Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932)
B - Budai hévforrások
31 BUDAI HÉVFORRÁSOK Svábhegy csoportja. A Hárshegytől a Szép Juhásznénál levő hágó, a Budai hegység többi részétől az Ördögárok völgye választja el. Legmagasabb pontja kezdetén a Jánoshegy (529 m), egyúttal a Budai hegységnek is legnagyobb kiemelkedése. A Svábheggyel hosszú gerinc köti össze, amely felé szép völgyek (Zugliget, Csillagvölgy, Harangvölgy) vágódnak vissza. Az összekötő gerinc és a Svábhegy alatt helyezkednek el a Hunyadihegy, Tündérhegy, Mártonhegy, Orbánhegy és a csoportnak a Duna felé kiugró utolsó tagjai : a Sashegy (329), Kisgellérthegy és Gellérthegy (235 m). A Svábhegytől DNY-ra ágaznak ki az előbbiekkel szemben kopárságukkal kitűnő Budaörsi vagy Csíki hegyek. A Budai hegység vízben nagyon szegény, forrása, állandó vízfolyása nagyon kevés. Egyedüli nagyobb árkolása az Ördögárok, de ez is inkább csak zivatarok alkalmával telik meg vízzel s ilyenkor gyakran hatalmas víztömegeket tud medrében lezúdítani. A hegység alapanyaga triász-kori dolomit és mészkő (dachstein mész). Az egykori alaphegység a harmadkorban erősen összetöredezett és a rögök közé, valamint az alacsonyabb rögökre is harmad- és negyedkori tengeri és szárazföldi üledékek rakódtak le (mészkő, márga, homokkő, konglomerát, édesvízi mész, lösz). Nagyon jellemzőek a Budai hegységre és közvetlen környékére a medencés besüllyedések (Pesthidegkuti medence, Nagykovácsi medence), az ÉNy—DK-i irányban húzódó tektonikus eredetű árkolások (Vörösvári völgy, Hűvösvölgy), valamint az erre kb. merőleges vetősíkok. A Budai hegyvidéket ma már nagyon ellepték a nagyváros háztömegeiből menekülő lakosság telepei kéz a Budai hévforrások, a Duna jobbpartjával összeeső hegyszerkezeti törésvonal mentén törnek felszínre. Ezt a törésvonalat «budai hévforrásvonal»-nak is nevezhetjük, amelytől keletre a Budai hegység kőzetei (triász-kori mészkő és dolomit) az Alföld síkja alatt legalább 1000 m mélységbe szakadtak be. A dunai hévforrás-vonalon fölbuggyanó sziklaforrások három gócban csoportosulnak. I. A Józsefhegyi forráscsoport forrásai : Császár-fürdő ivóforrása (58° C), Mária forrás (52° C), Nádor forrás (52° C), Szt. Antal kettős forrása (57— 59° C), Szt. István forrás (átlagban 63° C), Szt. Lukács forrás (az iszaptóban 56° C, a park dunai terraszán 63° C), az udvari forrás (44-5° C), a Király-fürdő hévforrása (53-2° C). IL A Rác- és Rudas-fürdők, forráscsoportjának forrásai : a Rudas-fürdő forrásainak összefolyt vize (53-1° C), a Rác-fürdő nagy forrása (43-5° C), a Rác-fürdő kis forrása (42-5° C). III. A Szt. Gellért-fürdő forrásvidékének forrásai : a Szt. Gellért-fürdő kettős hévforrása (50° C), egy szökevény forrás a Duna-meder jobbpartján, a Ferenc József-híd budai végénél (44° C). Ennek a területnek érdekes sajátsága, hogy valódi hévforrásokon kívül félhévizei is vannak. Rgenek pl. a Lukács-fürdő langyos forrása (27° C), a Császár-fürdő «hasadékforrása» (27° C) és török forrása (28° C), valamint a Szt. Lukács-fürdő «Róma»-forrása (25-8° C) és «Kristály»-forrása (27° C). Fölemlítendők továbbá az Aquincum, valamint Békásmegyer területén fakadó félhévvizek is ; ezek közül a római Aquincum ivóvízforrása 22-5° C, a Csillaghegy tövében levő Árpád-fürdő vize szintén 22-5° C. Régebben a Margit sziget felső végében is mutatkoztak hévvíz-szivárgások, ezek azonban az ottani artézi kút lefúrása alkalmával eltűntek. Éppígy eltűntek a Rákos patak torkolatával szemközt, az egykori újpesti fürdőszigeten volt 41°-os hévforrások is, ahol a rómaiaknak fürdőépületeik is voltak. Ez utóbbi források most a Duna-meder fenekén a folyó vizével elegyednek. Mindezek a források, amint ezt különösen a 970 m mélységű városligeti artézi fúrás igazolta, az alaphegység triász kori képződményeiből származnak. A forrásgócok ott vannak, ahol az észak-déli irányú hévforrásvonalat erre többé-kevésbé merőleges kereszttörések metszik. Ezek a hévvízgócok a mélyben összefüggnek egymással, mert a Szt. Lukács-fürdő melletti melegvizű tó ismételt lecsapolásakor az összes többi forrásoknak, még a 6 km-re fekvő Gellért-fürdő forrásainak vízhozamában is csökkenés mutatkozott. A hévvizek zöme mindenesetre karsztvíz, amely olyan mélységbe szivárgott le, ahonnan geotermikus fölmelegedés után , mint hévvíz tör föl. Ebből következik, hogy a Buda közvetlen közelében levő hegyvidéken, techni A budai termális vizek keletkezésének vázlatos képe 32