Lemezbörze, 1998 (4. évfolyam, 1-9. szám)
1998 / 5. szám
Í MÜNDEN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT, 10 ÓRA MAGASSÁGÁBAN! * ...de ha kell hallgatnak. Sőt, meghallgatnak. Tapasztalt anyák és kényszerű lélekbúvárok, mert a Calypso titkárság nem egyszerű iroda, hanem apró menedék, olykor oázis, máskor felbolydult méhkas - egymásnak adjuk a kilincset, és ők állják a szüntelen rohamot. És akkor még ott van az adáslap, a beosztás, telefon, reklám, posta, főnök (RTL, azaz B. Tóth László, a la carte: kedvesen, morcosán, biztatón, feldobva, letörve...), panaszok, vallomások, hallgatók. Ők pedig állnak - ülnek, mint az egri nők a várfokon, ráadásul mosolyognak az ostrom közepette. Állandó munkatársak: Andi (Bolla Andrea) a csapongó, Böbi (Tóth Erzsébet) a gondoskodó. Böbi hajlamos arra, hogy be-behozzon valami finom melegíthetőt (lsd. kegyelmesek, apró lábaska, József Attila). Legyen az töltött káposzta vagy rizses hús, elhesegeti azt a botor gondolatot, hogy rádiós menzára fanyalodjam. Bébi számára pillanatnyilag egyetlen férfiú létezik. Most Gábor az alfa és az omega, szemtelenül fiatal, eddig 12 tavaszt számlált. Imádják egymást. Andi szeretetén hárman osztoznak: Zsolt (a férj) Viktória (a cserfes kisiskolás) és Marcell (egy életrevaló nagycsoportos óvodás). Szóval anyukák. De az irodában ebből csak annyi érzékelhető, hogy bármikor, bárki fordulhat hozzájuk kéréssel, problémával, örömmel, bánattal, biztos, hogy meghallgatásra lel. Szavakba öntötte: Deák Horváth Péter Tóth Erzsébet Bolla Andrea