Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 2. szám - Műhelymunkák - Brunner Attila: Levéltári segédlet mint adatbázis Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési ügyiratainak elemzése

Brunner Attila rendelkezik Kecskemét, Csongrád, Nagykőrös és Kiskunfélegyháza is.­ Az építőtevé­kenység szempontjából azonban nem a gyűjteményes, iratoktól leválasztott tervtárak az érdekesek, mert ezek a sokszor művészi kivitelű, de eredeti kontextusukból kiemelt, önállóan kezelt dokumentumok nem alkalmasak kvantitatív vizsgálatra. Kiválasztásuk, félretételük esetleges volt, és az akár egyes, akár több tékányi lapok nem is egyazon célt szolgáltak; különböző arányban vázlattervek, engedélyezési és kiviteli tervek egyaránt találhatók közöttük. A (kis)városi építőtevékenységre nézve elsőrendű források az engedélyezési doku­mentációk, amelyek a polgármesteri hivatalok közigazgatási iratai között találhatók. Ezek az ügyiratok az engedélyezési eljárás dokumentumait tartalmazzák az építésitől a használatbavételi engedélyig, gyakran az iratok közé hajtogatott engedélyezési tervvel együtt. Az egységesen irattárazott, majd levéltárba került, és azonos funkciót ellátó ügy­iratok alkalmat adnak arra, hogy segítségükkel a városok építőtevékenységét kvantitatív vizsgálatnak vessük alá, még ha ez elé objektív okok némi akadályt is gördítenek. Cegléd iratai például az 1950-es években erőteljes selejtezésen estek át, és szinte semmilyen, 1910 előtt keletkezett magánépítési ügyirat nem maradt fenn. Elpusztult a város köz­épületekre vonatkozó tervtára is, csak azok a tervrajzok maradtak az utókorra, amelyeket a polgármesteri hivatalban a külön kezelt iratcsomók között tároltak. Az önkormányzatok saját jogkörére vezethető vissza, hogyan kezelték az egyes épí­tési ügyiratokat. 1850 előtt kevés város rendelkezett építési szakigazgatással, az építészeti rendszabályozással inkább tűzvédelmi, semmint városrendezési vagy várostervezési meg­fontolásokból foglalkoztak. A városokban megalakult szépítő bizottmányok a városi ta­nácsoknak alárendelve működtek, mintájuk a József nádor által létrehozott, 1808-tól működő pesti volt. Míg azonban Pest Város Szépítő Bizottmánya önálló regisztratúrával rendelkező szervként működött (még ha később, 1848-ban Pest Város Tanácsának ren­delték is alá), hogy a városrendezési tervet betartó építkezési tervezeteket ellenőrizze, addig a városi szépítő bizottmányok működése nem volt rendszeres, nem készültek szabályozási tervek sem, amelyek e bizottságok munkájának alapját képezhették volna.­ Az építkezések főként tűzvédelmi szempontú szabályozását a vármegyék írták elő, ezek joghatósága azonban nem terjedt ki a szabadalmakkal rendelkező városokra. Az épí­tészeti rendszabályozás lassan vált az önkormányzatok feladatkörévé. A helyi hatósági szabályozás csak az 1870-es évek polgári liberális közigazgatási reformjai során alakult ki. Az 1871. évi XVIII. törvénycikk, a községi törvény rendelkezett a városi tanácsokról, azok tagjairól, valamint meghatározta a testület feladatkörét és biztosította a helyi szó­ MNL BKML XV. 15.a. Kecskeméti épületek tervrajzai (1835-1999). MNL BKML XV.15.b. Kiskun­félegyházi tervrajzok gyűjteménye. MNL CSML CSL XV. 12. Építési tervek gyűjteménye (1890-2002). MNL PML XV.7. Nagykőrös város építési tervrajzainak levéltári gyűjteménye (1816-1992). Pub­likációk különösen Kecskemét gazdag anyagából születtek: Simon, 1984; Péterné Fehér, 2003; Sü­megi, 2013. Az építési rendszabályozás története Magyarországon még feldolgozásra váró terület. Az első át­tekintő igényű összefoglalás a témában: Körner-Nagy, 2004. Egy-egy további esettanulmány Pécs, Kiskunfélegyháza és Budapest esetében: Pilkhoffer, 2004, Brunner, 2013, Fabó, 2020. 28 Levéltári Szemle 73.évf.

Next