A Franklin kézi lexikona 3. Niczky-Zsuzsok (Budapest, 1912)
P - Petőfi Sándorné Szendrey Julia - Petőfi Zoltán - Petőfi-Társaság - Petrarca Francesco
Petőfi tagság után 1839. katonának állt Ezredével bejárta a Dunántúlt s eljutott Gráczig, de elbetegesedvén, 1841. elbocsátották. Három éven át nagyrészt mint vándorszínész bolyongott az országban, végre sok nélkülözés után (Egy terem Debreczenben) 1844. Pesten telepedett meg; Vörösmarty pártfogása bejuttatta az irodalmi körökbe s ettől fogva az irodalomnak szentelte életét. Benső barátságot kötött Aranynyal, a kinek költői lángelméjét fölismerte s méltányolta. Iskolai műveltségének fogyatékosságát bőven pótolta önműveléssel s a világirodalom jeleseinek szorgalmas olvasásával (Shakespeare, Heine, Béranger stb.). 1846. nőül vette Szendrey Júliát, de a boldog családi élet tűzhelyétől a szabadságharcz elhívta. Bem oldalán katonáskodott. A segesvári csatában 1849. júl 31. még részt vett, de azóta nyoma veszett; valószínűleg a csatában esett el. — P. föllépése az irodalomban forradalmat jelentett. Költészetének egyszerűsége, őszintesége és népies színe homlokegyenest ellenkezett Bajzáék mesterkélt lírájával, s azt csakhamar ki is szorította az irodalomból. P. a legmagyarabb költőnk, költészete leghívebb tükre a magyar léleknek. Közvetlenség és őszinteség, büszkeség és önérzet, lelkesedés és türelmetlenség, a magyar földnek és a népnek szeretete jellemzik líráját. Mint később Arany az epikában, úgy P. a lírában uralkodóvá tette a népies és nemzeti szellemet. Eltanulta a népköltészet egyszerűségét és őszinteségét s a népdalt művészivé nemesítette. Dalaiban főként szerelmeit és szülőföldjét énekli meg. Leíró költeményeiben (Az Alföld, A Tisza, Csárda romjai, Kutyakaparó, Kis-Kúnság) a végtelen rónaságot rajzolja, melyet líránkban addig szokatlan lelkesedéssel magasztalt, mert" benne ideáljának, a szabadságnak képét látta. Genre képeiben és románczaiban pedig szeretett pusztájának népét festi, többnyire mély humorral (Pál mester, Sári néni, Ambrus gazda, Megy a juhász szamáron, Falu végén kúria kocsma... stb.). Családi élete is mély nyomot hagyott költészetén; részint gyermeki szeretete nyilvánult meg e fajta verseiben (A jó öreg korcsmáros, Távolból stb.), részint hitvese iránti szerelme, mely néha elégiái elborongássá mélyül vagy ódás magaslatra emelkedik (Szeptember végén, Minek nevezzelek stb.). Hazafiúi aggódásai s reményei, a szabadságharcz izgalmai is sok szép versét sugallták (Nemzeti dal, Egy gondolat bánt engemet), de néha gyöngíti hatásukat féktelen, szenvedélyes hangjuk, viszont tagadhatatlan, hogy forradalmi (királyellenes és köztársasági) verseiben is sok a nyers erő. Lírájának változatos tárgyait és hangulatait maga jellemzi legszebben Dalaim cz. művészi versében. Elbeszélő költeményei kevésbbé sikerültek. Kiváló azonban e nemben is a népmesék szellemét és fordulatait követő János vitéz, a tréfás Helység kalapácsa, s a humoros Bolond Istók, melyhez saját életéből s lelkéből vett vonásokat. Megpróbálkozott az elbeszélő prózával (Hóhér kötele) s a drámával is (Tigris és hiéna), de sikertelenül. Azonban Úti jegyzetei, Úti levelei s Levelezése, hol szubjektivitásának tágabb tere nyílt, bizonyítják, hogy a humoros prózának is mestere. Lefordította, nem mindenben híven, de nagy erővel Shakespeare Coriolanus&J. — P. rendkívül nagy hatással volt az ötvenes évek lírájára; töménytelen utánzója akadt, a kik közül sokan szertelen póriassággal és durvasággal vélték pótolhatni mintaképük népiességét és erejét. A külföldön is hamar elterjedt dicsősége és majd minden kultúrnemzet nyelvére lefordították költeményeit. Emlékére alakult 1876. a P.-Társaság. — 3. Sándorné, Szendrey Julia, szül. Keszthelyen 1828., megh. Pesten 1868. Férje halála után atyjához, majd Garayékhoz költözött, 1850. pedig nőül ment Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. Excentrikus lelkű nő volt s e tulajdonsága élénken tükröződik verseiben és leveleiben is, melyek nincsenek irodalmi érték híján. — 4. Zoltán, P. Sándor fia, szül. Debreczenben 1848., megh. Pesten 1870. Vidéken szinészkedett, de a rendetlen élet korán sírba vitte a testileg különben is gyenge, de tehetséges ifjúi Petőfi-Társaság, 1876. Budapesten alakult irodalmi társaság, melynek czélja egyrészt Petőfi emlékének ápolása, másrészt a szépirodalomnak nemzeti szellemben való fejlesztése. E czélt felolvasásokkal, pályázatokkal, a Petőfi-religuiák gyűjtésével, kiadványokkal stb. törekszik elérni Megalapította a Petőfi-házat, melyben a Petőfire vonatkozó emlékeket állítja ki Első elnöke Jókai Mór volt; most Herczeg Ferencz áll az élén. Petrarca (petrarka), Francesco, az olasz költészet legkiválóbb lírikusa, humanista tudós, szül Arezzóban 1304. júl. 20., megh. Arquában 1374. júl. 18. Életét az Avignon melletti Vaucluse-ben s Itália fejedelmi udvaraiban töltötte, mindenütt nagy ünneplésben részesedve, pápák, császárok, királyok, herczegek kitüntetéseitől elhalmozva. — P. nagysága kettőn nyugszik : nagy mint olasz költő és nagy mint a humanismus atyja. Olasz versei közt legértékesebbek a Canzoniere cz. könyvében összegyűjtött szonettjei, canzonéi s egyéb 230 229 8* Petrarca