Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)
C - Csokor, Franz Theodor - Csopics, Branko - Csorba Győző - Csorba Tibor - Csorovics, Szvetozár - Csu-Ce - Csui elégiák - Csuang Ce - Csuka Zoltán - Cs. Szabó László - Cuel, André - Cueva, Juan de la
Csokor hangulata megkapón keveredik a rokokó ízlés finomkodásával. A dunántúli nemesség élete a XVIII. sz. európai ízlésformáiba keretezve jelenik meg benne az olvasó előtt. Ekként a Dorottya — különben máig legnépszerűbb műve — pontosan jelzi irodalom- és művelődéstörténeti helyét, egyben költői jellemének legteljesebb képét nyújtja. Lírai versei közül nevezetesek a Lilla-dalok, továbbá: A tihanyi ekhóhoz, A reményhez, A magánossághoz, a Parasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Verseiben a rokokó vonásokon kívül az irodalmi népiesség első jelei is feltűnnek. Utolsó nevezetes műve A lélek halhatatlanságáról c. bölcseleti költeménye. Esztétikai dolgozatai írói tudatosságát tanúsítják. Kritikai kiadás: 1923, öt kötet. Tápay- Szabó L.: Cs. Csokor, Franz Theodor, 1885 —. Osztrák-német költő és műtörténetíró. Eredetileg orvosnak készült. Időnkint mint dramaturg is működött. Költői pályája kezdetét történeti balladák jelzik (Die Gewalten, 1912), későbbi versei (Dolch und Wunde, Das schwarze Schiff, Ewiger Aufbruch) líraibbak. ■ Elsősorban drámaíró. Darabjainak első csoportjában az expresszionista dráma legkövetkezetesebb művelője. A problémák tengelyében a nő és a pénz sorsos hatalmai állnak, az időtlen cselekvény, a valóság és a vízió kettős síkján váltakozva elviharzó képek sorozata (Die Lünde wider den ■ Geist, Die rote Strasse, Ballade v. d. Stadt). Későbbi drámáiban koreseményeket is feldolgoz (Besetztes Gebiet, Der dritte November 1918.) írt vígjátékokat is (Das Geschenk, Die Weibermühle). Átdolgozta Kraszinszki Istentelen színjátékát. A második világháború kitörése Lengyelországban érte. Élményeiről Als Zivilist im polnischen Krieg c. könyvében számol be. Majd Jugoszláviába menekül és beáll Tito partizánjai közé. Az olaszok elfogták és internálták. Csopics, Branko 1914—. Szerb író, az új jugoszláv írók forradalmi csoportjának vezetője. Művei: Price partizanke (Partizán elbeszélések); Ognjeno radjanje domovine (Tűzben született haza). Csorba Győző, 1916.—. Költő, gimn.tanár, a Sorsunk c. folyóirat társszerkesztője, az 1947. évi Baumgarten-díj egyik nyertese. Művei: Mozdulatlanság (versek); Hélimant: a Halál versei (műfordítások a-franciából).; A híd panasza (versek); Szabadulás (versek). Csorba Tibor 1906—. író és festőművész. Irodalmi munkásságát a kiskunsági magyarság életéből vett elbeszéléseivel kezdte (Beszél a tanya). Az utolsó lőcsei diák c. életrajzi regényében a felvidéki, szepesi patriarchális életet mutatta be az uralomváltozás idején. Írt ifjúsági regényeket és magyaros ízű elbeszéléseket (Beszél a tanya). Lengyel irod. műveket fordított. E lexikon munkatársa. Cserovics, Szvetozár 1875— 1919. Hercegovinai szerb író. Korának igen népszerű és legtermékenyebb írója volt. A hercegovinai paraszttípus kitűnő ábrázolója, sok derűvel, amelyet színpadi műveiben is érvényre juttatott. A hercegovinai szerbig Mikszáthjának is nevezhetnek gazdag mesélőkészségével és kiapadhatatlan kedves humorával. Művei: íz Mostara; íz Hercegovine; Ulasovina odmora. Csu-Ce, 1033—1107. Kínai író, a Sung-korszak „Konfuciusa“. Tanításában, amelyet Gsang Csaj ír le, azt hirdeti, hogy az Üresség és az Erő egybeolvadásából keletkezett a Természet, míg a Természet és Tudat kapcsolata a Szív, a lélek materiális anyaga. Követője Csu Hi. Csui elégiák. (Csuszé.) A kínai Li Sao epikus elégia világfájdalmából leszűrődött Versek követőinek műveit hívják így. A Li Sao-t K’inh Jüan kínai költő írta (Kr. e. III. sz.). Csuang Ce, kínai író, taoista bölcs. Platón kortársa. (Kr. e. IV. sz.). Valószínűleg Kr. e. 370—300-ig. Lao Cse követője. Városi tisztviselő volt. 52 részből álló nagy bölcseleti munkájából csak 33 fejezet maradt meg. Magyarra Brelich Mária fordította. — Magyarázói a külföldi irodalomban: R. Wilhelm, Jena, 1940. Legge, Oxford, 1891. Wieger, Berlin-Leipzig, 1913. Csu-Hi, 1130—1200. kínai író és bölcselő, Csu-Ce követője, a Sung korszak konfucianista ortodox reformációjának apostola. Hirdeti, hogy az anyag és a szellem öröktől fogva valók, hogy a szellem elsőbbsége csupán logikai és nem időbeli. Csuka Zoltán, 1901—. Vajdasági magy. író. Szenteleky Kornéllal együtt alapította a Vajdasági írás és a Kalangya című folyóiratokat, szerkesztette a Láthatár című kisebbségi szemlét. Számos verseskötetet adott ki, legjobb köteteinek (Életiv, Sötét idők árnyékában) tükrében expresszionista, patétikus költőnek mutatkozik. Az Út és a Revü c. folyóiratok v. szerk. Cs. Szabó László , Szabó László, Cs. Cuel (huel), André, 1889—. Fr. író, anyai részről skót származású. Moukri, le délaissé c. lírikus prózáját Ghimot illusztrálta. Barocco c. kalandos regénye nagy sikert aratott. Cuevahueval, Juan de la 1550—1607. Sp. drámaíró. A hét Lara infáns történetét