Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

PAL JUDIT AZ ERDÉLYI FŐKORMÁNYSZÉK ÉS A „KIRÁLYI BIZTOSSÁG" MŰKÖDÉSE (1867-1872)* A Főkormányszék felszámolása és a „Királyi Biztosság" megszervezése Amikor az 1867. évi kiegyezés nyomán sor került Erdély uniójára, Andrássy Gyula hangsúlyozta, hogy már csak az új kormány pozíciójának megerősítése végett is szüksé­ges, hogy az uniót már most kész tényként kezeljék. Ezért kérte az erdélyi udvari kancel­lária feloszlatását, a Főkormányszék élére pedig egy királyi biztos kinevezését, amely egyben a magyar kormánynak való alárendelést is jelentette. A minisztérium kinevezésé­nek napján tehát az uralkodó feloszlatta mind a magyar, mind az erdélyi udvari kancellá­riát. A Haller Ferenc kancellárnak címzett leiratban az uralkodó bejelentette, hogy az unió kérdésének megoldását — az ő 1865. december 14-i trónbeszéde és az 1865. de­cember 25-i az erdélyi országgyűléshez intézett leirata szellemében — a minisztériumra bízta, és reményét fejezte ki, hogy az átmenet nem fogja zavarni a közigazgatás és igaz­ságszolgáltatás rendes menetét, illetve minden a „köz- és magánérdek" kíméletével tör­ténik.­ A magyar országgyűlés 1867. március 8-án felhatalmazta a felelős magyar miniszté­riumot, hogy Erdélyt is kormányozza,­ de a tényleges kormányzás mechanizmusait még ki kellett építeni. Erre annál is nagyobb szükség volt, mivel felmerült — bár törvény majd csak 1868-ban mondta ki — Erdély addigi központi kormányzati szervének, a Ko­lozsváron székelő Főkormányszéknek a feloszlatása is. A bécsi Udvari Kancelláriát már 1867 februárjában feloszlatták. Jogilag azonban igencsak kényes volt Erdély helyzete, mert a kolozsvári országgyűlést az uralkodó csak elnapolta, de végleg még nem oszlatta fel, táptalajt nyújtva ezzel a szászok és románok reményeinek. A kényes helyzet áthidalá­sa a magyar kormány részéről gyors beavatkozást igényelt. Erdély integrálásának átme­neti időszakára egy kormánybiztost neveztek ki, gróf Péchy Manó személyében.­ A királyi biztos elsőrendű feladata volt Magyarország és Erdély egyesülését a gya­korlatba ültetni, valamint lehetőleg megnyugtatni a kedélyeket, csillapítani a nemzetiségi és vallási súrlódásokat. Úgyszintén feladatai közé tartozott, hogy az erdélyi állapotok részletes tanulmányozása nyomán javaslatot tegyen a szükséges intézkedések iránt és lé­péseket tegyen, hogy Erdélyben is minél előbb sor kerüljön a törvényhatóságok alkotmá­nyos szervezésére.­ Ezek voltak tehát a főbb problémák és működési területek, amelye­ket jórészt a régi hivatali struktúrák keretében és a régi hivatali személyzettel kellett megoldani. Jelen tanulmány az MTA Bolyai Kutatási Ösztöndíja támogatásával készült.­­ MOL­D 228 Erdélyi Udvari Kancellária. Elnöki iratok, 1867/158. 2 A korszakra nézve lásd SZÁSZ ZOLTÁN: Politikai élet és nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867-1918). In: Erdély története. III. köt. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA Budapest, 1987. 1624. 3 Lásd erre PÁL JUDIT: Az erdélyi kormánybiztos kinevezése 1867-ben. In: Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2003. 417—432. Uő: Kiegyezés és unió. In: Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. PÁL JUDIT-SÍPOS GÁBOR. Kolozsvár, 2004. 344-355. 4 Lásd a királyi biztos hatáskörének leírását. MOL K 26 Miniszterelnökség. Központilag iktatott és irattározott iratok, 1867/36. 23

Next