Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932)
C - Cilli - Cím - Cím - Cima - Cimabue
529 CILLI — CIMABUE 530 tudni. Ettől fogva Cilléi esküdt ellensége lett Hunyadinak, akinek többízben élete ellen is tört. Hunyadi halála után, mint kormányzó, gyűlöletét Hunyadi gyermekeire is kiterjesztette. Az ellentét Cilléi és Hunyadi László között Nándorfehérvárott 1456 őszén robbant ki. László szemére lobbantotta Cilléinek ármánykodásait, mire ez kardjával sújtott László felé. A zajra berontottak Hunyadi barátai, akik a cselszövőt felkoncolták (1456 nov. 9). Irodalom. Schwicker Brúnó: Az utolsó Cilléi grófok és viszonyuk Magyarországhoz (1884) ; Alleker Lajos: A Ciliéi grófok és Cilii városa (1892). takáts gy. Cilii, délszláv város, lásd : Celje. Cím, méltóság, hivatali állás, a költségvetés bizonyos tételeinek, jogszabályoknak, ezek részeinek, fejezeteinek megjelölésére használják. A méltósággal, hivatali állással járó címet, amely meghatározott jogok gyakorlását is maga után vonja, az arra illetékes tényezők (általában az államfő) adományozzák érdemek elismeréséül, jutalmazásául. A cím sok esetben együtt jár a méltósággal, kitüntetéssel. Nagyméltóságú cím illeti meg a valóságos belső titkos tanácsost, a miniszterelnököt, az országgyűlés két házának elnökét, a minisztereket, a Magyar Érdemkereszt I. osztályának tulajdonosát, a II. fizetési osztály jellegével felruházott állami tisztviselőket, a VI. fizetési csoportba tartozó bírákat ; méltóságos a címük a III—V. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknek, továbbá az V., IV., III. fizetési csoportba tartozó bíráknak, ügyészeknek, udvari, kormány-, egészségügyi, gazdasági, kincstári, kereskedelmi főtanácsosoknak ; nagyságos címük van a VI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknek, a II. fizetési csoportba tartozó bíráknak, királyi, kormány-, gazdasági, kereskedelmi, egészségügyi, kereskedelmi, gazdasági tanácsosoknak. Mindenki csak az őt megillető címet használhatja. Aki őt meg nem illető címet, rangfokozatot használ, amellyel a közönséget tévútra vezeti, kihágást követ el és ezért pénzbüntetéssel büntetik. (1879 . XL. t.-C. 45. §.) SZŐLLŐSY A. Cim (felszentelési, titulus ordinationis) az egyházjogban a fölszentelendő életfogytig való megélhetésének biztosítását igazoló kimutatás, mely a római jogban is a megélhetés forrását jelentette. A trienti zsinat (Sess. XXI. c. 2. de ref.) a címet azzal a megokolással követeli, hogy a papok ne szoruljanak koldulásra, vagy állásukhoz nem illő foglalkozásokra. A rendes cím (a 451-iki chalcedoni zsinat óta) , a javadalom, titulus beneficii, ennek hiányában (az 1179. évi III. lateráni zsinat óta) a saját vagyon, tituluspatrimonii vagy az idegen vagyonból C alatt nem talált idegen biztosított ellátás, titulus pensionis, melyből a reformáció idejében szükségelt segédlelkészek ellátására a fejedelmi asztal cím, titulus mensae principis, nálunk vallásalap, fejlődött ki. Szükség esetében a hazánkban régóta dívó egyházmegyei cím, titulus servitis dioecesis vehető igénybe, melyet IV. Jenő pápa (megh. 1447-ben) engedélyére vezetnek vissza ; a miszsziós területre pedig a XIII. Gergely (megh. 1585-ben) által engedélyezett titulus missionis szolgál fölszentelési alapul. A szerzetesek a szerzetesi fogadalom, titulus professionis vei pupertatis címére szenteltetnek föl. melichár k. Cím, az irodalmi vagy művészeti alkotás tartalmának rövid és jellemző megjelölése. Sokszor a mű értékesítése szempontjából rendkívüli, sőt döntő jelentőséggel bír. Ez okból a szerző minden más műtől eltérő, egyéni és jellegzetes cím alkalmazására törekszik. A cím a szerzői alkotás integráns része, szerves kiegészítője, gyakran jelképe, erkölcsi és anyagi sikereinek néha jelentős elősegítője. Könyvek, színművek, filmek, zeneművek stb. címei a szerzői jogban védelem alatt állanak, oly esetek kivételével, amikor a cím tartalmilag és jellegénél fogva nem annyira egyéni, hogy eredetinek és jellegzetesnek volna mondható. Az ilyen általános címek valamely irodalmi vagy művészeti alkotás számára le nem foglalhatók. PALÁGYI I. Cima (ejtsd: csima) da Conegliano Giovanni Battista, olasz festő, szül. 1460 körül Coneglianóban, megh. 1517 v. 1518-ban u. o. Velencében Bellini Giovanni tanítványa volt és felfogásának frisseségével, színeinek ragyogásával tűnik ki mestere köréből, anélkül, hogy őt utolérné. Művei mindenesetre a velencei festészet legvonzóbb alkotásai közé tartoznak a XV. század fordulóján. Különösen kiemelendők : Madonna a narancsfa alatt (Velence, Accademia) ; Madonna Sz. Katalin és Jeromos közt (München, Alte Pinakothek) ; Krisztus siratása (modenai képtár) ; Madonna Sz. Mihály és András közt (parmai képtár) ; Tóbiás az angyallal, Sz. Jakab és Miklós közt (Velence, Accademia), éber l. Cimabue (ejtsd: csimábue), tkp. Centa di Pepe, olasz festő, akit Dante a Divina Commediában Giotto elődjeként említ. Életéről igen keveset tudunk : 1272-ben Rómában, 1301-ben Pisában tartózkodott, Firenzében és Assisiben is dolgozott. Egyetlen hiteles műve a pisai székesegyház apszisának mozaikján Sz. Jánosnak erősen bizáncias alakja, mely jórészt restaurált állapotban maradt fenn. Neki tulajdonítható művek, amelyek az olasz jelszavak alatt keresendők.