Látó, 2019 (30. évfolyam)

2019 / 1. szám - Boka László: „Csókokban élő csóktalanok”

fiúi) minőség együttállására, megoszlására ébresztette rá, aminek egyensú­lya vagy éppen kínzó és megnyilatkozásaiban fölényeskedő egyensúly-elto­lódásai is leginkább az említett évektől mutatkoztak meg. Az Ady-filológiában és általában a századelő magyar irodalmának e ki­magasló lírikusi életművére fókuszáló értekező prózában többé-kevésbé kon­szenzus övezte, elfogadott ténynek számít, hogy Lédával való kapcsolatuk delelője az 1908-as év második felére, legfőképp a szeptemberi A Holnap matinéra tehető, amikor — több párizsi és európai közös út után — végre „itt­hon” is együtt állhatnak a színpadon, méghozzá reflektorfényben. Tudjuk, hogy Ady Ermindszentre is elviszi ekkor Lédát, hogy bemutassa az édes­­anyjáéknak. Ezen időszakot követően azonban törés, változás, kiábrándu­lás, végső lejtmenet következik kapcsolatukban, s tulajdonképpen 1909-től több éven át húzódik az általános veszekedésekkel tarkított szakítási hul­lám. Amennyiben ehhez akarunk kissé közelebb férkőzni, érdemes lehet az alábbiakban az előzményekre, illetve a külső eseményekre és tényezőkre, s ezen túlmenően a belső egyéni fejlődéstörténetre részletesebben is rávilá­gítani. A világi, valóban nagyvárosi, már férjezett Adél művelt, érzékeny, büsz­ke, szeszélyes és feltűnő jelenség volt. 1903-ban, megismerkedésükkor har­mincegy éves, a nagyváradi újságíró Ady Endre mindössze huszonhat. Mint 1909-es ismert önéletrajzában visszatekintve maga Ady írta ezen évei kap­csán: „Újságot csináltam, vezércikkeket írtam, s nyilván elpusztulok vagy na­gyon okos életbe kezdek, ha nem jön el értem valaki. Asszony volt, egy hoz­zájutott versem küldte, megfogta a kezemet, s meg se állt velem Párizsig.” Az első párizsi kinttartózkodás egy teljes évre szólt, ami a férfi életében és művészi pályáján is totális fordulópontot jelent: célt ad vágyainak.­ Nem csoda, hogy Ady az Új verseké Lédának, pontosabban egyedül neki aján­lotta. Az Ady által később oly tudatosan és akkurátusan megkonstruált köl­tőelőd Petőfi (és annak Júliája) analógiájára a fiatal poéta is felnézett a hoz­zá képest világot látott, tanult úri nőre, vonzalma egyszerre egy magasabb (legalábbis az Adynak örök gondot jelentő anyagiak tekintetében minden­képp tehetősebb, s így nagyobb mozgástérrel és szabadsággal bíró) társadal­mi rétegbe való feljutást is implikált, ennek minden belső - az egyénisége megszabta — ellenálló formáival, kételyeivel, visszásságaival. Az elvágyódás, a kiszakadás nemcsak hazája aktuális viszonyaiból, hanem a szűkebb kör­nyezetéből is messzemenően meghatározta, de a nyugalmat ideig-óráig ta­láló egyén ettől kezdve folyton „úton van”, s ez a szerelmi viszonyokban is23

Next