Látó, 2019 (30. évfolyam)

2019 / 1. szám - Hegyi Katalin: Egy muzeológus vallomása a költőről és örökségéről

ta” jelzője, mint ahogy a költő fényképén a „kúnfajta nagy szemű legény”-t láttam, s Ides (Édesanyja) képe is két verssort illusztrált: „Sötét haja szik­rákat szórt, / Dió­ szeme lángban égett.” 1982-ben, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum épületének lepusztult kapuján megilletődve beléptem, tudtam, ha rajtam múlik, innen megyek nyugdíjba. Ismerkedtem a kollégákkal, köztük Sára Péterrel, aki az én sze­memben idős embernek számított akkor, halk szavával, bölcs mosolyával szerette volna átadni az Ady-gyűjtemény örökségét akár nekem is. 1977- ben az ő feladata volt, hogy a Veres Pálné utcai Ady-Csinszka-lakás érvé­nyes, érdekes tartalommal, tárgyakkal teljen meg a látogatók örömére. Ko­rabeli fényképek tanulmányozásával, a Márffy örökösök által megőrzött s eladásra felajánlott bútoraival rendezte be a lakást. Újsághirdetéseket adott fel, hogy az esetleg másoknál megbúvó Ady-relikviákat megszerezhesse a köz javára. Akkor még nem gondoltam, hogy későbbi szakmai életemre ennyire komoly hatással lesz. Ő hamarosan nyugdíjba vonult, több kollé­gám nagyon magas szinten foglalkozott a költővel és hagyatékával: Láng József, E. Csorba Csilla, W. Somogyi Ágnes, Benkő Andrea, de helyet ta­láltam magamnak én is ebben a sorban. 2001-ben az én szervezésemben, közreműködésemmel jelent meg az Ady-lakásról készült katalógus, Fráter Zoltán Nincsenek itt már farsangi hajnalok című tanulmánya, Dobóczi Zsolt fotóival a Láng József által vezetett Argumentum Kiadó gondozásában. A 2000-es évek elején Koczkás Sándor kérésére csatlakoztam az Ady kritikai kiadás munkatársaihoz. Hosszú éveken keresztül nagy tudású em­berek társaságában lehettem. Eszembe jut Vitályos László nagypolgári la­kása, ahol meleg kardigánban kávé vagy tea mellett olvastuk össze Ady le­velezését, javítottuk az apró-cseprő hibákat, s közben hallgattam Vitályos tanár úr minden részletre kiterjedő kutatásainak eredményeit, az érdeke­sebbnél érdekesebb történeteket. Az Ady Endre levelezése II. kötetének így lettem egyik sajtó alá rendezője. Itt kerültem közelebbi kapcsolatba a már említett Koczkás Sándorral, később Schweitzer Pállal, aki az Ady szerelme: Ada című exkluzív múzeumi kiadványunk (amelyet Varga Katalinnal kö­zösen készítettünk, a kötetet T. Nagy György tervezte) szakmai lektora is volt. Ugyanekkor egy fiatal generáció is bekerült az Ady kutatócsoportba, ami ígéretes folytatása lett, lehetett volna a folyamatos munkának. Most csak Borbás Andrea nevét említem, aki a PIM Kézirattárának munkatársa, s máig fő kutatási területe Ady Endre munkássága. Kiállítások! 1997-ben Ady 120. születésnapján kicsi kamarakiállítás, majd öt évvel később a nagy Ady-kiállítás, végül egy kis unikális tárlat

Next