Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Álé— 21 Alh Álelmésség, 1. Álék. Alelnök, fn. másodelnök. Áléit, mn. ájult,ajuldozó; ellankadt, elbágyadtság,fn. ájult állapot; lankadtság,bágyadtság. Alépület, fn. 1) épület alsó része; 2) emelet nélküli épület. Alerdész, fn. erdészsegéd. Áleredetü, mn. nem attól származó, a kitől mondatik eredetinek lenni (Apokryphus). Alérintő, fn. (mt.) a szabályos görbék érintőjének alj vonala. Álérzelem, fn. nem szivből fakadt, színlettérzelem. Aleskü, fn. meggyőződés elleni eskü,hamis eskü. Álesküvő, fn. hamis esküvő. Alesperes, fn. a katholikusoknál vmely püspöki megye egyházi kerületének alelnöke; a protestánsoknál egyházmegye papi alelnöke. Áleszköz, fn. színleg célra vezető eszköz, hamis eszköz. Áleszlet, fn. (bölcs.) helytelen, hamis következtetés. Alexandria, fn. (költ.) hat kéttagú lábból álló versfaj középnyuggal a harmadik láb után. Alezredes, fn. (bt.) az ezredes után első rangfokozatú törzstiszt. Alezüst, fn. ezüst és rézből álló ércvegyülék, pakfong. Alfa, fn. 1) az élőfa törzsének alsó része; 2) kantárfa, a hordók alá való gerenda. Alfaj , fn. állat-, növény- és ásványfaj alosztálya-Alfaj, fn. nem igazi, az eredetiből elkorcsosult faj. Alfegyver, fn. (ht.) a katonák oldalain csüggő fegyver, minő: szurony, kard. Alfejkötő, fn. kalap alatt használt női fejkötő-Alfél,fn. a seggnek kevésbbé pórias kifejezése: (szój.) kiporolták az alfelét; alfelére ütötték a nemesi pecsétet, felvágták, seggére verték; (tréf.) csak a magyarnak van három fele : jobb fele, balfele és alfele.-csomó, fn. a végbél táján összegyűlt vérkeményedés, vak aranyér, -dag, fn. (kert.) a végbél táján jelenkező daganat. -Ideg, fn. (bt.) az alfélén keresztül húzódó ideg. -izom, fn. (bt.) az alfélben lévő izom. -nyom, fn. az ülő ember v. állat alfelének nyoma, -szárny, fn. (állatt.) a halak farkához legközelebb eső úszó szárny, -törés, fn. farkas, az alfél vágányának sok járkálás v. lovaglás következtében való kisebesedése,uszony, 1. Alfélszárny. Alfel-ütér, fn. (bt.) az alfélén átvonuló ütér. Alfelvilágosodás, fn. nem valódi, szinleges felvilágosodás. Alfelzárulás, fn. az alfél nyílásának megszükülése, összeforradása. Alfenek, fn. (haj.) a hajó legalsó talaja. Átfestek, fn. pirosító, hiú nők által használt kendőző arcfesték. Ál fog, fn. kihúzott fog helyébe mesterségesen beillesztett fog. Álfogalom, fn. (bölcs.) hamis, a valóságnak meg nem felelő fogalom. Álfogás, fn. az előzményekkel nem egyező csalóka okoskodás, hamis fortély. Álfoglalvány, fn. (seb.) az eltört és össze nem forrott csontvégek között képződő porcos állomány. Alfödiszet, fn. (haj.) a hajó alsó fedözete. Alföld, fn. ált. sík, lapályos, alantabb fekvő vidék; német alföld (Niederland); havas alföld, oláhország; 2) kül. a Tisza és Duna vidékén a slavoniai hegységig terjedő síkság. (népd.) Az alföldnek sík mezején, Ott terem a magyar legény; ellent. felföld. Alföldi, mn. 1) ált. lapályos vidékről való; 2) a magyar alvidékröl való. -es, mn. -esen, id. az alföldieknél szokásos. Algebra, mn. (mt.) hetükkel, mint általános számjegyekkel számolni tanító tudomány. Algebrai, mn. Algebráikig, id. (mt.) algebrához tartozó, algebrából vett. Algeny, fn. (kert.) a szem szaruhártyája alatt képződött geny. Algereiula, fn. (ép.) közvetlen az épület falán nyugvó s az összes ácsmunkát tartó gerenda. Álgerinc, fn. nem a valódi gerinc. Álgyám, fn. a gyámnak helyettese. Álgyémánt,fn. (ásványt.) mármarosi gyémánt hegyi jegec. Álgyöngy, fn. hamis, üveggyöngy. Álgyú, 1. Ágyú. Álgyuladás, fn. színre való gyuladás, nem valódi. Álhadmozdulat, fn. (ht.) az ellenséget tévútra vezető hadmozdulat. Alhadnagy, fn. (ht.) legalsó rangú katonatiszt. Alhadnagyság, fn. (ht.) alhadnagyi rang. Alhaj, fn. vendéghaj, a természetes hajózatot pótló idegen haj, (ideg.) paróka. Alhajó, fn. (haj.) a hajó alsó része. Alhang, fn. (zene) mély hang a zenében vagy éneklésben. Álhang, mn. (zene) 1) a hangnyolcadban nem létező hamis hang; 2) fej- v. torokhang az éneklésben; álhangon énekelni, torokból énekelni. Álhangú, mn. 1) (nyt.) vastaghangú (betűk, ilyenek: a, á, o, ó, u, ú v. szók, melyekben a nevezett hangzók előfordulnak); 2) (zene) a. m. mélyhangú. Álhártya, f. (bt.) nem a valódi hártya. Alhas, f. (bt.) a hasnak köldök alatti alsó része. Alhatnám, -nál, -nék, stb. Alszik igének tehető alakja, a. m. álmos vagyok, vagy stb.; alhatnám vagyok, álmos vagyok; nagyon alhatnám volt, alkotnék volt, nagyon álmos voltam, nagyon álmos volt. Alház, fn. földszinti ház. Alhelytartó, fn. helytartó helyettese. Álhere, fn. kisebbszerü here a méhek között. Álhimlő, fn. bárányhimlő, a közönséges himlőnél kevésbbé veszélyes himlő. Álhit, fn. 1) hamis alapokon nyugvó hit; 2) színlett hit. Alhivatal, fn. alárendelt hivatal. Álhold, fn. a hold surgarainak a levegőben való megtörése által képződött holdalaku légtünemény. Alhfibér, fn. az első hűbéres által ismét hübérbe adott birtok. Alhűbéres, fn. hűbéres, ki birtokát szintén hűbéres kegyéből nyerte.