Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - MÉRLEG - Nyulászi Gáborné: Újraindult a Turul: egy folyóirat születése – tetszhalála – újjáéledése / 84–86. o.
»A MAGYAR HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG PECSÉTJE 1883V4 Az alakuló közgyűlésen báró Radvánszky Béla mint a megválasztott elnök a társaság, egyszersmind a tervezett folyóirat célkitűzéseit így foglalta össze: „Társaságunk ... a történelem társtudományainak művelését tűzte ki feladatául. Ezek között jelenlegi folyóiratainkban eddigelé csak a sphragistikának volt tér engedve. A heraldika, diplomatika és genealógia folytatólagos művelése megfelelő szakfolyóirat hiányában akadályokra talált. Pedig csak ha ez utóbbit vesszük is tekintetbe, történetírásunk feladatai közé kell, hogy soroljuk az egyes családok történetének és származásának tisztázását, mert hazánkban egyes régi családok története annyira össze van forrva nemzetünk egész történelmével, hogy e nélkül amazt sem ismerhetjük tökéletesen, sőt a történelmi geographia megírása is csak a családok birtokviszonyainak tisztázása után lehetséges." A folyóirat címéről az 1883. április 28-i választmányi ülés határozott, a bizottság javaslatát elutasítva, a választmány tagjainak helyszínen tett javaslata, a „Turul" elnevezés mellett döntött. A folyóirat profilja alapvetően nem változott az évtizedek során, árnyalatnyi különbségek figyelhetők csupán meg. Még az első időszakban a családtörténet, a genealógia volt túlsúlyban, addig az 1920-as évektől egyensúlyba került a címertani, pecséttani és diplomatikai tanulmányokkal. Hasonlóan finom változás figyelhető meg a szerzők körét vizsgálva: kezdetben több a „történetileg autodidakta, de magas színvonalon írók" száma, míg az első világháború után a szakírók neve a gyakoribb a folyóirat szerzői között. Jelentős változásként kell említenünk azt, hogy a kezdeti nemességorientált családtörténet az említett időszakban a polgári és paraszti családtörténeti kutatások publikálásával bővült A második világháború kényszerszünete után két összevont szám jelent meg, a második, az 1947—1950-es 64. kötet szétosztása után, 1951. február 27-én a Társaság közgyűlést tartott. Részlet a közgyűlés rövid jegyzőkönyvéből: „Dr. Bottló Béla, a Társaság titkára titkári beszámolójában bejelenti, hogy megjelent a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönyének utolsó száma, ismerteti a kiadással kapcsolatos költségeket ... (Ezután ismerteti a Társaság pénzügyi helyzetét, a tagdíjak befolyásának megszűnését, a régi címe, illet[ő]leg neve nélkül, mert a Népművelésügyi Minisztérium a folyóirat régi címén, amely Turul volt, a megjelenést nem engedélyezte.) ... Az elnök ezután bejelenti, hogy mivel a Társaságnak semmi vagyona nincs és támogatás sem valószínű, javasolja a Társaság feloszlását azzal, hogy a Társaság folyóiratának raktári példányait adja át a Magyar Országos Levéltárnak ... Az alelnök ezután tekintettel a Társaság helyzetében beállott változásokra, különösen anyagi helyzetében, a Társaság feloszlását javasolja. A Közgyűlés a javaslatot magáévá téve kimondja a Társaság feloszlását." A történet, mint a mesében megismétlődött, Vajay Szabolcs vezetésével mozgalom indult — de most — a Turul felélesztésére. A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönyeként 1992-ben megjelent a Turul 1951—1992-es évfolyama, a 65. kötet. A külföldön élő magyarok adományából kiadott ún. mutatványszám után, 1993-tól, évi 4 füzet kiadásával (1—2. szám megjelenése májusban, 3—4. szám megjelenése októberben tervezett) előfizetésekből kívánja magát a folyóirat fenntartani. Alapvető célkitűzése változatlan, természetesen alkalmazkodva a 20. század végének tudományos követelményrendszeréhez. Reméljük, hogy évtizedek múlva a most felnövekvő történészek hasonlóképpen nyilatkoznak az