Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bal 65 Bál mn. szerencsétlenséget jelentő jóslat, -lata, mn. szerencsétlen jövőt jelentő, gyaníttató. * Balka, mn. balkezét használó. * Balkán, id. balkezüleg. Balkány, mn. tt.-t; 1) békalencsés mocsár, csátés, sásos hely; 2) görbe fa a ladik hátulján és eketalyigán, mely a gerendelyt tartja. Balkéz, m. a szív felöli oldalon levő kéz; balkézzel enni, á. é. balkézre házasodni, v. balkézre esküdni meg vkivel, alsóbb rangú nővel titokban összekelni. Balköntös, 1. Bálruha. * Balkörmű, mn. kicsapongó, kirugó, (leány, v. asszony); (km.) hol jámbor nincs, balkörmű a táncos. Balla, fn. (nt.) 1) a savarok osztályához tartozó növény, máskép barlangkóró; 2) a nád feje, nádcímer. Ballada, fn. az eposz és románc között közép helyet foglaló komoly költemény. Ballag, k. lassan léptetve s mintegy testét billegetve járkál, megy, ballagjunk; (népd.) juhászlegény fúrolyál, billeg-ballag meg-megáll. Innen: Ballagás, fn. -csál, k. lassacskán ballag, -csavar, 1. Balla. Balmagyarázat, fn. 1) tudományos tekintetben hibás értelmezés; 2) vmely szó, mondat v. tett értelmének elferdítése, s kedvezőtlen magyarázata. * Balmos, fn. tt.-t. kukoricaliszt és friss túróból készített étel. Balmoz, k. balommal játszik. Innen: Balmozás, fn. Bálna, fn. (állatt.) a cetek osztályához tartozó vizi emlős állat, -csók, fn. a hímbálna nemző műszere; különösen ebből készült lovagkorbács, -fogó, fn. a tengeren bálnák fogdosásából élő személy, -nemű, mn. a bálnák osztályához tartozó. Balog, Balogács, fn. a ki balkézzel tesz mindent, azt használja jobbja helyett. *-dl, k. balog kezét használja munkatételre, balog ütt. Innen: Balogoló, -süti, 1. Balog. Baloldalék, fn. (ht.) a csatázó egész hadsereg balszárnya, balrésze. Balom, fn. tt. halmoz; tb. halmok; levegővel töltött leginkább bőr-, gumilabda. Báloz, k. balba jár, mulat. Balra, id. 1) balfelé, bal oldalra; (psz.) balra nézz! balra fordulj! balra kanyarodj; 2) á. é. vmit balra magyarázni, a. m. rosszul értelmezni. Balról, id. balfelöl, bal részről. Bálruha, fn. táncvigalomra használtatni szokott finomabb, cifra, nyárias ruha. Balság, fn. 1) szerencsétlenség; 2) ügyetlenlenség. Innen: Balságos, mn. Bal-siker, fn. amely vállalat kedvezőtlen végbemenetele. -só, mn. bal részen, oldalon eső. -sors, fn. szerencsétlenség, szerencsétlen véletlen, -szárny, fn. 1) vmely madár bal felöli szárnya; 2) a rendbe felállított hadsereg balrésze, -szél, fn. 1) hajózásra kedvezőtlen szél; 2) bal oldalon levő széle, margója vminek. -szerencse, 1. Balsors. Bal -szerű, mn. szerencsétlen természetű, mivolta. -szokás, fn. az illemszabályokkal ellenkező megrögzött cselekvésmód, visszaélés, -szomszéd, fn. 1) balfelöl lakó szomszéd; 2) a sorba állított katonának közvetlen balfelöl mellette álló társa. Balta, fn. félkézre való szélesb fejsze rövid nyéllel, -ciin. fn. (nt.) takarmányul használt növény, a tizhímesek és kétfalkások osztályából (Hedysarum). -fok, fn. a baltának az éllel átellenben levő oldala, vastagabb vége. Baltás, mn. baltával felszerelt. Baltat, 1) a baltát ujjai között kanász módra ügyesen forgatja; 2) botot vmire ügyesen dob. Baltavirag, 1. Baltacím. Baltát, cs. vmit baltával farag, vág. Balul, id.roszul, helytelenül; balul ütött ki a dolog; balul venni, magyarázni vmit; balul ítélni mások felöl. * Baluska, fn. széles lapú, bárdalakú hasító eszköz. * Balustya, mn. ostoba, buta. Baltit, fn. célhoz nem vezető tévút. Balutya, 1. Balustya. Bálvány, fn. tt.-t. 1) bizonyos alakot mutató állvány; Lóth felesége sóbálványnyá vált (bibi.); kapubálvány, ragasztó a kapuszárnyon; (szőj.) áll, mint a bálvány; (km.) utoljára kutya sem fél a botos bálványtól; 2) imádás végett tartott emberi v. állati alakot ábrázoló szobor; bálványokat imádni; bálvány előtt térdelni; (km.) képet nem arany, hanem imádás tesz bálványnyá; á. é. bármely teremtett lény v. elvont tárgy, mely iránt imádó tisztelettel viseltetünk; szivem bálványa; (km.) mindenkinek van egy bálványa; 3) (gép.) a hengerkerék függőleg álló tengelye; a) száraz malomban a kerek tengelye; b) borsajtóban a rovátkás henger, melybe a csavar betolatik; c) (haj.) azon gerendaszerű foglalások a hajó párkányán, melyek azt átövezik s annak oldalát ütésektől óvják; kis, nagy bálvány. Bálvány-áldozat, fn. vmely bálvány tiszteletére bemutatott áldozat,berek, fn. hamis isten tiszteletére szánt, s annak bálványával diszesített berek. -hit. fn. vmely bálványban mint istenben való hit, bizalom, -imádás, fn. bármely teremtett lénynek isten gyanánt imádása. -imádó, mn. és fn. bármely teremtett lény, v. dolog iránt imádó hódolatot mutató, pogány,isten, fn. bálvány, melynek a vakhitnek isteni erőt, hatalmat tulajdonítanak. -kép, fn. hamis istent ábrázoló kép, szobor, -kerek, fn. (gép.) vmely gép legnagyobb kereke. -kigyó, fn. a pogány szerecsenek által isten gyanánt imádott fényes, tarka, afrikai kigyó (Anaconda), -kő, fn. vmely bálvány, v. szobor talpköve. -liget, 1. Bálványkerek: Bálvány-medve, fn. (állatt.) a legnagyobb és legerősebb medvefajú állat,oltár, fn. oltár, melyen vmely bálványnak, hamis istennek áldoznak. Bálványos, mn. 1) hamis istenek szobraival ellátott; 2) bálványimádó; 3) szobrokkal felszerelt. Bálványoz, cs. teremtett lényt, dolgot, emberi művet tisztel, imád; 2) á. é. vkit tilzottan szeret, tisztel; bálványozni saját gyermekét. Innen: Bálványozás, fn. -é. mn. 1) 1. Bálványimádó; 2) vkit túlzottan szerető, vki iránt túlságos hódolattal viseltető. Bálvány-pap, fn. vmely bálvány, hamis isten szolgálatában levő papi személy,szobor, fn. Ballag szótár.