Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932)

C - Ceglédbercel - Cégvezető - Céhbárca - Céhek - Cehul Silvaniei - Ceiba Gärtn. - Ceica - Cejador y Franca, Julio

Ceglédbercel, nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kis­­kun vm­. monori­­.-ában, (1920) 3660 lak. Vasút­állomása, postája, távírója van. Cégvezető, az a nő vagy férfi, aki a kereske­delmi üzlet főnökétől egyenesen cégvezetési meghatalmazást nyer, vagy akit határozottan annak nyilvánít, vagy arra hatalmaz fel, hogy cégét per procurat jegyezhesse. Jogköre in­gatlanok elidegenítésére és megterhelésére külön felhatalmazás nélkül nem terjed ki. A cégvezetőt a cégjegyzékbe be kell jegyez­tetni. SÁNDORFI D. Céhbárca, készpénz helyettesítésére szolgáló, a céhhel vonatkozásban levő alakban és anyag­ból készült fizetési eszköz segédek stb. számára, amelyet a céh később pénzre váltott be, így pl. még 1848-ban Szakolcán a kalapossegédek fekete selyemfilcből készített háromszögletes kalap alakú céhbárcákat kaptak a céh vörös viaszba préselt pecsétjével. palóczi e. Céhek (Zunft, Inning, Gild, Bruderschaft), a középkorban fennálló védelmi és vallásos emberbaráti egyesületekből keletkeztek, ké­sőbb ipari szakmánként tagolódtak , megte­remtették, irányították, vezették a kézműipart és a keres­kedelmet, ezeknek képviselői voltak és a külföld­del a kap­csolatot tartották. Közható­­sági jellegüket és autonóm szervezetüket a céhlevél biztosította, ez szabályozta jogaikat és kötelességüket is. Később bizonyos mérték­ben országos, illetőleg városi intézménnyé fej­lődtek. Élükön a céhmester, az atyamester állott, közösen végezték az anyagbeszerzést, közös eladóhelyeket létesítettek, védekeztek a hatóságokkal szemben, ellenőrizték a kézmű­­iparosokat és vigyáztak a fogyasztóközönség érdekeire. Korlátozták és megállapították a mestereknél alkalmazható segédek és inasok számát, ellenőrizték a segédek fölvételét, ván­dorlását. Hazai céheinkről hiteles adatok a XIV. századból maradtak reánk: 1307-ben a kassai szűcsök céhének kiváltságlevele, sza­bályzata. A céhintézményt leginkább a német jövevény és letelepedő iparosok hozták hoz­zánk. Említésre méltó az erdélyi szászok «Hét céhének» céhszabályzata. Ugyancsak nevezetes volt a pozsonyi városi szabók 1411-ből való céhlevele, valamint Zsigmond király idejéből a kassai városi takácslegényeknek 1429-ből eredő céhszabályzata. Nagy Lajos király 1376- ban rendezi és szabályozza a céheket. Zsig­mond is kiváltságleveleket adományozott szá­mukra. Mátyás király alatt felvirágoznak a céhek és a magyar kézművesség. A török hódolt­ság és az utána következő osztrák politika ide­jében a céhek mentik meg tulajdonképpen a magyar ipart, intézik az iparfejlesztést, végzik a vezetést és az árak meghatározását. A XVI. században a céhintézményben beáll a változás : az iparosok szaporodásával szemben korlátoz­ták a céhbe való felvételt, ezzel korlátozták az ipar szabad fejlődését ; az árakat gyakran emel­ték, működésükben túltengésbe estek, mind­ezekkel szemben az országos és városi hatóságok közbeléptek, ellenük fordultak, beavatkoztak a céhek működésébe. Az 1860-ban életbelépő császári pátens alapján «az Iparrend» már kor­látozza a céhek működését, majd az 1872. évi VIII. t.-c., az első legitim ipartörvény 83. §-a kimondja a céhek megszüntetését. A céhek utódai az ipartársulatok, majd később az ipar­testületek. A kézműipar sokat köszönhet hazánkban a céhintézmények 600 éves műkö­désének. A­z ipari céhek mellett megemlítendők a «kalmárcéhek», amelyek a kereskedelem szol­gálatában állottak; ezek ott fejlődtek, ahol túl­nyomó volt a kereskedelem, nagyobb (kikötő) városokban (Anglia, Norvégia, Németország, Dánia). Szabályzatuk azonos az ipari céheké­vel. Hazánkban inkább a tranzitóvárosokban, különösen Felsőmagyarországon a XIII. és XIV. században fejlődtek a kali­árcéhek. Budán, Pesten és Székesfehérvárott is voltak kalmárcéhek. A Székesfehérvári Kereskedelmi Társulatnak 1714-ben kiadott céhlevele tétele­sen magában foglalja a kereskedelmi céhek szabályzatát. A kalmárcéheknek az 1840. évi XVI. t.-c., a kereskedelmi törvény vetett véget. PUREBL GY. l­ehul Silvaniei, a most Romániához tartozó Szilágycseh régi szilágyvármegyei község mai neve. Ceiba Garb­., a Bombacaceae család génusza, 20 faja a tropikus tájakon honos. Ujjasan összetett levelű, hatalmas fák, nagy, többnyire kívül fehéren gyapjas virágokkal. Az ötkopács­­csal nyíló toktermésben a magvak gyapotszerű anyagba vannak beágyazva. A Ceiba percandra Gart­. párnatölteléknek alkalmas gyapotot (kapok) szolgáltat. palik p. Ceica, a most Romániához tartozó Magyar­­cséke régi biharvármegyei község mai neve. Cejador y Franca (ejtsd: thekádor) Julio, spanyol író, szül. 1864-ben, megh. 1926-ban C alatt nem talált idegen szavak­­ alatt keresendők. A besztercebányai asztalos- és kovács­céh pecsétje

Next