Lemezbörze, 1998 (4. évfolyam, 1-9. szám)

1998 / 5. szám

Í MÜNDEN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT, 10 ÓRA MAGASSÁGÁBAN! * ...de ha kell hallgatnak. Sőt, meghallgatnak. Tapasztalt anyák és kényszerű lélekbúvárok, mert a Calypso titkárság nem egyszerű iroda, ha­nem apró menedék, olykor oázis, máskor felboly­­dult méhkas - egymásnak adjuk a kilincset, és ők állják a szüntelen rohamot. És akkor még ott van az adáslap, a beosztás, telefon, reklám, posta, fő­nök (RTL, azaz B. Tóth László, a la carte: kedve­sen, morcosán, biztatón, feldobva, letörve...), pa­naszok, vallomások, hallgatók. Ők pedig állnak - ülnek, mint az egri nők a várfokon, ráadásul mo­solyognak az ostrom közepette. Állandó munka­társak: Andi (Bolla Andrea) a csapongó, Böbi (Tóth Erzsébet) a gondoskodó. Böbi hajlamos arra, hogy be-behozzon valami finom melegíthetőt (lsd. kegyelmesek, apró lábaska, József Attila). Legyen az töltött káposzta vagy rizses hús, elhe­­segeti azt a botor gondolatot, hogy rádiós menzá­ra fanyalodjam. Bébi számára pillanatnyilag egyetlen férfiú lé­tezik. Most Gábor az alfa és az omega, szemtele­nül fiatal, eddig 12 tavaszt számlált. Imádják egymást. Andi szeretetén hárman osztoznak: Zsolt (a férj) Viktória (a cserfes kisiskolás) és Marcell (egy életrevaló nagycsoportos óvodás). Szóval anyu­kák. De az irodában ebből csak annyi érzékelhető, hogy bármikor, bárki fordulhat hozzájuk kérés­sel, problémával, örömmel, bánattal, biztos, hogy meghallgatásra lel. Szavakba öntötte: Deák Horváth Péter Tóth Erzsébet Bolla Andrea

Next