Lemezbörze, 1998 (4. évfolyam, 1-9. szám)
1998 / 2. szám
„Az ásványok mai gyűjtői közül sokan kezdték úgy, hogy gyerekként, bóklászás közben felszedtek egy-egy útjukba kerülő követ a hegyen, vagy vízparti kavicsot a Dunánál” - vallotta egyik korábbi lapszámunkban Olah Zoltán neves szakember, aki maga is szenvedélyes gyűjtő. Mai eszmefuttatásával a háromrészes sorozatunk végére értünk. Ezzel azonban nem szakad meg a Gyűjtők bibliáját forgatók kapcsolata az ásványokkal: a jövőben gyűjtői klubok bemutatását tervezzük és változatlanul közzétesszük az ásványbörzék időpontjait is. E kis eszmefuttatás elején szóba került, hogyan vált gyűjtővé annak írója. De mit lehet tanácsolni annak, aki nem gyerekkorából hozta magával az ásványok szeretetét, vagy éppen most kezdene gyűjteni? Mindenekelőtt el kell menni egy olyan múzeumba, ahol jó színvonalú ásványgyűjtemény (is) látható. Nem mindenkinek adatik meg a két talán leghíresebb és leggazdagabb ilyen múzeum, a washingtoni Smithsonian, vagy a londoni Natural History Museum meglátogatásának lehetősége, de annak felmérésére, hogy mire vállalkozunk, mi az, amit szeretni fogunk, kitűnően alkalmas a budapesti Természettudományi Múzeum ásványtára is. Célszerű elővenni vagy megvenni egy-két jó könyvet, a piacon ma már számos ásványokkal foglalkozó kézikönyv vagy akár díszes album is kapható. Kedvcsinálásra - áraiktól eltekintve - leginkább a képes kiadványok alkalmasak. Hasznos csatlakozni valamely ásványgyűjtő klubhoz, vagy körhöz. Ezek rendszerint ásványgyűjtő kirándulásokat is szerveznek, amelyek alkalmával a kezdő megalapozhatja gyűjteményét. Általuk lehet a legkönnyebben értesülni a rendszeresen rendezett ásvány- börzékről, ahol alkalom nyílik - viszonylag kedvezményes árakon - vásárlásra, illetve más típusú rendezvényeiken cserére is. Ásványboltok sora nyitott ki (ezek drágábbak, de általában biztos, hogy azt kapjuk, amiért fizetünk), az idegenforgalmilag jelentős településeken, különösen nyáron, alkalmi árusok kínálják (néha a szükséges minimális ismeretek hiányában is) „portékáikat". Az igazi élmény azonban a lelőhelyek személyes felkeresése. Ezt, különösen kezdetben, célszerű egy tapasztaltabb gyűjtő kíséretében megtenni. Gyakran ugyanis problémát okoz az ásványok felismerése a természetes környezetben, de „rejtőzködési" helyük azonosítása - azaz, hogy hol érdemes keresni - még ennél is nagyobb feladat lehet. Fontos lelőhelyek a bányák, különösen az érc- és magmás kőzetbányák. Ilyen helyekre viszont nehézkes a szükséges engedélyek beszerzése, a látogatás veszélyes is lehet. Ezért inkább érdemes a már kitermelt, felhagyott bányák, meddőhányók táján kereskedni, vagy - elsősorban hegyvidéki - útépítések környékén sündörögni, ahol időnként meglepően szép ásványok kerülnek elő. Mint mindenhez, itt is kell egy kis szerencse! A világ nagy és híres lelőhelyeinek (USA, Mexikó, Sri Lanka, Dél-Afrika, Ausztrália, Himalája, Ural, stb.) felkeresése - a költségek és néhol a veszélyek miatt - már csak a jó értelemben vett megszállottaknak ajánlható, bár az élmény, például Tenerife szigetén a Pico de Teide kalderájában (óriási kráterében) obszidián után kutatni, csodálatos! Gipszkristály Aragonit Füstkvarc Pirit Ametiszt geoda Obszidián Fekete kalcit LCM€Zß-RZem