Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932)
C - Chapu, Henri-Michel-Antoine - Chara A. B. - Characeae - Character indelebilis - Charadriidae - Charcot, Jean Baptiste - Charcot, Jean Martin - Chardin, Jean-Baptiste-Siméon - Chardonne, Jacques - Chardonnet
437 CHAPU — CHARDONNET 438 Chapu (ejtsd : sápü) Henri-Michel-Antoine, francia szobrász, szül. 1833 szept. 29-én Leméeben, megh. 1891 ápr. 20-án Párisban. Pradier és Duret tanítványa volt. Művei a XIX. sz. második felének francia szobrászatában uralkodó festői finomság kiváló példái. Legismertebb művei : Régnault festő emlékszobra a párisi École des Beaux-Artsban, Flaubert Gustave-é Rouenban. Tőle való a párisi Sacré- Coeur templom építésének híres emlékérme (1895). ÉBER L. Chara A. B., a virágtalan növények Charales csoportjába tartozó génusz, 67 faja az egész Földön honos, úgy édes, mint brakos vizekben. Termetük a magasabbrendű növényekére emlékeztet. A víz fenekén gyökeredző növények, felemelkedő teleprészletük hosszú internodiumokból és rövid nodusokból áll. A nodusokból örvösen álló oldalágak erednek, melyek hasonló alkotásúak, mint a főtengely. Az ágak felső oldalán, a nodusokban fejlődnek a gömbölyű, piros színű anteridiumok és ezek alatt a hosszúkás, zöld színű petebimbók. A Chara foetida A. Br., Ch. fragilis Desv., Ch. crinita Wallr. gyakran előforduló fajok: palik p. Characeae, a virágtalan növények Charales sorozatának családja, mintegy 160 faja édes és brakos vizekben élő, víz alá merült növény. Ide tartozó génuszok : Nitella, Tolypella és Charapalik p. Character indelebilis (lat. a. m. elterülhetlen jelleg), az a lelki jel, melyet a keresztség, bérmálás és egyházi rend szentsége elterülhetlenül nyom a lélekre, azért e három szentség nem ismételhető : a keresztség által a megkeresztelt lelkiség újjászületik, a bérmálás által Krisztus katonájává, az egyházi rend által a mennyei főpap szolgájává szenteltetik — egyszers mindenkorra. huszár e. Charadriidae (áll.), a lilefélék tudományos neve. Charcot (ejtsd : sárka) Jean Baptiste, francia orvos és sarkkutató, szül. 1867 júl. 15-én Neuilly-sur-Seineben. Tanulmányai végeztével Párisban kórházi asszisztens lett. 1890-ben a Pasteur-intézethez került. 1896 óta orvostanár és az egyetemi klinika vezetője. Orvosi hivatása mellett élénken érdeklődött a sarkkutatás iránt is. 1903—1905 között ő vezette a France nevű hajóval az első francia délsarki expedíciót. Ezen az útján a Palmer-archipelágust tárta föl. Három évvel később átvette a Purquoi Pas expedíciós hajó parancsnokságát. Az expedíció 1907-ben kezdődött, több évre tervezték és tisztán tudományos eredményekre törekedtek. A Graham föld partjainak pontos mérései és kutatása mellett átkutatták Ugyanez alatt nem talált idegen csak ilyen szempontokból az Adelaide szigetet, Alexander földet és a Deception szigetet. Mélységméréseket végeztek több irányban, megfigyelték a tengervíz felszínén a hőmérsékletet, növény- és állatvilágot, szóval a biológiai és fizikai jelenségeket. Értékes biológiai gyűjteménnyel tért vissza Franciaországba 1910-ben. Ekkor a tengeri kísérleti laboratórium igazgatójának hívták meg. 1926-ban egy újabb expedíció vezetését vette át a Pourquoi Pas hajóval. A francia tudományos akadémia szerelte föl Grönland tengerének és talajának tanulmányozására s a kutatás gazdag eredményeket hozott. Orvosi munkáin kívül sarki élményeit is megírta : Le Français au pôle sud (1906), Expédition antarctique française (1908), Le Pourquoi-pas ? Dans VAntarctique (1910), Autour du pôle sud (1912), horváth k. Charcot (ejtsd: sarkó) Jean Martin, francia idegorvos, szül. 1825 nov. 29-én Párisban, megh. 1893 aug. 16-án u. o. Az ideggyógyászat nagy fejlődését az ő működése indította meg. A Salpêtrière kórházban, amelynek idegosztályát vezette, tartott előadásaiban ismertette alapvető tanulmányait a szervi idegbetegségek nagy területének klinikájáról és kórbonctanáról, a hisztériáról szóló dolgozataiban, amelyek világhírűek lettek, elsőnek írta a hisztériás tünetek lelki okokból való eredetét. A hipnózissal, mint lelki gyógymóddal tudományos szempontból részletesen először ő foglalkozott. Főmunkái : Leçons sur les maladies du système nerveux faites à la Salpêtrière (magyar fordításban is megjelent) és Leçons du Mardi à la Salpêtrière, balassa I. Chardin (ejtsd : sarde) Jean-Baptiste Siméon, francia festő, szül. 1699 nov. 2-án Párisban, megh. 1779 dec. 6-án u. o. Cazes Pierre-Jacques festő tanítványa volt, de némileg a Le Nain testvérek hatása alatt korának divatos rokokó irányától eltérve, a valóság keresetlen, festői finomságú ábrázolására törekedett. Korai csendéleteinek jelentőségét már Diderot kiemelte. Érett művei levegős intérieuröket ábrázolnak. Különösen híresek a Louvreban levő Házvezetőnő és Asztali imádság. A Louvreon kívül jól van képviselve a stockholmi múzeumban és a karlsruhei Kunsthalléban. éber J. Chardonne (ejtsd : surdon) Jacques, francia regényíró, szül. 1884-ben. L'Épithalame c. regényének (1921) tárgya : a szerelem a házasságban , élesen világítja meg két nyugtalan lélek emésztődését. hankiss J. Chardonnet (ejtsd : surdone) műselyem, a feltalálóról, Hilaire de Chardonnet grófról, a műselyemipar megteremtőjéről elnevezett műzavak alatt keresendők .