Gutenberg Nagy Lexikon, 6. kötet. Bernád - Buber (Budapest, 1932)

B - Blaschke János - Blaschnek Sámuel Benjamin - Blasco Ibánez, Vicente - Blaşfalăul de jos - Blaşalăul de sus - Balsius, Johann Heinrich - Blaskó Mária - Blaskovics László

245 BLASCHKE — BLASKOVICS 246 1492 ápr. 4-én Konstanzban, megh. 1564 dec. 6-án Winterthurban. Még mint az alpi­sbachi bencés kolostor priorja, megismerkedett Luther irataival. 1525-ben konstanzi lelkésszé lett, majd Ulm, Esslingen, Augsburg, Lindau stb. ev. gyülekezeteit szervezte. Az egyháztör­ténelemben mint «Württemberg reformátora» ismeretes. rohoska J. Blaschke ,János, rézmetsző, szül. 1770 dec. 12-én Pozsonyban, megh. 1833 ápr. 11-én Bécsben. Igen nagy számmal készített illusz­trációi közül kiemelendők a Hormayer Oester­­reichischer Plutarchia számára készített réz­metszetű portréi, a Schiller, Wieland és Goethe műveit díszítő metszetek, valamint a magyar Hébé és Aurora zsebkönyvekben megjelent illusztrációi. éber L. Blaschnek Sámuel Benjamin, földmérő, szül­ éve ismeretlen, megh. 1854 nov. 21-én Pesten. Schediusszal együtt készített nevezetes térképe: Magyarország és részei új földabrosza 1:469.472 (Pest, 1832). Más munkái közül említendő : Buda-Pest tervrajza (1846), áll. térképészet Blasco Ibánez (ejtsd : iványeíd) Vicente, spanyol regényíró, szül. 1867 jan. 29-én Valenciában, megh. 1928 jan. 28-án Menton­­ban. Iránya naturalisztikus, szocialista és antiklerikális, mely radikális politikai célzattal egyesül. Antimonarchista érzülete miatt több­ször fogházba került és száműzték. Entente­barát irodalmi tevékenysége a háború alatt (Az apokalipszis négy lovasa 1916) nemcsak hírhez, de vagyonhoz is juttatta. Természeti táj- és jellemképeivel kel­tett először feltűnést : Arroz y tartam, Flor de Mayo (1905) és főleg a La Barraca (1898). Kö­vették ezeket regényei, köztük a Zola hatására valló La Catedral (1903), a jezsuitaellenes El intru­­so. A felekezeti válaszfa­lakat ostromolják a Los muertos mand­an és a Luna Benamor címűek. A német fordítások után magyarul is megjelentek : A vérző aréna és Az apokalipszis négy lovasa (ismert mozidarabok is). Körösi a­ Blaçfalaul de jós, a most Romániához tar­tozó Alsóbalázsfalva régi beszterce-naszód­­vm.-i község mai neve. Blasfalául de sus, a most Romániához tar­tozó Felsőbalázsfalva régi beszterce-naszód­­vm.-i község mai neve. Blasius Johann Heinrich, német természet­vizsgáló, szül. 1809 okt. 7-én Eckerbachban, megh. 1870 máj. 26-án Braunschweigben, ahol 1836 óta a Carolinum természetrajztanára volt; később a botanikus kert és a természetrajzi gyűjtemény igazgatója. Nevezetesebb munkái : Fauna der Wirbeltiere Deutschlands (1857) és Die Wirbeltiere Europas (1840) ; ez utóbbit Kayserling gróffal együtt írta. Mind akettő alapvető klasszikus munka. Könyveinek szisz­tematikai és biológiai részét saját megfigye­lései és vizsgálatai alapján írta meg. éltik gy. Blaskó Mária, írónő, szül. 1891 szept. 20-án Lugoson. A Szív c. újság munkatársa és ked­velt ifjúsági elbeszélő. Regényei: Országúton, A szeretet útja; ifjúsági elbeszélései : Két ki­rályfi, Királyi sarj, Magyar Misi a vörös világ­ban, Pedro, Pityu, Építsünk együtt stb. Blaskovics László, orvos, egyetemi tanár, szül. 1869-ben Rózsahegyen. 1905-ben ma­gántanári képesítést nyert a szemészeti mű­téttanból, 1907-ben az állami szemkórház igaz­gató-főorvosa lett. 1912 rendkívüli tanári cí­met kapott, 1921—25-ben a debreceni egyete­men a szemészeti tanszék vezetésével volt meg­bízva, 1928-ban a budapesti egyetemen a sze­mészet nyilvános rendes tanára lett. Számos tudományos dolgozata jelent meg, melyekben mintegy 20 új szemműtéti módszert ismer­ Blasco Ibánez Az «Aurora» címlapja. Blaschke János metszete

Next