Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidó múlt dokumentumai a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban / 24–33. o.

24 TORONYI ZSUZSANNA A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ MÚLT DOKUMENTUMAI A MA­GYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁRBAN A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez tartozik felekezeti szaklevéltárként. Levéltári állománya az 1970-es években létrehozott Magyar Zsidó Levéltár és a korábbi Zsidó Múzeum­ 1994-es egyesítésével alakult ki, a levéltári gyűjtemény ekkor költözött a Dohány utcai zsinagóga épületébe. A két korábbi gyűjtemény egyesítése azóta is tart, de továbbra sem hagyható figyelmen kívül, hogy a két gyűjtemény szinte mindenben különbözik egymástól, s a gyűjteménybe kerülés mi­kéntje meghatározó az iratok értékelése szempontjából. Jelen tanulmányban a két eredeti gyűjtemény kialakulásának és iratanyagának rövid ismertetése után a két dokumen­tumegyüttes együttes kezelésének és felhasználásának tapasztalatait kívánom összefog­lalni. A zsidó múlt alapvető forrásai A magyar zsidó múlt dokumentálásának igénye az 1896-os Ezredéves Kiállításon való sikeres szereplés után — ahol a frissen recipiált zsidó felekezet az egyházak között állít­hatta ki történeti emlékeit­ — merült fel először, majd 1909-ben vezetett el a Magyar Zsidó Múzeum megalapításának gondolatáig. Külön levéltár alapítási igény nem volt, aminek több oka lehet. Elvileg a zsidó közösségben is többféle „maradandó történeti értékkel bíró" irat ke­letkezett, melyeket az ezek vezetésével és őrzésével megbízott személyek kezeltek.­ Ezek elsősorban a zsidó anyakönyvezés előzményének tekinthető modelkönyvek, me­lyekben a körülmetélések adatait, a hevrakönyvek, melyekben a hevra kadisák (temetke­zési szentegylet) tagnévsorát, az adományok nyilvántartását, a temetések adatait rögzítet­ték, és a különféle pinkaszok (jegyzőkönyvek), melyekben a közösség életét dokumen­tálták. Őrizték ezek mellett elsősorban az egyes közösségek jogi helyzetét, vagy az adó­fizetést igazoló­ bizonyító iratokat. Ugyanakkor a közösség nagyfokú — önkéntes és ki­űzések következtében alakuló — mobilitása nem kedvezett az iratok megőrzésének, jól­lehet a zsidó vallásjog, a halakha rendelkezik a szent szövegek részleteit tartalmazó ira­tok kezeléséről. A 19-20. század fordulójától kezdve Európa-szerte emeltek zsidó mú­zeumokat az elvesző­félben lévő tradicionális zsidó kultúra emlékeinek összegyűjtése és megmentése érdekében, s ezekben olyan történelmi dokumentumokat is gyűjtöttek, amel­ y Az intézmény elnevezése többször változott: 1910-1931: Magyar Zsidó Múzeum, 1931-1948: Országos Magyar Zsidó Múzeum Tudományos és Művészeti Egyesület, 1948-1949: Országos Magyar Zsidó Múzeum és Könyvtár Tudományos és Művészeti Egyesület, 1950-1994: Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjte­mény. 1994-től napjainkig: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. A szövegben a Zsidó Múzeum megnevezést használom.­­ Erről részletesebben ld.: TORONYI ZSUZSANNA: Történelem és Múzeum. In: „ Új idea, új cél keresésére szoríta­nak bennünket". Tanulmányok a zsidó történetírásról. Főszerk.: SCHWEITZER JÓZSEF. Budapest, 2005. 145-170. (Továbbiakban: TORONYI, 2005.)­­ A tradicionális zsidó közösségek irataihoz ld. DÁVID GÁBOR—TORONYI ZSUZSANNA: Segédlet a héber iratok ke­zeléséhez. Budapest, 2006.

Next