Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 3. szám - Hírek - Egyházi Gyűjtemányek Konferenciája Kecskemét, 2023. július 3–5. (Rétfalvi Balázs – Koltai András)

HÍREK rendelkező, gondolkodásra képes észt, hanem egy valószínűségszámítást végző matema­tikai algoritmus. Jelenleg olyat tud, ami már volt, a feltett kérdésre statisztikai választ ad, a tapasztalatokat rögzíti és elemzi. Forradalmi adatközvetítő technológia, mint egykor a könyvnyomtatás volt. Olyan általános eszköz, technológia, amely nem munkaterület-spe­cifikus. Működése még készítői számára sem mindig ismert, sokszor a „fekete dobozhoz” hasonlóan, esetleges, véletlenszerűnek látszó válaszokat ad. A hatékony működéshez az algoritmusnak tanulási adatmennyiségre és folyamatra van szüksége, folyamatos korrekcióval. Probléma a betáplált adatok utóélete, új kérdésekkel a blokkolt informá­ciókat is kiadhatja. Az MI tehát kiválóan alkalmazható adatgyűjtő és adatfeldolgozó feladatokra, így katalogizálásra, témafigyelésre, témaajánló készítésére, plágiumkeresésre, tartalmi keresésre és tartalomszűrésre, amely segít abban, hogy a humán erőforrást meg­kíméljük a monoton és kellemetlen tartalmak feldolgozásától. Almási Zsolt (Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, tanszékvezető) elsősorban esztétikai és művészetelméleti megközelítésből vizsgálta a digitális technológia hatásait, különös tekintettel az eszközhasználat és a művészet kapcsolatára, valamint az alkotó autonómiájának és szerzőségének kérdésére. A vitát a fényképezés körül kialakult régi vitához hasonlította, amely úgy vetődött fel, hogy a fotográfia nyomán megszűnik a fes­tészet és a valódi művészet. Az alapkérdés az, hogy művészet-e a prediktív képgenerálás. A vitás kérdésben az optimális megközelítés, hogy a művész az ember, az algoritmus pedig az eszköz. Egy jó, hatékony szöveges parancs (prompt) írása is komoly alkotói folyamat, és az a végtelen javaslatokból való szelektálás, az utómunka is. A technológia „fekete doboza” azonban nem áll a művész hatása alatt, az algoritmus mintha szaba­don, nem determinisztikusan cselekedne, tudatlan próbálkozások sorozatát hajtja végre. A technológiának való kitettség azonban a művészet velejárója. Az ecset, a fényképezőgép ugyanúgy befolyásolja az alkotást. Az eszközzel együtt és annak ellenére él a művészet. A véletlenszerűségre alapozó, sztochatikus kísérleti művészetnek is van hagyománya. És az is előfordult egy berlini fotópályázaton, hogy az egyik alkotó algoritmussal gene­rált képet adott be, amellyel díjat nyert. Az eredményhirdetés után közölte, hogy nem fogadhatja el, mert algoritmus segítségével készítette. Az eset nyomán képgenerációs különdíj bevezetését határozták el. Az MI használata ugyanígy felmerül a szöveg­alkotásnál is, például szakdolgozatok írásánál. Ez érinti az eszközhasználat korlátait, az önálló munka újabb határai még szabályozásra várnak. Fontos, hogy a technológia emberközpontú maradjon, mert az ember Isten képmása, és az isteni sugallat szerepe is meghatározó az alkotásban. A második szekcióban Harmati Béla (az EME elnöke) elnöklésével néhány tanul­ságos digitális hátterű vállalkozást ismerhettünk meg. Kómár Éva (Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ, csoportvezető) a múzeumok online térben való megjelenését és a digitális technológiának a gyűjteményi feldolgozómunkában való alkalmazását vizsgálta. A műtárgyak azonosításában, katalo­gizálásában nagy segítség a digitális technológia, amelynek alkalmazása elengedhetetlen a hatékonysághoz: sokkal gyorsabban, sokkal nagyobb adatmennyiséget lehet így komp­lexen összevetni. Az előadó említette a Norvég Nemzeti Múzeum kezdeményezését. 100 Levéltári Szemle 73. évf.

Next