Látó, 2019 (30. évfolyam)

2019 / 1. szám - Havas Judit: Ady - Latinovits

a fekete lemez, amelyen hite­s üzenete szólal meg a halála előtt nem sok­kal. Ady gondolataival vall magáról, vágyairól, magyarságtudatáról, isten­kereséséről, félelmeiről, bizakodásairól, szerelméről, elbukásról és újrakez­désről. Mindenről beszél, üzen nekünk, itt­ maradóknak. Igen, vallomás ez a lemez. A lemez nyitóverse, a Sem utódja, sem boldog őse már tudatos zenei kom­pozíció. Ne mulasszuk el megemlíteni Török Tamás nevét, akivel szívesen dolgozott együtt Latinovits Zoltán, s ez az Ady-lemez rendezőként is őt jegyzi. (A borítón társként Böjti János neve is szerepel.) A művész megbí­zott a rendezőben, s az elképzeléseit, javaslatait is elfogadta. Ezen a lemezen Latinovits Zoltán előadói stílusa bensőségesebbé, zártabbá vált. A költő­vel való azonosulás képességét így fogalmazta meg: „.. .a színésznek a köl­tő szerepét kell eljátszania - hol Petőfiét, hol Adyét, hol Weöres Sándorét. Ahogy Illyés írja: »az alkotás hosszú folyamatát kell összesűrítenie egy vers előadási idejére«.” Önéletrajzi elemeket is ki kell emelnünk a lemezről. Az anyám és én 1906-ban született vers mindjárt a második az összeállításban. A Gundel­­famíliából származó anyja, Gundel Katalin egész életében meghatározó sze­mélyiség volt fia életében. Ahogy Ady is „idősnek” írta meg legbensőbb ér­zéseit, szándékait, Latinovits is heroizálta őt. (Édesanyja később Frenreisz Károly belgyógyászhoz ment férjhez, e házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits tisztelte nevelőapját.) „Csak azért volt ő olyan szép, / Hogy ő engem megteremjen, / Hogy ő engem megfoganjon / S aztán jöjjön a pokol. // Bizarr kontyán ült az átok. / Ez az asszony csak azért jött, / Hogy szülje a legbizarabb, / A legszo­morúbb fiút.” Születése után édesapja, Latinovits Oszkár elhagyta őket. Hogy ki is volt ő? Kerényi Sándor visszaemlékezése alapján tudhatjuk, hogy Latinovits Oszkár (1905-1954) délvidéki földbirtokos (Madaras - szerb-magyar ha­tár, Bácsalmás közelében) volt. „Közvetlensége, bohémsége miatt a kisgye­rekektől a legidősebbekig mindenki csak Oszkárnak nevezte. Nem vetet­te meg az italt, a kártyát. Sokszor hetekre eltűnt birtokáról, és a budai vagy pesti vigadókban, kaszinókban költötte a nagyszerű és Madarasért sokat ál­dozó ősei pénzét, így adódhatott, hogy birtokának egyharmadára rátette ke­zét valamelyik bank, majd a nagycsaládosoknak azt hosszú lejáratú kölcsön­re eladta. Apám is vett a kastély közvetlen szomszédságában nyolc hold földet, így lettünk 1939-ben szomszédjai Latinovits Oszkárnak. A mezőn

Next