Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932)
C - Cecropia L. - Cédille - Cedrela L. - Cedrus Lk. - Cédrusolaj - Cefa - Cefre - Cég
361 CECROPIA — CÉG 362 éltűek (Apoda) rendjének egyetlen családja. Külsejük tekintetében a férgekre emlékeztető, lábatlan állatok s a hasonlóságuk egyes férgekkel annál nagyobb, mert testüket harántbevágódások gyűrűzötté teszik. Föld alatt élnek s azért szemeik vagy egyáltalában nincsenek, vagy ha vannak is, a bőr alá vannak rejtve ; egy fajuk azonban vízben él. Mintegy 37 fajuk ismeretes, valamennyien a trópusok alatt élnek. Rovarokból és férgekből táplálkoznak. Legismertebb fajuk, a ceyloni gilisztagőte (Ichthyophis glutinosa L.), minegy 40 cm hosszúra nő meg. soós l. Cecropia L., a Moraceae (Eperfafélék) család génusza, 30—40 tropikus amerikai fajjal. Tejnedvet tartalmazó fák, hosszúnyelű, pajzsalakú, 9—11 osztatú levelekkel. A Cecropia peltata L. (Jamaika), C. palmata Willd. (Északbrazilia, Guayana) fajok tejnedvét, leveleit gyógyszernek használják. Terméságazatuk ehető, kérgükből cserzőanyagot nyernek, háncsukból köteleket fonnak. Nyugatindiában és Guayanában egyes Cecropia fajok hamuját a cukorgyártásnál használják fel. Üres szárukból a benszülöttek fúvóhangszert készítenek, ezért nevezik «trumpet-tree»-nek. palik p. Cédille (franc., ejtsd : szedij), a francia írásban a c betű alá tett kis kampó (q), annak jelölésére, hogy a c, jóllehet a, o, u következik utána, s2-nek hangzik. Cedrola L. (cedrola), a Meliaceae család génusza, 9 tropikus amerikai fajjal. Örökzöld, szárnyas levelű fák. A Cedrela odorata L. fája puha, pirosas színű, könnyű, könnyen hasítható, később kellemes illatú lesz (cedrelafa, spanyol cédrusfa) ; bútorokat és szivarládikákat készítenek belőle. palik p. Cedrus Lk. (cédrusfa), a Coniferae osztály (Toboztermők) Abietaceae családjának génusza 3 fajjal. Örökzöld, tűlevelű fák ; a levelek a vörösfenyő leveleihez hasonlóan hosszú és rövid hajtásokon foglalnak helyet. Tobozuk gömbölyded, 2—3 év alatt érik meg, a magvakon széles szárny fejlődik. A Cedrus Libani Bar. (libanoni cédrusfa) a Libanon hegyen ma már ritka, gyakoribb a ciliciai Tauruszon, Kisázsia más hegyein és Cyprus szigetén. 30—40 m magas, 11 m kerületű, 2—3000 éves példányok is ismeretesek. Az ókorban értékes, keresett fa volt ; libanoni cédrusból építették Libanoni cédrusfa tobozterméses ága és egy termőrügye Salamon templomát, továbbá az efezoszi Diana templomot is. A Cedrus deodora (Roxb.) Loud, a Himaláján 1300—3900 m magasságban , a C. atlantica Manetti, pedig az Atlasz hegységben honos. Mindhárom faj enyhe klímájú parkokban szépen díszült. palik p. Cédrusolaj, főképpen a Juniperus virginiana fájából nyerik. Sűrűn folyó olaj, vagy lágy tömeg. Gyengén sárga színű. Különböző bonyolult szerves anyagból áll. Optikai célokra és írónők fájának illatosítására szolgál. Cédrusvirágból is nyernek cédrusolajat. Ide tartoznak továbbá a libanon- és himalája-cédrusolaj, valamint az amerikai, gyakran világoskék színű cedrelafaolaj is. erdős. Cefa, a most Romániához tartozó Cséffa régi biharvármegyei község. Cefre. Cefrézés néven a sör-, szesz- és pálinkagyártásban azt a műveletet értjük, amely a nyersanyagokat erjedésre alkalmas állapotba hozza. A cefre tehát az erjedési iparok közbeeső terméke. Készítése, az egyes iparágakban felhasznált nyersanyagok szerint, különbözőképpen megy végbe. A sörgyártásban cefrézés alatt az őrölt, aszalt malátának a kellő hőfokon vízzel történő elkeverését értjük. E művelet alatt, a malátában levő diasztáz és egyéb enzimek hatására, a maláta anyagának mintegy 70—75%-a feloldódik és a sörlé extrakt tartalmát szolgáltatja. A sörgyári cefrézésnek két főtípusát különböztetjük meg, ú. m. a dekokciós és infúziós eljárásokat. Mindkét módszernek még számos változata is ismeretes. A dekokciós eljárásokat elsősorban Középeurópában, így nálunk is, az infúziós eljárásokat Angliában és Amerikában gyakorolják. Az előbbi eljárásnál a nyersanyagot részletekben adagolják a vízhez, utóbbinál egy adagban. Különbség van ezenkívül az alkalmazott hőfokok magasságában és sorrendjében is. A mezőgazdasági és ipari szeszgyártásban cefrézés alatt a keményítőtartalmú nyersanyagoknak (burgonya, tengeri, rozs, búza stb.) víz jelenlétében zöld maláta zuzatával történő kezelését értjük, megfelelő hőmérsékleten (56—62° C). E kezelés folyamán, miként a sörgyári cefrében is, az erjedésre nem alkalmas keményítőből az enzimek hatására erjeszthető malátacukor és dextrin keletkezik. Ha a mezőgazdasági vagy ipari szeszgyártás cukorrépát vagy melaszt dolgoz fel, a cefre ez anyagoknak vízzel történő kilúgozása, vagy vízzel való hígítása által készül. A pálinkagyártás esetében a cefre a felhasznált gyümölcsnek erjesztőkádakban vagy hordókban összegyűjtött zuzata. Osztrovszky a. Cég, az a név, amely alatt a kereskedő üzletét C alatt nem talált idegen szavak alatt keresendők.