Látó, 2019 (30. évfolyam)
2019 / 10. szám - TÉKA - Mihók Annamária: Az alkotó rendeltetése (Markó Béla: A költészet rendeltetésszerű használatáról)
TÉKA Mihók Annamária AZ ALKOTÓ RENDELTETÉSE Markó Béla: A költészet rendeltetésszerű HASZNÁLATÁRÓL. ESSZÉK. BOOKART KIADÓ, Csíkszereda, 2019. Vajon születőben volna az új költészeti reneszánsz? A próza után megint a versek kerülnek előtérbe? Nemrég jelent meg Balla Zsófia esszékötete (A darázsfészke), amely az alcíme ellenére (Értekező líra) nem műfajként, hanem elsődlegesen tárgyként szól a líráról. Továbbá „Napjaink költészete” címmel a Forrás folyóirat is kiadott egy duplaszámot, amely mindamellett, hogy különféle nyelvekből közöl versfordításokat, a költészet átfogó értelmezésére törekvő esszéket is tartalmaz, megtetézve egy áttekintő interjúval Mohácsi Balázzsal és Krusovszky Dénessel, akik a Versum nevű online folyóirat szerkesztőiként megbízható rálátással bírnak a kortárs líra folyamataira. Itt most érdekes egybevetést szülhet, hogy a Versum szerkesztői szerint a világlírában a mainstream és az underground helycseréje zajlik, mind tematikus, mind nyelvi szinten, és hogy az avantgárd-posztavantgárd előtérbe került a hagyományos, némiképp elitista költői attitűddel szemben. Az egybevetést az hozza fel, hogy Markó kötete ezzel szemben a tradicionális költészet hasznáról értekezik, a megszokott költői kánonból veszi példáit és példázatait, és ha performatívabb és maibb ízű költészetet választ esszéje témájául (A halhatatlan slampoetry), akkor is ennek az új irányzatnak ősi eredetét (gyermekmondókák), mindenkori funkcióját (Tinódi Lantos Sebestyéntől Villonon át Kányádiig) emeli ki. Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Arany János (két írásban is), Ady Endre (ugyancsak kettőben), Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, József Attila (ő is kétszer), Dsida Jenő, Weöres Sándor (kétszer), Székely János, Kányádi Sándor (kétszer), Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Adonyi Nagy Mária, Sütő István, Boér Géza, Petőfi Sándor (Adyval 98