Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IRODALOM - Árpád Von Klimó: Ungarn seit 1945. Göttingen, 2006. (Ism.: Szabó Csaba) / 303–307. o.

Irodalom­ ságba és vissza összefoglaló címmel. A szocializmus építése, a nagyipari beruhá­zások nem épültek rá a háború előtti és a háború utáni koalíciós évek eredmé­nyeire. Mindez komoly gazdasági és társadalmi ellentmondásokhoz vezetett. 1956 után ezért született meg az a felismerés, hogy az ipari munkásság és a feltö­rekvő alkalmazotti réteg szükségleteit is ki kell elégíteni. Persze ennek komoly gazdasági ára volt. Az előző fejezet megállapításai lényegében érvényesek a gazdaság- és a szociálpolitika válságára is. Mert hiába az engedmények, ha azok mindig elmaradtak a szükségeshez képest. Ugyanakkor a társadalom sem olyan irányban fejlődött, mint ahogy azt elvárták, pláne nem úgy, ahogyan tervezték. A kötet további fejezetei, tulajdonképpen a könyv fele a hazai történelemtu­domány által eddig kevésbé kutatott és feltárt területekre fókuszálnak. A társa­dalmi struktúrák és a mobilitás témája is csak periférikusan jelenik meg a túl­nyomórészt politikatörténeti megközelítésű magyar történelemtudományban. A szerző leginkább Ferge Zsuzsa, Szelényi Iván és Tomka Béla írásaira támaszko­dott. Magyarország tartós demográfiai fejlődését még a világháború sem tudta megakasztani. Egy világnyelven, németül megjelenő könyvnél különösen fontos érdem, hogy Klimó megbízható adatokkal ismerteti a második világháború ka­tonai, civil és külön a zsidó áldozatok számát, valamint az 1945 utáni években kitelepítést és elhurcolást elszenvedettek számát is. Helyesen mutatja be azt a százezreket befolyásoló mozgást, amit a második világháborút követően Kelet-Európa és Magyarország népei elszenvedtek. Ugyancsak érzékletes képet kap az olvasó az elmúlt négy évtized társadalmi átalakulásairól. Azokról a folyamatok­ról, ahogyan 1945 után a régi „uralkodó" elitet gyorsan felszámolták, és a helyü­ket átvette egy vékony párt- és káderelit. Ezek utódai aztán az 1989. évi rend­szerváltozást is átvészelték. Nem úgy, mint az átalakulás vesztesei, a rövid idő alatt munkanélkülivé, hajléktalanná válók. Részletesen foglalkozik Klimó Árpád az életmódkutatással, az életmód­változással is, amivel Magyarországon eddig lényegében a Bácskai Vera, Gyáni Gábor és Kövér György által életre hívott történeti iskola és a Hajnal István Kör tagjai foglalkoztak csak. A családon belüli szerepek megváltozása, a nemek egymáshoz fűződő viszonyának átalakulása lényegében életmódváltozás, amelynek természetesen nemcsak társadalmi, de gazdasági gyökerei is voltak. Külön is említésre érdemes a szerző önálló kutatáson alapuló összegzése a ma­gyar beatmozgalom társadalomalakító szerepéről. Izgalmas, máig komoly politikai vitákat kiváltó kérdésekkel (pl. Benes­dekrétumok) és azok összefüggéseivel foglalkozik a könyv hetedik fejezete. A szerző elemzi az 1918-1920 után kialakult helyzetből (Trianon) adódó problé­mákra adott politikai válaszokat. Klimó Árpád őszintén, elfogultságtól mentesen ismerteti a második világháborút követő etnikai homogenizálást, Magyarország és a szomszédos államok kissebségi politikáját. Vizsgálja a zsidóság helyzetét, akik a kelet-európai régióban a Szovjetunió kivételével Magyarországon marad­tak meg tömegesen az esztelen náci népirtást követően. Foglalkozik továbbá a cigánysággal, a legnagyobb, egyéni kultúrával és nyelvvel rendelkező kisebb-

Next