Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - In Memoriam - Ortutaty András (Gecsényi Lajos)

IN MEMÓRIÁM ORTUTAY ANDRÁSRA EMLÉKEZVE (1942-2015) Az ötvenes évek végén újra indított le­véltár szak, mint úgynevezett „B-szak”, hallgatóinak száma az idő múlásával lassan növekedett. Az 1962-es évfo­lyam, miként az előző is, már négy fő­vel indult. Közéjük tartozott Ortutay András, aki a magyar szakot hagyta el Uderer Emma professzornő hívására. Csábító volt számára a lehetőség, hi­szen gimnazista korától történésznek készült, és a levéltár szakot akkortájt történelem szakos specializációnak te­kintettük. Kimagasló felkészültségű egykori „rákóczis” diák volt, de tudá­sával sohasem kérkedett, szerény, ki­egyensúlyozott tagja volt a levéltáros hallgatók kis közösségének. Érdeklő­dése elsősorban a 18—20. század gazdaság- és társadalomtörténete felé vonzotta, de könnyedén eligazodott a középkor rejtelmeiben is. Kitűnő forrásismeretével és elemző készségével tűnt ki a „csapatból”. Egyformán kivívta Mollas, Kumorovits és Gerics tanár urak és Léderer professzornő elismerését. Negyed­évesként viszont a Párttörténeti In­tézet Archívumában vállalt nyári diákmunkát. Felkészültsége ellenére sem volt azon­ban könnyű munkahelyet találnia 1965-ben, miután a központi állami elosztó rend­szerben egyetlen szabad levéltárosi állást sem regisztráltak. Végül a Magyar Országos Levéltár munkatársa lehetett, ahol a Bécsi kapu téri kutatóterembe osztották be. Majd két évet töltött el itt, amikor feleségét követve (aki Esztergomban lett középiskolai ta­nár) „átigazolt” az Esztergomi Állami Levéltárba. Néhány hónap után 1967 áprilisában Vitái József egykori megyei főlevéltárnok nyomdokain és Steinmann Juditot követve megbízták a levéltárvezetői teendők ellátásával. Az ország legfiatalabb megyei levéltár­vezetője lett egy olyan szakmai környezetben, ahol a vezetők átlagéletkora ötven körül

Next