Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

P - Psichari, Ernest - Psyhariis, Ioannis - Publillus, Syrus - Pucci, Antonio - Puccini, Mario - Puchmajer, Antonin - Puder Sándor - Pukánszky Béla - Pulci, Luigi - Politzer díj - Pulver, Max - Pumpurs, Andrejs - Purána - Puskin, Alekszandr Szergejevics

Psichari Psichari, Ernest 1883—1911. Fr. regényíró. Művei: Terres de soleil et de sommeil: afri­kai benyomásairól; L’appel des armes: regény, a katonai hivatás dicsőítése; Le vo­yage du centurion: elbeszélés egy expedícióról és a katoli­kus hitre való megtérésről; Les voix qui crient dans le désert: színes, érdekes mű. Psycharis, Ioannis, 1854— 1929. Újgör. prózaíró. Odesz­­szában született, főiskolai ta­­nulmá­nyait Francia­ország­­ban és Bonnban végezte, évekig volt a Sorbonneon a bizánci és újgörög filológia tanára. A népnyelv híve volt s Utazásom c. műve az első nagyobb terjedelmű, nép­nyelven írt újgörög prózai mű. Két munkája az újgörög nyelvről francia nyelven je­lent meg, görög nyelvű mun­kái a következők: Utazá­som, Ianniris álma, Új­­görög színház, Rózsák és almák. Élet és szeretet a magányban. A két testvér. A platán árnyékában, stb. Publilius, Syrus. Kr. e. I. sz. római mimusköltő. 45. a Caesar parancsára rendezett színházi versenyen rögtön­zéseivel legyőzte az öreg La­berius lovagot, akit e szégye­nért Caesar bőkezűen kár­pótolt. P­­elmés szentenciái­ból mintegy 700 sor maradt fenn. (Magy. ford. 1591-ből, kiadta Toldy Ferenc, M. Prózaírók, 1858). Pucci (puccsi), Antonio 1310 —1388. 01. költő. Kora min­dennapi életeinek megfigyelő­je. Az így gyűjtött anyagot dolgozza fel költeményeiben, melyeknek jellege népies. Ki­sebb szonettjein kívül tréfás, szatirikus verseket, életképe­ket írt, hosszabb elbeszélő költeményei is vannak (Centi­­loquio). Puccini (pucsini), Mario 1887— 01. regényíró. Utazásai alatt szerzett benyomásait né­hány kötetben összefoglalva adta ki. Első regényeiben nagy súlyt vet a környezet áb­rázolására. A későbbiekben kevésbbé színes és mesterkélt­té válik. Regényei: Ebbrei, Dove é il peccato é Dio (Meg­váltó bűn: Marsovszky M.); La vergine e la mondana (Marsorvszky M.). Novellái kö­zül is néhányat felfordítottak magyarra. (Lelkiismeretfur­­dalás: Révay József; A sze­nesasszony: Zambra A.; A kút: Brelich M., stb.) Puchmajer, Antonin 1769— 1820. Cseh költő. A szerkesz­tésében megjelent almanachok sorozatával megszervezte az ú­j cseh költői iskolát. Saját verseiben f­ormai tökéletesség­re törekedett. Jelentősége a cseh költői nyelv mesteri ke­zelésében rejtik. Fordított Ho­­meros és Montesquieu művei­ből, német, francia és lengyel rokokó költőkből. Puder Sándor 1899—. Író, orvos. Művei: Állapota kielé­gítő. Paracelsus (életrajz). Pukánszky Béla, 1895—. Egy. tanár, irodalomtörténész. A hazai németség és a magyar­­német szellemi kapcsolatok kutatója. Főbb művei: Herder hazánkban; A magyar Hegel­­vita; A magyarországi német irodalom története; Német polgárság magyar földön; Bee­thoven és Kant; Az Ember tragédiája és az osztrák iroda­lom; Erdélyi szászok és ma­gyarok; H. v. Hofmannsthal és a görög szellem; A mai osztrák irodalom; Nagynémet eszmék irodalmi visszhangja; A százéves magyar irodalom­­tudomány. Pulci (pulcsi), Luigi 1432— 1484. 01. költő. Költő-család tagja; Lorenzo Medici anyja, Lucrezia Tornabuoni támo­gatta és buzdította. Költemé­nyei és jelentéktelen hosz­­szabb művei közül kiemelke­dik a Morgante című ko­mikus hősi eposz, melyben a lovagi mondákat dolgozza fel népies elemekkel vegyítve. A Morganteból Jánosi G. és Bóka L. fordítottak. Pulitzer díj: A fr. Goncourt díjhoz hasonló jelentőségű am. díj írók és újságírói munkásság jutalmazására. Joseph Pulitzer, a New York World magyar származású szerkesztő tulajdonosa alapí­­totta 272 millió dolláros ado­mányával. Hat ismert am. újságíró és a Columbia egye­tem (­. Y.) tanácsa osztja ki a közírói, riporteri, rajzolói, fotoriporteri, regényírói, szín­műírói, történelmi, életrajz­írói és költői díjakat. P. díjat kaptak az utóbbi években: Thorton Wilder, John Flavin, John Hersey, Marie Chase és másaik. Pulver, Max, 1889—. Svájci író, neves grafológus. Az új romantika tehetséges képvi­selője. Verses kötetei: Selbst­­bewegung; Auffahrt; Die he­isse Stimme. Regénye: Him­­melpfortgasse. Elb.: Odil, Merlin. Színművei: Robert der Teufel; Alexander; Iger­­nes Schuld. Pu­mpurs, Andrejs, 1841 1902. Lett költő. Legnagyobb hatású műve a «Lacplesis» c. nemzeti hősköltemény. Purána, a szanszkrit iroda­lom egyik műfaja, amely legendákból és mítoszokból áll. A P.-k mai alakjukat va­lószínűleg az V—VI. század­ban vették fel. Puskin, Alekszandr Szergeje­­vics, 1799—1837. Or. költő. Az első értelmi hatásokat da­dájától, egy parasztasszony­tól nyerte, írni-olvasni nagy­anyja tanította, aztán francia nevelők keze alá került s első verseit francia nyelven írta. A liceum elvégzése után állami szolgálatba lépett, s duhaj életet élt. Ekkor írta a Ruszlán és Ljudmillá­t (1817—1820), fantasztikus költői elbeszélését. Egyik sza­tirikus költeménye miatt szolgálatra áthelyezték Dél- Oroszországiba (1820—1824). Akaterinoszlávban, Kisinev­­ben, Odesszában szolgált s ellátogatott a Kaukázusba és

Next