Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

C - Csokor, Franz Theodor - Csopics, Branko - Csorba Győző - Csorba Tibor - Csorovics, Szvetozár - Csu-Ce - Csui elégiák - Csuang Ce - Csuka Zoltán - Cs. Szabó László - Cuel, André - Cueva, Juan de la

Csokor hangulata megkapón kevere­dik a rokokó ízlés finomko­dásával. A dunántúli nemes­ség élete a XVIII. sz. európai ízlésformáiba keretezve jele­nik meg benne az olvasó előtt. Ekként a Dorottya — különben máig legnépszerűbb műve — pontosan jelzi iro­dalom- és művelődéstörténeti helyét, egyben költői jellemé­nek legteljesebb képét nyújtja. Lírai versei közül nevezete­sek a Lilla-dalok, továbbá: A tihanyi ekhóhoz, A remény­hez, A magánossághoz, a Pa­rasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Verseiben a rokokó vonásokon kívül az irodalmi népiesség első jelei is feltűnnek. Utolsó nevezetes műve A lélek halhatatlansá­gáról c. bölcseleti költeménye. Esztétikai dolgozatai írói tu­datosságát tanúsítják. Kritikai kiadás: 1923, öt kötet. Tápay- Szabó L.: Cs. Csokor, Franz Theodor, 1885 —. Osztrák-német költő és műtörténetíró. Eredetileg or­vosnak készült. Időnkint mint dramaturg is működött. Költői pályája kezdetét tör­téneti balladák jelzik (Die Gewalten, 1912), későbbi ver­sei (Dolch und Wunde, Das schwarze Schiff, Ewiger Aufbruch) líraibbak. ■ Első­sorban drámaíró. Darabjai­nak első csoportjában az ex­presszionista dráma legkövet­kezetesebb művelője. A prob­lémák tengelyében a nő és a pénz sorsos hatalmai állnak, az időtlen cselekvény, a való­ság és a vízió kettős síkján váltakozva elviharzó képek sorozata (Die Lünde wider den ■ Geist, Die rote Strasse, Ballade v. d. Stadt). Későbbi drámáiban koreseményeket is feldolgoz (Besetztes Ge­biet, Der dritte November 1918.) írt vígjátékokat is (Das Geschenk, Die Weibermühle). Átdolgozta Kraszinszki Is­tentelen színjáték­át. A má­sodik világháború kitörése Lengyelországban érte. Élmé­nyeiről Als Zivilist im polni­schen Krieg c. könyvében számol be. Majd Jugoszlá­viába menekül és beáll Tito partizánjai közé. Az olaszok elfogták és internálták. Csopics, Branko 1914—. Szerb író, az új jugoszláv írók forradalmi csoportjának vezetője. Művei: Price parti­­zanke (Partizán elbeszélé­sek); Ognjeno radjanje do­­movine (Tűzben született haza). Csorba Győző, 1916.—. Költő, gimn.­tanár, a Sorsunk c. folyóirat társszerkesztője, az 1947. évi Baumgarten-díj egyik nyertese. Művei: Moz­dulatlanság (versek); Héli­­mant: a Halál versei (műfor­dítások a-franciából).; A híd panasza (versek); Szabadulás (versek). Csorba Tibor 1906—. író és festőművész. Irodalmi munkásságát a kiskunsági magyarság életéből vett elbe­széléseivel kezdte (Beszél a tanya). Az utolsó lőcsei diák c. életrajzi regényében a fel­vidéki, szepesi patriarchális életet mutatta be az ura­­lomváltozás idején. Írt ifjú­sági regényeket és magya­ros ízű elbeszéléseket (Be­szél a tanya). Lengyel irod. műveket fordított. E lexikon munkatársa. Cserovics, Szvetozár 1875— 1919. Hercegovinai szerb író. Korának igen népszerű és legtermékenyebb írója volt. A hercegovinai paraszt­típus kitűnő ábrázolója, sok derűvel, amelyet színpadi műveiben is érvényre jutta­tott. A hercegovinai szerb­ig Mikszáthjának is nevez­­hetnek gazdag mesélőkész­ségével és kiapadhatatlan kedves humorával. Művei: íz Mostara; íz Hercegovine; U­lasovina odmora. Csu-Ce, 1033—1107. Kínai író, a Sung-korszak „Kon­­fuciusa“. Tanításában, ame­lyet Gsang Csaj ír le, azt hir­deti, hogy az Üresség és az Erő egybeolvadásából kelet­kezett a Természet, míg a Természet és Tudat kapcso­lata a Szív, a lélek materiális anyaga. Követője Csu Hi. Csui elégiák. (Csu­­szé.) A kínai Li Sao epikus elégia világfájdalmából leszűrőd­ött Versek követőinek műveit hívják így. A Li Sao-t K’inh Jüan kínai költő írta (Kr. e.­­ III. sz.). Csuang Ce, kínai író, taoista bölcs. Platón kortársa. (Kr. e. IV. sz.). Valószínűleg Kr. e. 370—300-ig. Lao Cse köve­tője. Városi tisztviselő volt. 52 részből álló nagy bölcse­leti munkájából csak 33 fe­jezet maradt meg. Magyarra Brelich Mária fordította. — Magyarázói a külföldi iroda­lomban: R. Wilh­elm, Jena, 1940. Legge, Oxford, 1891. Wieger, Berlin-Leipzig, 1913. Csu-Hi, 1130—1200. kínai író és bölcselő, Csu-Ce követő­je, a Sung korszak konfu­­cianista ortodox reformáció­jának apostola. Hirdeti, hogy az anyag és a szellem örök­től fogva valók, hogy a szel­lem elsőbbsége csupán logi­kai és nem időbeli. Csuka Zoltán, 1901—. Vaj­dasági magy. író. Szenteleky Kornéllal együtt alapította a Vajdasági írás és a Kalangya című folyóiratokat, szerkesz­tette a Láthatár című kisebb­ségi szemlét. Számos verses­kötetet adott ki, legjobb kö­teteinek (Életiv, Sötét idők árnyékában) tükrében ex­presszionista, patétikus köl­tőnek mutatkozik. Az Út és a Revü c. folyóiratok v. szerk. Cs. Szabó László , Szabó László, Cs. Cuel (huel), André, 1889—. Fr. író, anyai részről skót származású. Moukri, le dé­­laissé c. lírikus prózáját Ghi­­mot illusztrálta. Barocco c. kalandos regénye nagy sikert aratott. Cueva­­hueval, Juan de la 1550—1607. Sp. drámaíró. A hét Lara infáns történetét

Next