Látó, 2018 (29. évfolyam)

2018 / 5. szám - SÉTATÉR - Térey János: Fékek és ellensúlyok avagy showman a cívisek között (Csokonai Vitéz Mihályról)

SÉTATÉR Térey János FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK AVAGY SHOWMAN A CÍVISEK KÖZÖTT CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYRÓL Cimbalom, a borvirágos képű, kulacsától és pipájától elválaszthatatlan show­man? Rossz alvó, így lett a Kollégium éjszakázó renitense. A korszak va­lamennyi eszmeáramlatát és írásmódját egyetemesen és harmonikusan öt­vöző, harminckét évet élt nagymester, aki bevitte kalandvágyó tanítványait a (Nagy)erdőbe­. Ő volna egyúttal a debreceni mélabús Jacques, és ez a ko­csányos tölgyes volna az ő ardennes-i erdeje?1­2 Villanásokra tűnhet úgy is. Pedig dehogy, ez a minden megmozdulásában tudatos költő és szelíd filo­zófus a mozarti örömelv híve. Többször kinyilvánítja, mennyire „vidám ter­mészetű poéta” is ő, félre tehát a gyászos ciprusokkal meg a siralmasan bő­­getett oboával, az ő poézise igenis a látható, hallható és tapintható földi késeket hirdeti, nem annyira rokokó kiáltványként, mint inkább egyszerű életigenlésből.­ ­ Debreceniül úgy mondanák: kivitte tanítványait a Nagyerdőre. 2 „His function seems to be to provide a sharp foil for the wit of other cha­racters, but also to create a shadow within the sunny forest. Jaques is a constant reminder that in the real world time is not suspended, and grief, sorrow and de­ath provide a counterpoint to all human joys, a kind of embodied presentiment of Poussin’s ’Et in Arcadia ego’.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Jaques_%28As_ Y ou_Like_It%29)

Next