Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1901
Az Adriai-tenger magyar tengermellékének földrajzi jellemzése. A Földközi tenger három ágazatban nyomul be Európa szárazulatába. Ezen három benyúló ág közül legnagyobb jelentőségű az Adriaitengernek nevezett tengernyelv, amely legmélyebbre terjed Európa központi vidékei felé, ezáltal összeköttetést hozván létre Európa belsőbb területe és ezektől távolabb fekvő idegen földségek partvidékei meg országai között. Az Adriai-tenger e sajátos vízszintes tagozódásának köszönheti Magyarország is, hogy délnyugati határvonalának egy része összeesik az Adriai-tenger északi, Quarnero nevezetű öblének partvonalával. Fekvése és területe: Az Adriai-tenger emelléke, mely a magyar királyság területéhez tartozik, aránylag nem nagy, mert a partvonalának hosszúsága 195 kilométer. Húzódik pedig e vonal északnyugati és délkeleti irányban, a Fiumei öböl partján elterülő Cantrida helységtől, a Montagnai tengeri csatorna kezdetén levő Szt. Magdolna öbölig, a keleti hosszúság 32°07' (Ferrótól) és az északi szélesség 41’(119’ és 44°2F között. Tehát a Quarneroi nagy öbölnek tagjai közül Fiume öble, a Maltempoi és a Morlaccai-csatornák vizei mossák Magyarországnak az Adriai tengerrel érintkező területét és egyúttal elválasztják a nyugatra fekvő Veglia, Arbe és Pagó szigetektől A fjordszerűleg eléggé szakgatott part a kikötőknek alkalmas nagyobb szabályos beöblösödéseket nem igen mutat. Nagyobb öblöt az egész partvonal mentén csak Buccari és Buccaricánál találunk ; az előbbinek hossza átlag 40 km, és szélessége 1 km A többi számtalan apró öböl nagyon jelentéktelen a kis terjedelme miatt, mert mindmegannyi csak parti sziklavájat és kisebb bemélyedés. Azonban az említett Buccari öblön kívül találunk említésre méltó még tíz olyan partalakulatot, ahol nagyobb hajók állandó tartózkodási.