A Franklin kézi lexikona 2. Gaucho-Nicotera (Budapest, 1912)
K - Kossuth-bankó - Kossuth-dollárok - Kossuthfalva - Kosutány Géza - Kosutány Ignácz - Kosutány Tamás
Kossuth almas angol szónoklataival és meggyőző felolvasásaival nagy részvétet és lelkesedést keltett elnyomott hazája mellett. Amerikából visszatérve, Angliában telepedett meg, majd az 1859.-i olasz-franczia-osztrák háború idejében III. Napoleon és Cavour segítségével akarta Magyarországot felszabadítani De csalódás érte, mert II. Napoleon megelégedett Lombardia elfoglalásával és Ferencz József császárral békét kötött. Ezután állandóan olasz földön tartózkodott s lassan kint lemondott arról, hogy külföldi segítséggel támaszszon új forradalmat az országban. Az 1867.-i kiegyezés ellen Deák Ferenczhez intézett nyílt levelében tiltakozott s nem fogadta el az amnesztiát, mint elveinek tántoríthatatlan követője inkább a száműzetést választva. Öregsége napjait Turinban, később Collegno al Baracconeban, majd ismét Turinban töltötte folytonos irodalmi munkásság közben. 1879. kezdte kiadni Iratait az emigráczióból, amelyekből haláláig 5 kötet jelent meg. Elhunyta országszerte nagy gyászt keltett, amely holttestének hazahozatalakor és Budapesten történt eltemetésekor impozáns módon nyilvánult meg. Holttestét ideiglenes sírhelyéről 1909. az emlékére emelt mauzóleumba helyezték. Emlékére országszerte már 65 szobrot emeltek. — 3. Lajos Tivadar, K. Lajos ifjabb fia, szül. 1844. Tanulmányait Angliában végezte; 1861. Olaszországba ment, 1885. mint mérnök a délolasz vasúthálózat igazgatója, később a lombard vasutak főigazgatója lett. Kossuth-bankó, így hívják az 1848— 1849-ben a magyar kereskedelmi bank, a honvédelmi bizottmány és a kincstár által kibocsátott papírpénzeket. Kossuth-dollárok. Az emigráczió idején Kossuth 1852. New-Yorkban 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros papírpénzeket bocsátott ki. 1860. Londonban nyomtattak 1, 2 és 5 frtos papírpénzt, a régi Kossuth-pénzek mintájára, de ezeket az osztrák kormány kívánságára 1861. elégették. Kossuthfalva, nagyközség Bács-Bodrog m., 7100 1. Kosutány 1. Géza, jogi író, nyug. budapesti Ítélőtáblás bíró, szül. Gyulajon (Szabolcs m.) 1841. Főműve: Nevezetesebb bűnesetek tára. — 2. Ignácz, jogi író, kolozsvári egyetemi r. tanár, szül. Mátészalkán 1851. Egyházjogi és jogtörténeti műveket írt. — 3. Tamás, kémikus, a Tud. Akadémia 1. tagja, szül. Nyirlugoson 1848. A magyaróvári gazdasági akadémián tanárkodott, jelenleg az orsz. kémiai intézet igazgatója. Mezőgazdasági kémiával foglalkozik. Kosz (favus), az Achorion Schoenleinn István kíméletlen támadását (Kelet Népe), de az ő higgadt Felelete még inkább emelte népszerűségét. 1844. megvált a Pesti Hírlaptól s azután pár évig egészen közgazdasági kérdésekre és vállalatokra fordította agitáló munkásságát. Az 1847—48.-i utolsó rendi országgyűlésre Pest megye választotta meg egyik követjének, s itt, mint az ellenzék vezére, szenvedélyes harczot indított a megvalósítandó reformok érdekében. Az 1848.-i párisi februári forradalom hatása alatt márcz. 3. tartott nagyszabású beszédében Ausztria számára is alkotmányt követelt. E beszéde nagyban hozzájárult a már ez. 13.-i bécsi forradalom kitöréséhez és Metternich bukásához. Ezután legnagyobbrészt az ő műve volt az 1848. -i korszakalkotó törvények megszerkesztése és az első független felelős magyar minisztérium megalkotása, amelyben a pénzügyminiszteri tárczát vállalta. Ez állásában keresztülvitte, hogy az első népképviseleti országgyűlés a nemzetiségek lázadása és a bécsi reakczió részéről fenyegető veszedelem leküzdésére 42 millió iitot és 200,000 katonát szavazott meg (júl. 11.). Mikor a dinasztiával való békés megegyezés meghiúsult s a Batthyány-kormány lemondott, K. mint az országgyűlés kebeléből alakult Honvédelmi Bizottmány elnöke vette át az ország kormányzatát és védelmét. Windischgraetz hadai elől a magyar országgyűlés Pestről Debreczenbe vonult s most innen intézte K. az ország önvédelmi harczát. Több mint százezer katonát állított elő és szerelt fel, a hadvezérek és polgári hatóságok tőle kapták az utasításokat, a törvényhozás működését is ő irányította. Midőn az 1849 márcz. 4-iki osztrák alkotmány Magyarország jogait megsemmisítette, a debreczeni országgyűlés a tavaszi hadjárat fényes sikerének hatása alatt 1849 ápr. 14. kimondotta a Habsburg-Lotharingiai ház trónvesztését s K.-ot a független magyar állam kormányzó elnökének kiáltotta ki. Mint kormányzó kinevezte a Szemereminisztériumot s csüggedetlenül folytatta a harczot az orosz beavatkozás által megerősödött Ausztria ellen. A gyászos kimenetelű temesvári csata után K. aug. 11. lemondott kormányzói hivataláról és Görgeyre ruházta a diktatúrát. A világosi fegyverletétel után török földre menekült s előbb Viddinben, majd Sumlában tartózkodott menekült társaival. A török szultán nem szolgáltatta ki őt Ausztriának, de társaival együtt a kis-ázsiai Kiutahiába internálta. Itt élt K. 1850—51.; ezután amerikai közbenjárásra elhagyhatta e helyet s előbb Angliába, majd az Egyesült Államokba távozott. Mindkét országban ha495 (A mely csimszók a K alatt nincsenek meg, a C alatt keresendők.) 496 Kosz