Levéltári Szemle, 73. (2023)
Levéltári Szemle, 73. (2023) 4. szám - In memoriam - Rozs András (Gőzsy Zoltán)
IN MEMORIAM lehetőséggel: a Baranya Megyei Levéltár levéltárosa lett. András számos munkaterületen kitüntette magát, minden feladatban lehetett rá számítani, nem véletlenül bízták rá többek között a Rét utcai költözés koordinálását is. 1988-ban a Rét utcai részleg osztályvezetője lett. 1993-ban azonban elváltak útjai a levéltárral, elvállalta Pécs megyei jogú város önkormányzata kisebbségi referensi tisztségét, amelyet 1997-ig töltött be. E pozíciójában részt vett az 1993. évi kisebbségi törvény végrehajtásának gyakorlati feladataiban, segítve a pécsi nemzeti kisebbségi intézmények, egyesületek, önkormányzatok megalakítását, fenntartását. Az adminisztratív munka mellett ebben a témában is végzett tudományos tevékenységet, elsősorban kisebbségpolitikai és -történeti kérdések foglalkoztatták, tanulmányai jelentek meg a pécsi bányavidéki német kisebbség, illetve a cigányság történetéről. 1997-ben elfogadta Ódor Imre levéltár-igazgató felkérését, és visszatért a levéltáros szakmába, 1998-tól főlevéltárosként, és a Király utcai részleg kutatószolgálatának vezetőjeként. 2003-tól a levéltár tudományos titkáraként dolgozott. Mindig figyelt a fiatal kollégák és a fiatal kutatók támogatására, az intézmény későbbi vezetője, Kuli László pályáját is számos ponton segítette. 2007-ben történt nyugdíjazása után is aktív maradt, publikációi, előadásai révén, szakmai tanácsaival támogatta a levéltárat. A több váltással járó pályáját pozitívan élte meg: „Rengeteget tanultam, mint levéltáros. Nekem valahogy így jött ki, hogy kis vargabetűkkel kell ezt tenni.” Szabad György támogatása, valamint Szita László ösztönzése indították el a tudományos pályán. 1985-től tanulmányai jelentek meg a Baranya Megyei Levéltár évkönyveiben. Munkássága igen széles spektrumon mozgott, a Szabad által inspirált 18-19. századi uradalom- és társadalomtörténeti kutatást (pl. a bellyei, sellyei uradalmak gazdaság- és társadalomtörténete) idővel felváltották a kisebbségtörténeti vizsgálatok, majd a 20. századi lokális tematikájú politikatörténet-írás. Publikációi külföldi kiadványokban, valamint hazai levéltári, történeti periodikákban, más megyei levéltárak és a Pécsi Tudományegyetem által kiadott kötetekben jelentek meg. Több történelemtudományi, levéltári konferencián vett részt, számos tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott. Legismertebbé talán az 1944 és 1949 közötti korszak, valamint az 1956. évi forradalom és szabadságharc Baranya megyei, illetve pécsi történetének kutatásai tették, amit 1991-től végzett. E témában több tanulmánya jelent meg. A témaválasztással kapcsolatban András a családi kötődést emelte ki: „Édesanyám 1956-ban is lelkesen vetette bele magát a magyar nemzet kommunista- és szovjetellenes mozgalmába. Én akkor mindössze kilenc esztendős voltam, de máig emlékszem, milyen lelkes várakozással hallgattuk anyukámmal a Szabad Európa Rádió híradásait, hogyan vártuk az amerikai és az ENSZ-csapatokat, hogyan olvastuk a Kossuth-címeres Dunántúli Napló cikkeit, tűztük ki magunk is a Kossuth-címeres jelvényt, és hogyan szomorkodtunk a szovjet csapatok városba hatolása miatt, s figyeltük aztán a mecseki szabadságharcosokról szóló híreket.” Már aktív pályája során is elismerték, díjazták (Kiváló Munkáért, 1985), de egészen napjainkig nagyra értékelték szakmai tevékenységét (Pécs város Szabadság díja, 2021; Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör Örökség díja, 2023). 2023/4. ■ 106-108. 107