Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 4. szám - In memoriam - Rozs András (Gőzsy Zoltán)

IN MEMORIAM lehetőséggel: a Baranya Megyei Levéltár levéltárosa lett. András számos munkaterüle­ten kitüntette magát, minden feladatban lehetett rá számítani, nem véletlenül bízták rá többek között a Rét utcai költözés koordinálását is. 1988-ban a Rét utcai részleg osztály­vezetője lett. 1993-ban azonban elváltak útjai a levéltárral, elvállalta Pécs megyei jogú város önkormányzata kisebbségi referensi tisztségét, amelyet 1997-ig töltött be. E pozí­ciójában részt vett az 1993. évi kisebbségi törvény végrehajtásának gyakorlati felada­taiban, segítve a pécsi nemzeti kisebbségi intézmények, egyesületek, önkormányzatok megalakítását, fenntartását. Az adminisztratív munka mellett ebben a témában is vég­zett tudományos tevékenységet, elsősorban kisebbségpolitikai és -történeti kérdések foglalkoztatták, tanulmányai jelentek meg a pécsi bányavidéki német kisebbség, illetve a cigányság történetéről. 1997-ben elfogadta Ódor Imre levéltár-igazgató felkérését, és visszatért a levéltáros szakmába, 1998-tól főlevéltárosként, és a Király utcai részleg kutatószolgálatának veze­tőjeként. 2003-tól a levéltár tudományos titkáraként dolgozott. Mindig figyelt a fiatal kollégák és a fiatal kutatók támogatására, az intézmény későbbi vezetője, Kuli László pályáját is számos ponton segítette. 2007-ben történt nyugdíjazása után is aktív maradt, publikációi, előadásai révén, szakmai tanácsaival támogatta a levéltárat. A több váltással járó pályáját pozitívan élte meg: „Rengeteget tanultam, mint levéltáros. Nekem valahogy így jött ki, hogy kis vargabetűkkel kell ezt tenni.” Szabad György támogatása, valamint Szita László ösztönzése indították el a tudomá­nyos pályán. 1985-től tanulmányai jelentek meg a Baranya Megyei Levéltár évkönyveiben. Munkássága igen széles spektrumon mozgott, a Szabad által inspirált 18-19. századi uradalom- és társadalomtörténeti kutatást (pl. a bellyei, sellyei uradalmak gazdaság- és társadalomtörténete) idővel felváltották a kisebbségtörténeti vizsgálatok, majd a 20. szá­zadi lokális tematikájú politikatörténet-írás. Publikációi külföldi kiadványokban, valamint hazai levéltári, történeti periodikákban, más megyei levéltárak és a Pécsi Tudomány­egyetem által kiadott kötetekben jelentek meg. Több történelemtudományi, levéltári kon­ferencián vett részt, számos tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott. Legismertebbé talán az 1944 és 1949 közötti korszak, valamint az 1956. évi forrada­lom és szabadságharc Baranya megyei, illetve pécsi történetének kutatásai tették, amit 1991-től végzett. E témában több tanulmánya jelent meg. A témaválasztással kapcsolat­ban András a családi kötődést emelte ki: „Édesanyám 1956-ban is lelkesen vetette bele magát a magyar nemzet kommunista- és szovjetellenes mozgalmába. Én akkor mind­össze kilenc esztendős voltam, de máig emlékszem, milyen lelkes várakozással hall­gattuk anyukámmal a Szabad Európa Rádió híradásait, hogyan vártuk az amerikai és az ENSZ-csapatokat, hogyan olvastuk a Kossuth-címeres Dunántúli Napló cikkeit, tűztük ki magunk is a Kossuth-címeres jelvényt, és hogyan szomorkodtunk a szovjet csapatok városba hatolása miatt, s figyeltük aztán a mecseki szabadságharcosokról szóló híreket.” Már aktív pályája során is elismerték, díjazták (Kiváló Munkáért, 1985), de egészen napjainkig nagyra értékelték szakmai tevékenységét (Pécs város Szabadság díja, 2021; Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör Örökség díja, 2023). 2023/4. ■ 106-108. 107

Next