Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932)

C - Capuana, Luigi - Căpud - Capus, Alfred - Căpuşul de câmpie - Căpuşul mare - Căpuşul mic - Caput - Caput mortuum - Cár - Cara - Carabidae - Caracalla

297 CAPUANA — CARACALLA 298 Maria Capua Vet­ere helyén állott, híres volt iparáról (bronzáru), kereskedelméről és vívó­iskolájáról. Több romja közül különösen híre­sek egykori hatalmas (60.000 embert befogadó, 170 m hosszú, 140 m széles, 46 m magas) amfiteátrumának romjai. Az új Capuát 859- ben alapították, 900-ban grófság, később her­cegség középpontja lett. 1058-ban a norman­nok elfoglalták, a XII. századtól a szicíliai királysághoz tartozott. kéz a. Capuana Luigi, olasz író és kritikus, szül. 1839 máj. 27-én Mineóban, megh. 1915-ben Cataniában. Verga mellett a verismo legneve­zetesebb képviselője. Regényeinek és novellái­nak színhelye többnyire Szicília , mestere a naturalista emberábrázolásnak. Regényei közül kiemelkedik Giacinta és Profume, novellás­­kötetei közül Le appassionate. Van egy bájos mesekönyve : C'era um volta .. . Színibírála­tait, melyeket mint a Nazione kritikusa írt , 1l teatro contemporaneo italiano címen foglalta kötetbe. Kürti p. Cápud, a most Romániához tartozó Magyar­­kapud régi alsó-fehérvm.-i község mai neve. Capus (ejtsd : kapusz) Alfred, francia dráma­író és újságíró, szül. 1858 nov. 25-én Aix-en- Provenceben, megh. 1922 nov. 1-én Páris­­ban. Bányászati iskolát végzett, de már korán újságíró lett. Közben regényeket írt, amelyek közül fölemlítendők : Qui perd gagne (1890), Années d'avenutres (1895), Robinson (1910). 1894-ben tért át a szín­műírásra, darabjai azon­ban eleinte közepes si­kert értek el. 1901-ben előadott La veine c. vígjátékával hódította meg a közönséget és ezután a sikerek egész sorát érte el nemcsak francia, hanem külföldi színpadokon és így nálunk is. Ezek közé tartoz­nak : La petite fonctionnaire (1901), Les deux écoles (1902), La Châtelaine (1902), L'adversaire (1903, Arène E. társaságában), Notre jeunesse (1904), Monsieur Piégeois (1905), L'attentat, Les passagères (1906), Les deux hommes, L'oiseau blessé (1908), L'aventurier (1910), Hélène Ar­­douin (1913), La traversée (1920). 1914-ben a Figaro politikai szerkesztője lett. gergely gy. ( Apudul de câmpie, a most Romániához tar­tozó Mezőkapus régi torda-aranyosvm.-i köz­ség mai neve. Capusul mare, a most Romániához tartozó Magyarkapus régi kolozsvm.-i község mai neve. Capusul mic, a most Romániához tartozó Magyarkiskapus régi kolozsvm­-i község mai neve. Caput (lat.), fej­­ csontok, szervek megvas­tagodott végeinek megjelölése is, pl. caput hu­meri, a felkarcsont feje. caput pancreatis, a hasnyálmirigy feje. huzella­­. Caput mortuum, a vasszulfátból való kénsav­­gyártásnak (angol kénsavgyártás) desztillációs maradéka, mely vasoxidból áll. Kolkotharnak, angol vörösnek is nevezik. Bálint I. Cár, az orosz és a bolgár uralkodók főcíme. A szláv cár szó rövidült alak a Ceszar-ból, ez pedig a gót Kaiser (latin Caesar)-ból lett. A ma­gyarban irodalmi átvétel német vagy francia közvetítéssel. A cár eredetileg a görögkeleti vallású szlávoknál a bizánci uralkodó címe volt s egyaránt császárt vagy királyt jelentett. Ké­sőbb a görögkeleti vallású szlávok uralkodói is fölvették a cár címet, így Simeon bolgár ural­kodó 9­27-ben, Dusán Stefan szerb uralkodó 1346-ban. A török hódoltság korában feledésbe ment a Balkánon a cár cím, de a bolgár fejede­lem 1909-ben megint fölvette. Az orosz ural­kodóknak kezdetben knjaz (fejedelem) vagy velikij knjaz (nagyfejedelem) volt a címük. IV. vagy Szigorú Iván koronáztatta meg magát először cárrá 1547-ben. Nagy Péter 1721-ben az imperator címet vette föl s azóta ez volt az orosz uralkodók hivatalos címe, de a nép és a közbeszéd csak a cár szót használta. A fehér cár elnevezés a tatár hódoltság korából szárma­zik s azt jelenti, hogy nem hűbéres, hanem független uralkodó, bon­káró­s. Cara, a most Romániához tartozó Kolozskara régi kolozsvármegyei község mai neve. Carabidae, a Futrinka-féle­ bogarakatud. neve: Caracalla, mint római császár . Caesar Marcus Aurelius Antoninus Augustus, szül. Kr. u. 186 ápr. 4-én Lyon­ban, megh. 217 ápr. 6-án. Sep­timius Severus császár és Julia Domna fia. Ő hozta divatba Rómában azt a bokáig érő köpenyt (caracalla), amelyről elnevezték. 211- ben lépett trónra öccsével, Getával együtt. 212-ben öccsét számos (állítólag 20.000) hívé­vel együtt fölkoncoltatta. Megadta a római polgárjogot a birodalom minden szabad lakosá­nak, kivéve azokat, akiknek semmi polgár­id alatt nem ta­lált idegen szavak­­ alatt keresendők ! Capus Alfred Bronzérem Caracalla képével

Next