Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

H - Hankiss János - Hankó József - Hanley, James - Hansen, Erik - Hansjakob, Heinrich - Hansson, Ola - Happel, Eberh. Werner - Harambašié, August - Harangi László - Haraszti Gyula - Haraszthy Lajos - Haraucourd, Edmond - Hardi, Ernst - Hardy, Alexandre - Hardy, Thomas

Hankiss játék­­oszabbul is végződhe­tett volna. The Return of the Prodigal: a meg nem tért té­kozló fiú, The Charity That at Begun at Hime: egy becsüle­tes szélhámos, The Last of the Mullins: egy­­Lányanya története. Hankiss János, 1893—. Iro­dalomtörténetíró, esszéíró, egyetemi tanár, ny. államtit­kár. Művei: Európa és a ma­gyar irodalom; Liszt Ferenc, az író; Ünnepnapok; Magyar Géniusz; Lumiére de Hong­­rie. Hankó József, 1895—­. Szo­cialista költő. Munkás­ író. A Népszava állandó versírója. Művei: Hajnal felé, Láncok zenéje. Hanley (henri), James 1901 —. Angol regényíró. A prole­tár-regény művelője. Regé­nyeinek egész sora jelent meg: Drift; The Last Voya­ge; The German Prisoner; A Passion before Death; Boy; Ebb and Flood; Aria and Fi­nale; Captain Bottell; The Furys; Men in Darkness; The Maelstrom; Stoker Bussh; The Secret Journey; The Wall, Half-an-Eye és az utolsó és eddig legjobbnak tartott, egy katonákat szállító hajó törté­nete a világháborúból: Hol­low Sea. Hansen, Erik 1874—. Dán író. Főként ifjúsági művei nép­szerűek. Magyarul is megje­lentek: Az arany folyó orszá­ga, Halálos veszedelem. Hansjakob, Heinrich 1837— 1916, württembergi német el­beszélő, kátel, pap, a paraszti élet őszinte, szeretetteljes áb­rázolója, nyers, szókimondó, jóhumorú, szabadságszerető, a modern­­élet kinövéseit os­torozó író. Főbb novellaköte­tei: Wilde Kirschen, Schnee­ballen (ebben legjobb novel­lája: Der Vogt von Mühl­stein), Waldleute, Erzbauern. Megírta két kötetben saját életét is: Hansson, Óla 1860—1925. Sv. író. Ifjúkori munkái Dikter (Költemények), Notturno és novellás kötete: Sensitiva Amorosa. Műveit ideges érzé­kenység és a miszticizmus tu­dományos boncolgatására va­ló hajlam jellemzi. Későbbi munkáit Nietzsche hatása alatt írta: Ung Ofers visor (A fiatal Ofer dalai), önéletrajzi regénye Resan hem (Haza­utazás), esszé­gyűjteménye: Kaserier i mystik (Beszélge­tések a miszticizmusról) cí­men jelent meg. Happel,­­Eberh. Werner, 1647 —1690. Ném. regényíró. Ba­rokk kalandregényeiben föld­rajzi, történeti különlegessé­gekkel akartja elkápráztatni az olvasót s így a magyar-tö­rök háborúkról is sokat írt (Ungarischer Kriegsroman). Diákregénye: Der akademi­sche Roman. Magy. irodalom­­történészek többször foglal­koztak vele. Harambaric, August 1861— 1911. A legjelentősebb horvát költők egyike. A horvát jog­párt Balkán című folyóiratá­ban 1886. feltűnt első költe­ményei miatt börtönbe vetet­ték. Később ügyvéd, lapszer­kesztő, majd jogpárti képvi­selő lett horvát-szerb koalí­ciós programmal. Lírai és elbeszélő költemények mellett hazafias és szociális beállított­ságú verseket írt. Idegen köl­tők műveiből, főleg orosz, lengyel és bolgár költőktől fordított horvátra. Mint a horv. nemzeti színház lektora több klasszikus drámát, főleg Shakespeare műveit tolmá­csolta a horvát színházkedve­lő közönségnek. Harangi László, 1897—1934. Költő, ifjúsági író. Művei: Buckó királyfi (mese); Pötty és Pötty (versek); Robinson unokái (cserkészregény); Az utolsó állomás (lélektani re­gény); A lélek erősebb (ver­ses napló). Haraszti Gyula­­1858—1921. Irodalomtörténész, a fr. iro­dalom tanára a budapesti egyetemen. Művei: Csokonai; Arany; A renaissance francia színköltészete és a színszerű­ség; A naturalista regény; Moliére élete és művei; Cor­neille és kora, Edmond Ros­tand. Haraszthy Lajos 1881—: Köl­tő, újságíró. Verses kötetei egy problémamentes élet lírai naplói: Virágfakadás; Hár­man; Aki vagyok; Egyedül a titokkal. Haraucourt (azókúr), Ed­mond. 1856—. Francia költő és regényíró. Gőgös, idealista lélek, verseiben (L’âme nue. Seul) a világ kicsinyességétől undorodó nemes szellem ke­serűségét zárja szigorú par­nasszista formába. Regényei (Les Bénoit, Dieudonat) több­nyire az emberi gonoszsággal és ostobasággal harcban álló emelkedett érzések küzdel­méről szólnak. Hardt, Ernst, 1876—1947. új­romantikus német író, a wei­­mari színház intendánsa. Tantris der Narr c. drámá­ját, amely a Tristan-monda egy mellékmotívumát dol­gozza fel, Schiller-díjjal ju­talmazták, de ez is, a Gudrun c. dráma is kissé bombaszti­kus és nélkülözi az igazi drá­­maiságot. H. több más drá­mát, valamint novellákat is írt. Verseskötete: Aus den Tagen des Knaben. Novellás könyve: An den Toren des Lebens. Néhány héttel halála előtt jelent meg Don Hjalmar c. elbeszélés kötete. Hardy, Alexandre 1560— 1631. Francia drámaíró. Egy színtársulathoz csatlakozott s azt látta el darabokkal, — mintegy hét-nyolcszázat írt, mind versben (Legjobb tra­gédiája: Marianne). Nála je­lenik meg először a spanyol színpad hatása a francia iro­dalomban. Corneille legjelen­tősebb elődje. Hardy, Thomas 1840—1928. Angol regényíró és költő. Építésznek indult, apja nyomdokain, de az írás ked­véért abbahagyta foglalkozás

Next