Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.
személy pedig pártonkívüli.66 A megyei NB határozata alapján május 5-én tisztségétől megfosztott alispán állását Daróczi Pál közellátási felügyelővel töltötték be,67 aki maga is új emberként került a közigazgatásba. Az alispáni jogkör fokozatosan érte el ismét a jogszabályokban meghatározott kiterjedését. Általában fokozatosan átvette a főispántól a kisebb ügyeket, szabályozta a munkarendet, összekötő volt a járások és a főispán, a megyei hatóság és a katonai parancsnokság között. Nagy jelentőséggel bírtak azok az intézkedései, melyekkel felmérte a tényleges gazdasági helyzetet s megkívánta mind a termelésre, mind a népmozgalomra, munkateljesítményekre vonatkozó statisztikai jelentéseket.68 Ezeken túlmenően rendelkezett a hatáskörök felől, szabályozta a főszolgabírák kötelezettségeit, több ízben figyelmeztette őket, hogy „csekély dolgokkal" ne felsőbb hatóságaikat zavarják, hanem munkájukat nagyobb felelősségtudattal lássák el; e tárgyban már december 8-án intézkedett.69 Rendelkezett a veszélyeztetett megyei vagyontárgyak megmentése ügyében, igyekezett rendbehozatni az irattárakat, s" főként megmenteni a kallódó levéltári értékeket.70 Zavaros és szabálytalan gyakorlat érvényesült a képviselőtestületi határozatok szerkesztése és felterjesztése körül. Ezeknek helyes rendjét igyekezett az alispán kialakítani, amikor 1945. február 26-án elrendelte, hogy a községi elöljáróságok milyen gyakorlatot folytassanak, egyúttal felterjesztésük menetét illetően visszaállította a korábbi hivatalos utat is.71 Ugyanakkor szabályozta a kinevezésekre vonatkozó előterjesztések módját, kötelezve itt is az alantas szerveket a szolgálati út megtartására.72 Látszólag kicsinyesebb ügyek ezek, de valójában a törvényesség és a szakszerű igazgatás igényét tükrözik, mert nélkülük a jogrend nem alakulhatott volna ki. Az alispáni hivatal mellett az önkormányzat egyik legfontosabb hivatali szerve a számvevőség volt. 1944 novemberében az alispán és a számvevőség főnöke azonos iktatást vezettek, rendelkezéseik sokszor összefonódtak, s a jelentések is többször gazdát cseréltek. De lényegében abban az időben ez nem okozott zavart, mert kicsiny volt az ügyvitel és nagyobb a személyesen, élőszóval elintézett ügyek száma. A számvevőség első tevékenységi területe a megyei vagyon megmentése és a pénzgazdálkodás szabályozása körül alakult ki, ez a munkája összhangban állott a megye összességének érdekeivel. Az állami tevékenység vagyoni alapjait ugyanis 1944 telén még csupán a községek birtokában levő pénzek jelentették, miután bankok az első hetekben még nem működtek. m DÁL, Bp. közig., 651/1945. 87 Uo. 1145/1945. 68 DÁL, Ai., 53/1944. dec. 7. 69 DÁL, Ai., 58/1944. dec. 8. és uo. 225/1944. dec. 29. 70 DÁL, Rt., 162/1945. jan. 22., és uo. 2581/1947. visszamenőleges beszámoló, továbbá DÁL, Bp. közig., 276/1945. A PM 1945. jan. 24-i rendeletével 15 151/1945. sz. alatt intézkedett arról, hogy „a magukra hagyott hivatalok ingóságait és iratait minden körülmények között meg kell menteni.. ." Lásd még a körösszakáli jegyző jelentését DÁL, Rt., 30/1945. jan. 4-ről, amely elmondotta, hogy 1944. okt. 21-én tért haza Berettyóújfaluból: „Irodáját össze-visszaságban feldúlva találta. . ., hivatalának megkezdésére az összes legelemibb felszerelések hiányzottak... Iratai, bútorainak nagy része a községháza udvarára lettek kihordva, ahol azoknak nagy része hasznavehetetlenné vált." 71 DÁL, Rt., 481/1945. 72 Uo. 482/1945.