Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 2., Kár-pör - Z. Zsüzsük (Budapest, 1867)
S
Siv 522 Sod vidék , Sahara sivataga. Inni: Sivatagság, fn. -tó, fn. tó amely puszta, kietlen vidéken. Sivit, k. erős, éles hangon kiált. Inn.: Sivítás, fn. -ó, mn. a. m. sikoltó, sivító . — fn. máskép klarinétnek nevezett fúvó hangszer. * Sivó-homok, fn. a. m. futóhomok. * Sivol, k. a. m. csiripel, cseveg. Sivó,rívó, mn. folytonosan sivó. Sivvan, Sivvant, 1. Sivan, Sivant. f . Skarapla, Skarapna, m. a. m. skorpió. ( Skarlát, m. ált. élénk piros szin; kül. f) élénk vörös szinü, finom anyagú posztó. (km.) skarlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata csuszt, a. m. a nagy fényűzés elnyeli a vagyont; 2) (nt.) vörös levelű, növény a zsályák közöl; — mn. élénk vörös szinü (kelme, posztó), -atka, fn. élénk piros szinü atkafaj. -csöbibircs, fn. (nt.) moszatfajú növény a csöbibircsek közöl, élénk piros szinü bibircsekkel (cladonia lieben coccifera). -eper, fn. a. m. skarlátszamóca, -fakúsz, fn. (állatt.) a kúszók közé tartozó madár skarlát szinü tollazattal. -festő, fn. iparos, aki finomabb posztót skarlátszinre fest. -perkáta , fn. (nt.) vörös v. aranyszin virágú növény a perkáták közöl (ipomoea coccinea). -piros, fn. és mn. élénk piros szín. Inn. : Skarlátpirosság, fn. -porhonrojt, fn. (nt.) piros virágú növény a porhonrojtok közül (lobelia cardinalis). -posztó, fn. a. m. skarlát, -szamóca, fn. (nt.) szamócaféle növény, melynek tojásdad gyümölcse, élénk piros színű (fragaria virginiana) -szín, fn. és mn. a skarlátéhoz hasonló, élénk piros szin. Innen : Skarlátszinü, mn. -szövet, fn. a. m. skarlát, -zsálya, fn. (nt.) a zsályák közé tartozó növény élénk piros szinü levelekkel. Skórium, fn. arany- v. ezüstszál, melyet hímzésre, v. diszkelmék szövésére szoktak hasz-nálni. ( Skorpió, fn. 1) (állatt.) különféle színű és nagyságú ollós bogár, nyolc szemmel és farka végén mérges fánkkal; 2) (csill.) az állatkor egyik csillagzata, mely a mérleg és nyilas között foglal helyet; 3) a. é. gúnyosan szurkálódó, csípős élceket szóró személy, -hava, fn. a. m. eszhó, október, -olaj, fn. a skorpió egyes részeiből kivont olaj. Skót, fn. skótországi illetőségű személy; — mn. 1) skótországi illetőségű; s. férfi; s. nő; 2) Skótországban termelt, onnan való; s.vas; 3) Skótországban divatos; s. szokások, -hon, -ország, fn. Nagybritannia egyik királysága, mely Angolhontól északra fekszik, s ezzel egy összefüggő szigetet képez, -ul, id, skót nyelven; s. beszél. Sneff, fn. (állatt.) a. m. szalonka. Só, fn. tt. -t. v. savat. 1) (vt.) minden oly vegyület, mely vmely savnak egy aljjal való egyesüléséből származik : alji, savas, hármas s.; 2) a. m. konyhasó ; kő-só, (v. ö. ezt) ;főtt só, v. kút só ; sót vágni, főzni, törni, őrleni; (szőj.) nálunk is sóval sóznak, mi is ismerjük azt; ő sem eszik meg nálam egy kősót, nem lesz nálam sokáig ; savát, borsát megadni az ételnek, az ételt ízletesen elkészíteni ; kevés a só a sótartójában, kevés észbeli tehetsége van ; (népd.) katonának jól van dolga, sóra, fára nincsen gondja.