Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Dóka Klára: A Tisza szabályozás szervezete, 1846–1879 / 325–331. o.

Dóka Klára A TISZA SZABÁLYOZÁS SZERVEZETE (1846-1879) Száz év telt el azóta, hogy Magyarország történetének legjelentősebb vízimunkája, a Tisza szabályozása befejeződött. A folyómenti területek alkalmassá váltak a földművelésre, és a kapitalista mezőgazdasági termelés fejlődését segítették elő. 1879-ig a Tisza medrében 111 átvágást létesítettek, a megépített töltések hossza 1287 km volt, a mentesített terület pedig 1885 magyar holdat tett ki.­ A nagyszabású munka lebonyolítása gondos tervezést, megfelelő anyagi eszközöket és az adott viszonyok között korszerű irányító szervezet létrehozását tette szükségessé. A szabályozási terv elkészítésének feltétele a folyó pontos vízrajzi felmérése volt. Ennek elvégzésére a helytartótanács 1833. május 23-án adott utasítást. A munkát Lányi Sámuel irányította, aki mellett térképező mérnökök és rajzolók tevékenykedtek, és segí­tettek nekik a megyei geometrák is.­ A felmérési munkákra nem hoztak létre külön szervezetet. Lányi Sámuel nem tarto­zott sem a helytartótanács, sem az Építési Igazgatóság állományába, a mellette dolgozó mérnököket pedig napidíjasokként vagy díjtalan gyakornokként foglalkoztatták.3 A munka előrehaladásáról Lányi időnként beszámolt a helytartótanácsnak, és ekkor megkapta a szükséges összeget a felmérés folytatásához. 1844-ben a vezetőn kívül 16 napidíjas mér­nök dolgozott a Tiszánál.4 A munkával 1847-re készültek el, amikor a térképező mérnö­kök egy része a szabályozás irányításába kapcsolódott be.5 Az 1840-es évek elején a Tisza szabályozása politikai jelentőséget kapott, és a reform­kori főnemesi ellenzék, mindenekelőtt Széchenyi koncepciójához kötődött. A munka megindítására 1845-ben a folyó mentén vízszabályozó társulatok alakultak, amelyek támogatták Széchenyi politikáját.­ Mint az irodalomból ismert, a főnemesség a Tisza sza­bályozását a középnemesség és Kossuth vukovár-fiumei vasúttal kapcsolatos elképzelése ellen használta fel. A kormány tisztában volt azzal, hogy a reformkori mérsékelt és radikális ellenzék megosztása mennyire fontos, ezért kihasználta ezt az ellentétet is. A létrejött társulatokból és az érdekelt birtokosokból megszervezték az állami pénzzel támogatott Tiszavölgyi Társultot, amelynek választmánya a munka irányítója lett.7 A helytartótanács Vásárhelyi Pált küldte Széchenyi segítségére a tiszai munkákhoz, aki ebben az időben már a Hajózási Igazgatóság vezetője, a magyarországi Vízimunkála­tok irányítója volt.8 Vásárhelyi 1846-ban elkészítette a folyó egységes szabályozási tervét, azonban az érdekeltek egy része elégedetlen volt javaslatával.9 A tervező beleroppant a nagybirtokosokkal folytatott vitába, és 1846. április 8-án meghalt.10 A Tiszavölgyi Tár­sulat Vásárhelyi terve mellett Paleocapa olasz mérnök Tisza szabályozásáról szóló javas­latát is felvette programjába. A kettő között az volt a fő különbség, hogy Vásárhelyi

Next