Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 2. szám - Műhelymunkák - Brunner Attila: Levéltári segédlet mint adatbázis Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési ügyiratainak elemzése

Brunner Attila Nemcsak, mert ebből az időből maradt fenn a legtöbb ügyirat, de a legtöbb épület is valóban erre a periódusra datálható. A város szegényebb, az építőtevékenységben el­maradó részei a VIII. és a IX. tizedek voltak. Kiemelkedő volt a IV. és X. tized tevékeny­sége, majd a III., VII, I. tizedé, kissé lemaradt a III., a VI. és az V. tized. A város 133, térképen elhelyezhető szecessziós emlékének jelentős része, 30%-a ta­lálható a IV. tizedben, 15%-a a X. tizedben. Ezek az arányok követik az építési ügyiratok számának városrészenkénti megoszlását is, a további adatok azonban eltérnek az épí­tőtevékenység eddig megismert mutatóitól. A harmadik legtöbb szecessziós ház (12%) ugyanis a VII. tizedben található, az újonnan parcellázott egykori temető helyén, ami azt jelenti, hogy a kevés ide köthető ügyirat szinte mindegyike szecessziós stílusú épít­kezésre utal. A szecessziós emlékeknek a régebbi városrészekből az I. tized a 10%-át, az V. és a VI. tized 7-7%-át adják. A II. és a III. tized 5-5%-át, s végül elenyésző a VIII. (1%) és a IX. tized (3%) aránya, amelyekhez egyébként is kevesebb építési ügyirat kap­csolható. A nagykőrösi építőtevékenység és a szecesszió egyértelműen a IV. tizedre kon­centrálódott, amelyet a X. tized követett. A VI. tized kivételével minden más városrészre 9. Büki Kálmán térképe Nagykőrös város belsőségéről, 1928 (magántulajdon) 44 Levéltári Szemle 73-évf.

Next