Létünk, 1987 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1987-09-01 / 5. szám
vasható többféle változatban is a mesék végén. Más mesezárók szlávnak tűnnek. A történeti magyar mesekutatás számára alapvető fontosságú e gyűjtemény. Az 1870-es évek elején gyűjtött kárpátaljai ruszin mesék (Fincicky Mihály: A vasorrú vidzsibaba. Kárpátukrajnai népmesék. Budapest, 1970. ( Népek meséi) anyaga sokban hasonló vonásokat mutat, noha itt csak a magyar fordítás maradt ránk, az eredeti szövegek sajnos elvesztek. Először 1900-ban jelent meg a régi sorozat harmadik kötete, a mostani sorozatban ez a negyedik, és egyelőre utolsó publikáció. Ez is két részből áll. A több mint 280 nyomtatott lapnyi kötet kétötödében az akkori Felvidékről (Zemplén, Sáros, Szepes vármegyék) igen vegyes népköltészetet közöl, daloktól mesékig, hiedelemmondákig. Az 1899-ben folytatott gyűjtés során olykor egy-egy faluból vagy adatközlőtől csak egy-egy szöveg származik. A kötet nagyobb része 430 Bács-Bodrog vármegyei ruszin népdalt tartalmaz. Ezek ugyancsak az 1897-es gyűjtésből valók, már ismert falvakból, sőt adatközlőktől. Igen változatos a dalkincs: szokásdaloktól és szlovák betyárballadáktól a korabeli élet jelenségeire válaszoló rögtönzésekig. Első tekintetre alig lehet például érteni néhány ruszin ortográfiával írott sort, aztán kiderül, hogy a verbászi választásra utal: „Éljen a Pulszky Ágost!” (így, magyarul) a megfejtés (376. számú dal). E kötet végén csak egy lapnyi a német tartalomjegyzék, nehezen lehetne a dalokat bővebben bemutatni. Úgyis, ahol lehet, van nemzetközi párhuzam-felsorolás az egyes szövegek után. Mindez együtt még nem a teljes Hnatyuk-anyag a vajdasági (bácskai) ruszinokkultúrkincséről. Több áttekintő tanulmánya ismert még (Ruszki oszeti V Bacsciv Poludnyevij Ugorscsini) in: Zapiszki Naukovogo Tovarisztva im. Sevcsenka XXII (1898) 1—58. Veszilija v Keresztúri in: Materi fali do ukrajinszko-ruszkoji etnologii X (1908) 30—81. és több recenziót írt, elsősorban Vrabely műveiről, amelyekben a bácskai ruszinok kultúrájával foglalkozik). Érdemes lenne áttekinteni, nagy antológiáiban van-e olyan vajdasági anyag, amelyet másutt nem publikált. A Lvivben őrzött kéziratos hagyaték is bizonyára tartalmaz további adalékokat. Persze ezek tüzetes átnézése aprólékosabb és sokkal inkább időigényes munka, mint egy-egy nagy kötet teljes reprintje, ám a teljességhez, a Haatyák életműve egészéről alkotott kép kialakításához ez is szükséges előmunkálat. A magyar folklorisztikának is tüzetesen kell értékelni a megjelent és még várható köteteket. Tudománytörténeti szempontból leginkább a magyar folkloristáknak Ivan Frankóval való kapcsolatai, valamint Sztripszky Hiador és Hnatyuk kapcsolatai várnak feldolgozóra. Nem tudom megítélni még azt sem, mennyire terjedt Hnatyuk magyar nyelvtudása, hogyan, honnan és mennyire ismerte magyar kollégáit, ezek műveit? A magyarországi folklorisztika klasszikusai sorába azonban máris be kell illesztenünk Hnatyukot, és meglepő módon éppen bácskai kutatásai alapján. Ugyanis erről a területről olyan gazdag anyagot hoz, ahonnan és amikor ilyen értékű magyar folklór feljegyzéseink sincsenek, összehasonlító folklorisztikai jártassága sem kuriózum: mesekutatóink, balladaku-