Látó, 2019 (30. évfolyam)
2019 / 6. szám - Demény Péter: Cirkusz; Rend; Állatkert (Versek)
REND találtam, ott maradtam az árnyékban virágzó, vörösen lobogó szerelemmel az üres cirkuszban, éjszakákon át hallgattam a tapsvihart, mondtam nemet fáradhatatlanul a türelmetlenül ismétlődő könyörgésekre és unszolásokra, míg meg nem érkezett a hír, hogy Helgát maga alá temette az elzuhanó retverstorony, Valerijt és Johannt pedig csalódottságában valósággal széttépte az acsargó tömeg. Szépen vállfára teszem az ingem, összehajtogatom a nadrágom, azt is, a cipőmet tükörré fényesítem, a szívemet hová?, kérdezem, mutatják, az életemet mellé, a bűntudatomat már korábban elvették, más tennivalóm nemigen akad, most várok arra, hogy hívjanak, akkor majd megyek. ÁLLATKERT Sétálok a Magyar Irodalomtörténet Rezervátumban, Petőfi a Szabadságharc című lapot rikkancsolja, Arany csak bólogat, József Attila legyint, most verik éppen agyon Szerbet, Radnótit, Rejtőt, gyűlnek a keselyűk, elrohanok onnan, nicsak!, Weöres szafarinadrágban, Ady