Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 3. szám - Levéltár│Történet - Veszprém – Székesfehérvár – Pápa Interjú Hudi Józseffel – Beszélgetőtárs Vajk Ádám

Interjú Hudi Józseffel ratban levéltári, kézirattári források a meghatározóak. Az Újraolvasóban rég elfeledett, de arra érdemes írásokat lábjegyzetekkel, mai nézőpontból megvilágítva közlünk. Ennek az újításnak az az értelme, hogy a történeti emlékezetet újra élővé, egyéni és közösségi identitásunk részévé tesszük. Korunkban, amikor minden téren óriási globális nyomás­nak vagyunk kitéve, a lokális válaszreakcióra igen nagy szükség van. Az Újraolvasó rova­tot Mezei Zsolt és jómagam írjuk. (Munkatársam időközben Vaszar polgármestere lett, ami hátrányosan érinti a folyóirat megjelentetését, hiszen a tördelést ő szokta végezni.) A Szemle rovatban történeti, egyháztörténeti, néprajzi kiadványokat ismertetünk. Talán meglepő, de ennek a rovatnak a „feltöltése” a legnehezebb. Mivel régi kollégáim nem vállalkoztak recenzió írására, ha nem tudok külső munkatárstól könyvismertetést kérni, gyakran magam írok egyet-egyet. Erre sosem sajnálom az időt, pedig egy 500-800 ol­dalas szakkönyvről érdemben írni akkor lehet, ha nemcsak a művet olvassa el az ember, hanem annak tudományos beágyazottságát közelebbről is megvizsgálja. A főszerkesztő néha tematikus számokról is álmodik, amit csak akkor tud megvalósítani, ha konferen­ciát szervez. Ilyet többször megtettem (pl. a protestáns kollégiumok újkori szerepéről, az alfabetizációkutatás helyzetéről), legutóbb pedig „Petőfi200” kapcsán, amelynek elő­adásai az őszi szám tematikus blokkját fogják képezni. Persze addig a tanulmányokat be is kell „vasalni” a szerzőktől. Folyóiratunk országos és országon túli ismertségét elő­segíti, hogy évfolyamainak többsége digitálisan is hozzáférhető, ahogy a honlapunkon elérhető digitális archívumunk is a forrásokhoz való ingyenes hozzáférést biztosítja. VA: Már két éve lett volna alkalmad visszavenni a tempóból, mégis változatlan elán­nal veted bele magad a hétköznapi teendőkbe, kezdve azon, hogy a telefon elsőként nálad csörög az irodában, hogy ezzel is maximálisan védd beosztottjaid idejét. Mik a terveid a közeljövőre? HJ: Sokan kérdezték, hogy mit fogok csinálni nyugdíjas koromban. Különösen azok, akik már nagyon vágytak arra, hogy visszavonulhassanak és nyugodtabban élhessenek. A válaszom az volt, hogy ugyanazt, amit eddig. Szerencsém van, hogy ezt néhány évig még a munkahelyem tehetem, ha a Jóisten is úgy akarja. Hogy mik a terveim? Fiatal levéltárosként összeállítottam egy kutatási tervet magamnak arról, hogy mivel szeret­nék hosszú távon foglalkozni. Ez a tervezet 33 kérdéskörből állt, amelyeket már régen teljesítettem, ezért új témák felé nézhetek. A közeljövőben szeretném kiadni Pap Gábor református lelkész, későbbi püspök fiatal kori sajtótudósításait önálló kötetben. Szeret­ném a Veszprémi Nemzeti Casinó tagjainak 1848 előtti prozopográfiáját összeállítani és kötetben megjelentetni. Ez azért nehéz feladat, mert a kaszinónak az 1842. és 1847. évi évkönyvében csak a tagnévsor maradt fenn, amely a demokrácia szellemében csak a családnevet és a keresztnevet tartalmazza, semmi mást. Több mint négy évtized kuta­tói tapasztalattal talán készen állok arra, hogy feltörjem a titkos kódot és azonosítsam a név mögött álló egyént legfontosabb életrajzi adatainak tisztázásával. Régi tervem az 1832-ben megalakult Pápai Kaszinó iratainak rendezése, majd a munka végeztével egy kismonográfia vagy forráskiadvány összeállítása. Az egyházkerületben lévő egyházme­gyék 1830 előtt vagy után alakult olvasótársaságaival is foglalkozni szeretnék, ami új kutatási területnek számít. Ezek a személyes szempontok, de mindeközben arról sem 2023/3-­64-76. 75

Next