Látó, 2004 (15. évfolyam)

2004 / 5. szám - FÓRUM - KOVÁCS ANDRÁS FERENC: Valaki, aki szárny is, fény is

FORUM Kovács András Ferenc Valaki, aki szárny is, fény is (Vázlatok Tóth Árpád lírájáról) „ Vázlatok vagyunk valaki kezén" (A test csodája) 1. Kimondanám, mi ki nem mondható „Ó, mester r­ím a késő famulus" (Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz) TÉTOVÁN ÉS TAPINTATLANUL, mert túl személyesen s nagyon távol­ról, hosszú nekifutásból kellene indítanom a kezdőmondat szerkezetét, hogy fölemelkedni, röpülni s lebegni is tudjon, hiszen éppen a légies Tóth Árpád­ról, illetőleg az ő szépséges, tökéletes ívelésű lírájáról illene szólnia, de nem tud, hogyan is tudna, ha ennyire nehéz, mi több: túlontúl korszerűtlen ez a magasba rugaszkodás, pedig méltó volna, s jól jönne hozzá valamely antikos ódás módozat, egynémely enyhén patetikus hangnem, hanem hallani, hogy vélhetőleg már az is kiment a szépliteratúrai divatokból, alkalmasint modor­­talan nevetség, sőt, kész röhej jön bármiféle szép emelkedettség, stiláris ele­­váció, pláne a poézisé: „S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán! / ívelj, ha tudsz, magasztos távolokba", de nem tud, ó, dehogy, tehát folytassuk csak földhözragadtan, józanul és fantáziátlanul, ahogy Tóth Árpád mondaná, na­gyon távolról s túl személyesen, miképp érzelmes olvasó, vagyis majdnem ci­vilként és kissé meghatottan, rögtön az elején megváltván implikáltságunkat és immár egy életre szóló érintettségünket, ifjonti elfogódottságunkat, lelki- Egy (a budapesti Palatínus Kiadónál megjelenendő) Tóth Árpád-válogatás utószava: 81

Next