­­ egy öszvér butaságával és makacsságával." A világjárt és gazdag Széchenyi látogatása nagy esemény volt ebben a provinciává süllyedt tartományban, amiből kitörni és ahol az életet tartalma­san és nem vegetálva élni nehéz, és ahol az egykori független Erdély emlé­kével vigasztalták magukat az emberek. Mihály atya szerint Erdélyben a köznevelés kimondhatatlanul elhanyagolt volt, és ezért a jobbágyság szelle­mileg és erkölcsileg alacsonyabb fokon állt, mint a testvérhazában. Egy oda­valósi író szerint Erdély politikai mezején vannak ellenzők, de nincs ellenzék; vannak haladók, de nincs haladási párt; vannak érdekes szónokok, de kevés a befolyásos egyén, és nincs központi tekintély. Wesselényi Miklós akkor még faragatlan és nagyképű volt (Széchenyi azt állította, hogy egy tanulatlan csikóval találkozott, és ő csinált embert belőle). Pedig a báróról, legalábbis halott apjával összehasonlítva, a feudális dölyf egy része már levetkőződött. A gróf később sem volt Miklóssal elégedett, hiányolta ugyanis nála az önbizalmat, a keresztény alázatot és a filozofikus hajlamot. Széchenyi gőgjét civilizáltnak kvalifikálhatjuk, utazásai folytán nem volt benne kisebbrendűségi érzés, de elmaradott hazáját, a Terra incognitát szé­­gyellte. És ha nagy véletlenül találkozott a gróf valakivel, aki hallott Magyarországról, akkor abban nem volt semmi jó.­­Svédországról tulajdon­képpen a svédek se tudtak sokat. A göteborgiaknak Stockholm messzi -

Next