Lemezbörze, 1998 (4. évfolyam, 1-9. szám)

1998 / 2. szám

„Az ásványok mai gyűjtői közül sokan kezdték úgy, hogy gyerekként, bóklászás közben felszedtek egy-egy útjukba kerülő követ a hegyen, vagy vízparti kavicsot a Dunánál” - vallotta egyik korábbi lapszámunkban Olah­ Zoltán neves szakember, aki maga is szenvedélyes gyűjtő. Mai eszmefuttatá­sával a háromrészes sorozatunk végére értünk. Ezzel azonban nem szakad meg a Gyűjtők bibliáját forgatók kapcsolata az ásványokkal: a jövőben gyűjtői klubok bemutatását tervezzük és változat­lanul közzétesszük az ásványbörzék időpontjait is. E kis eszmefutta­tás elején szóba ke­rült, hogyan vált gyűjtővé annak írója. De mit lehet taná­csolni annak, aki nem gyerekkorából hozta magával az ás­ványok szeretetét, vagy éppen most kez­dene gyűjteni? Mindenekelőtt el kell men­ni egy olyan múzeumba, ahol jó színvona­lú ásványgyűjtemény (is) látható. Nem mindenkinek adatik meg a két talán leghí­resebb és leggazdagabb ilyen múzeum, a washingtoni Smithsonian, vagy a londoni Natural History Museum meglátogatásá­nak lehetősége, de annak felmérésére, hogy mire vállalkozunk, mi az, amit szeretni fo­gunk, kitűnően alkalmas a budapesti Ter­mészettudományi Múzeum ásványtára is. Célszerű elővenni vagy megvenni egy-két jó könyvet, a piacon ma már számos ásvá­nyokkal foglalkozó kézikönyv vagy akár díszes album is kapható. Kedvcsinálásra - áraiktól eltekintve - leginkább a képes ki­adványok alkalmasak. Hasznos csatlakozni valamely ásvány­gyűjtő klubhoz, vagy körhöz. Ezek rend­szerint ásványgyűjtő kirándulásokat is szerveznek, amelyek alkalmával a kezdő megalapozhatja gyűjteményét. Álta­luk lehet a legkönnyebben értesülni a rendszeresen rendezett ásvány-­­ börzékről, ahol alkalom nyílik - viszonylag kedvezményes árakon - vásárlásra, illetve más típusú ren­dezvényeiken cserére is. Ásványbol­tok sora nyitott ki (ezek drá­gábbak, de általában biztos, hogy azt kapjuk, amiért fi­zetünk), az idegenforgalmi­­lag jelentős településeken, különösen nyáron, alkalmi árusok kínálják (néha a szükséges minimális ismere­tek hiányában is) „portékáikat". Az igazi élmény azonban a lelőhe­lyek személyes felkeresése. Ezt, különösen kezdetben, célszerű egy tapasztaltabb gyűjtő kíséretében megtenni. Gyak­ran ugyanis problémát okoz az ásványok felismerése a ter­mészetes környezetben, de „rejtőzködési" helyük azono­sítása - azaz, hogy hol érde­mes keresni - még ennél is na­gyobb feladat lehet. Fontos lelőhelyek a bányák, különösen az érc- és magmás kő­­zetbányák. Ilyen helyekre viszont nehéz­kes a szükséges engedélyek beszerzése, a látogatás veszélyes is lehet. Ezért inkább érdemes a már kitermelt, felhagyott bá­nyák, meddőhányók táján kereskedni, vagy - elsősorban hegyvidéki - útépítések környékén sündörögni, ahol időnként meglepően szép ásványok kerülnek elő. Mint mindenhez, itt is kell egy kis szeren­cse! A világ nagy és híres lelőhelyeinek (USA, Mexikó, Sri Lanka, Dél-Afrika, Ausztrália, Himalája, Ural, stb.) felkeresé­se - a költségek és néhol a veszélyek miatt - már csak a jó értelemben vett megszállot­taknak ajánlható, bár az élmény, például Tenerife szigetén a Pico de Teide kalderá­jában (óriási kráterében) obszidián után kutatni, csodálatos! Gipszkristály Aragonit Füstkvarc Pirit Ametiszt geoda Obszidián Fekete kalcit LCM€Zß-RZe­m

Next