- adó, fn. 1) az állam által kezelt sóbányákból bejövő jövedelem ; 2) a sóbányák bérlői által fizetett adó. -akna, fn. bánya, akna, melyből kősót vágnak, -aknász, fn. a sóaknában kősót vágó személy, -aknászság, fn. a sóaknász foglalkozása, működése, -ár, fn. a só ára, értéke, amennyiért a só kel, -árulás, fn. 1) sóval való kereskedés; 2) bolt, melyben különösen sót lehet kapni, -árus, fn. sóval kereskedő személy. * Sobak, fn. a. m. sváb. *-fejü, fn. és mn.a.m. ostoba. Sóbálvány, fn. szobor kősóból ; a biblia szerint Lót felesége sóbálványnyá változott. -bánya, fn. a. m. sóakna. -birtokos, fn. személy, aki vmely sóbányának birtokosa. * Sócé, mn. a. m. ravasz, kópé. * Sód, fn. a. m. sat. -alja, fn. a. m. kemence alja. Sódar, fn. tt. -t. ált. sóslébe áztatott, füstölt disznóhús ; kül. 1) a. m. sonka; 2) a disznó lapockarésze fölfüstölve. Só-daráló, fn. kézi-malomféle eszköz, melylyel a törött kősót apróra őrlik. Sódarka, fn. a. m. kicsiny sódar. -lé, fn. 1) lé, melyben sódar főtt; 2) a. m. kaszáslé, -os, mn. sódarral készített; s. tészta. * Sódor, 1. Sódar. *Sod-láb, fn. a kemence lába, talpa, ’‘-oldal, fn. a tűzhely oldala; (szój.) olyan fekete, mint a sodoldal. Sodor, fn. tt. sodrot; birtokr. sodrom, -od, -ja ? I) a. m. sodrony; 2) azon vonal, amelyen a viz folyása halad ; a viz, a folyam sodra ; 3) á. é. az eszmemenet iránya; (szój.) kijött vagy kiesett sodrából; elvesztettem beszédem fonalát; a vitatkozás sodra. Sodor, cs. hb.-ni v. sodrani; 1) ált. két tenyerét egymáson húzogatva a közötte levő szálas v. leveles testet dörzsöli, pödri; kül. több vékony szálat v. levelet egy összeálló egészszé alakit, kötelet, zsineget sodorni; 2) a. m. pödör ; bajszát sodorja; 3) a. é. a) viit v. vmely tárgyat magával ragad , erővel visz; az árvíz sodorja az eléje akadt tárgyakat; a forduló sokaság magával sodorta a kis gyermeket; b) bajba, veszélybe kever; veszélybe, hínárba s. vkit. Sodor, 1. Sódor. Sodor-fa, fn. (msz.) a gombkötők hengerded fája, melylyel a sodrás-zsinórt készítik,gat, cs. lassan, de folytonosan sodor, pödör; bajszát sodorgatja. Inn.: Sodorgatás, fn. Sodorgatott, mn. -húr, fn. ércszállal körülsodort húr, ellentétben a bélhúrral. - ideg, fn. (bt.) az agyacs billentyűjéből a koponyaüreg fenekéig leereszkedő ideg (nervus trochlearis). Sodorint, Sodorit, cs. egyet (illetőleg többet) sodor vmin ; egyet sodorintott bajuszán nagy mérgesen (fók.). Sodor-izom, fn. (bt.) izom, melyen a sodorideg keresztül vonul. ? Sodorka, fn. (állatt.) a fonálférgek egy faja (filaria medinensis). Sodor-mérő, fn. (msz.) mézeszköz, melylyel a folyam sebességét szokták észlelni,mn, fn. ált. sodorva készített, sodrokból álló mü . kül. (gombkötő msz.) sodorva készített zsinór, ellentétben a