Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csikány Tamás: Török Ignác ezredes jelentése a komáromi sáncokról / 189–202. o.

Csikány Tamás: Török Ignác ezredes jelentése a komáromi sáncokról 2., 3., 4., 5. Redoutek11, igen csekély ácsmunkát kivéve, és az 1-ső­s 2-dik Redoutek előtti Nyilazat (Flesche) készen állnak, a 6-kon még kevés tennivaló van, s többi négy pedig annyira készek, hogy szükség esetén sikeresen védelmezhetők."12 Az ezredes szerint még tíz napra lenne szükség a munkák teljes befejezéséig. Elké­szültek ugyanakkor a Vág-Duna partjára tervezett állások, de még csak az előké­születeknél tart az Apáli-szigetre tervezett földművek megvalósítása. Török jelez­te azt is, hogy egy általános jelentés és egy „átnézeti Térkép" már készülőben van. A Duna jobb partjára tervezett sánctábor kiépítése tehát az év utolsó hónapjai­ban valóban nagy igyekezettel folyt. Az építkezésnél felhasználták azon sáncokat, amelyek 1809-ben létesültek, vagyis helyenként a felújítást, máshol új erődök és akadályok építését kellett elvégezni. Annak érdekében, hogy képet kapjunk az elvégzett munka jelentőségéről, célszerű tisztázni az erődítés fogalmát. Éppen 1848-ban jelent meg egy fiatalon elhunyt tisztnek, Sztrókay Eleknek magyar nyel­vű erődítési szakkönyve, aki a következőképpen fogalmazott: „Egy helyet meg­erődíteni annyit tesz jelenleg, mint azt szabályok szerint földhányatok, árkok fegyveresekkel úgy ellátni, hogy abban egy kis sereg vagy kis erő nagyobb erőnek hosszabb ideig sükerrel ellenállhasson."13 A korabeli szakkönyvek megkülönböz­tettek állandó és tábori erődítést. Az állandó erődítés során tartós anyagokból - kőből, téglából - huzamosabb időn keresztül építettek várakat, erődöket, míg a tábori erődítés rendszerint a helyszínen talált anyagokból - fa, föld - rövid idő alatt elkészített sáncok, árkok és egyéb védelmi berendezések, akadályok létreho­zását jelentette. A komáromi sáncok, hasonlóan mint 1809-ben, az idő rövidsége miatt ismét csupán tábori erődítés szabályai szerint épültek. Az építkezéshez Török a lehető legtöbb segítséget kapott. Különösen a komá­romi kormánybiztos Halasy Ede munkája bizonyult hatékonynak, ő biztosította a munkaerőt a munkákhoz. A kormánybiztos november 16-án jelentette Kossuth­nak, hogy Komárom megye 1500 főt állít ki, Esztergom megyéből 100 munkás érkezett, és Liptóból is várnak 600 napszámost. Két nappal később a kormánybiz­tos már arról jelentett, hogy Komárom megye 2000 napszámost, 100 fogatos nap­számost, Esztergom 540, Hont pedig 580 napszámost állít ki a monostori sáncok és az Újvárban zajló építkezésekhez. Egy héttel később 2000 helyi, 400 nyitrai, 280 esztergomi, 407 liptói és 116 abaúji napszámos dolgozott a sáncokon, illetve 50 kocsi és további 100 munkás végezte a munkálatokat. Halasynak közben intéznie kellett az építési területek kisajátítását is. Ezzel kapcsolatban 70-80 000 forintra becsülte a kincstár költségeit.14 Az elvégzett munkákról Török december 27-én írásban tett általános jelentést a hadügyminisztériumnak. Ezen a napon a Görgey Artúr tábornok vezette magyar fősereg Bábolnán állt, alig húsz kilométerre Komáromtól, míg Alfred zu Win­disch-Grätz tábornagy császári csapatai ekkor vonultak be, az alig több mint negyven kilométerre lévő Győrbe. Ez már csupán egy, illetve kétnapi járóföldet 11 A szakkifejezések értelmezése a forrás ismertetésénél található. 12 MOL OHB 1848:6659. közli: HAJAGOS, 1998.132. 13 SZTRÓKAY, 1848.3. ,4 HERMANN, 2003. 231-232.

Next