Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)
M - Maffei, Scipione - Maffeo, Vegio - Magalhaes, Domingo José Gonçalves - Magnabolti, Andrea - Magnussen, Julius - Magnússon, Gudmundur - Magny, Olivier de - Magre, Maurice - Magyar Elek - Magyar Csillag - Magyar Írás - Magyar Múzeum - Magyar Nyelv - Magyar Nyelvőr
Maffei Vajna és A Kék Madár) Budapesten is előadták. Hatásosak egyfelvonásos darabjai: Les aveugles, L’Intruse, Intérieur. Filozófiai művei közül említésre méltók: Le trésor des humbles, La sagesse et la destinée, Le temple ensevels, L’intelligence des fleurs, La vie des abeilles, Avant le Grand Silence, La Grande Porte. 1940. Lisszaboniján mutatták be egyelőre utolsó színművét, a gyónási titok témáját boncolgató Abbé Setubal-t. 1913. Nobel-díjat nyert. Számos műve megj. magyarul is. (Ford.: Ábrányi Emil, Benedek M., Cholnoky V., Bölöni Gy., Bárdos A.) Maffei, Scipione, 1675—1755. Veronai születésű író és költő, ő alapította az első modern értelemben vett irodalmi folyóiratot Giornale dei letterati címen 1710., melyet aztán az Osservazioni letterarie követett, hat kötet jelent meg belőle, 1740-ig. Az olasz színházi élet felfrissítésére előbb egy 12 tragédiát tartalmazó gyűjteménynyel tett kísérletet, majd ő maga is Merope című tragédiájával lépett föl, amelynek nagy sikere lett és előkészítette a talajt Alfieri történelmi drámáinak. Maffeo, Vegio, XV. sz.-i pl. humanista költő, aki Vergilius Aeneiséhez tökéletes stílusutánzással a XIII. éneket megírta. Ugyanígy feldolgozta az Aranygyapjú-legendát is és Szent Antal életét. Magalhaes, (mahaljansz) Domingo José, Gonsalves 1811— 1882. Brazil költő, az ő fellépésével serdül önállóvá az addig gyarmati jellegű brazil irodalom. Diplomáciai pályán működött, európai fővárosokban. Párisban jelentette meg a Suspiros Poeticos-t, benne a Napolen em Waterloo népszerű ódájával, Bécsben, ahol követ volt, a hitveséhez intézett Urania-t. Nemzeti tárgyat dolgozott fel Hungária Irodalmi Lexikon 22 az Antonio José-ban, ebben az időrendileg első brazil tragédiában és eposzában, a Confederacao dos Tamoyosban, amely vitéz, rokonszenves indiánok és portugál hódítók harcait beszéli el. Magnarotti, Andrea, kb. 1370 —1431. 01. író. A középkori utcai énekesek hősmondáit gyűjtögette és dolgozta fel prózában. Reali di Francia c. legnagyobb regényében a karoling mondákat gyűjtötte össze. Magnussen, Julius 1882—. Dán író, újságíró. Több nagydán lap szerkesztője volt. Első verseskötete, a Kintorna nagy feltűnést keltett. Legnagyobb sikereit szellemes vígjátékaival, népies komédiáival aratta. Az egyetlen asszony, Betty, Közjáték, stb. Magnússon, Gudmundur 1873 —1918. Izlandi író, igazi nevén Jón Trausti. Különösen novellái kiválók. Halla c. regényében realisztikus színekkel ecseteli egy megesett cselédleány életét. Híres regényciklusa a Kunyhó a fensíkon (A gyermek, A rókavadász, A rejtek, Szigorú tél). A Skaptáraldi monda címen regényciklust írt, amelynek háttere Izland nagy nemzeti szerencsétlensége, a Laki tűzhányó kitörése a XIV. században. Magny (mányi), Olivier de 1530—1560. Fr. költő, Ronsard követője. Mint követ három évig tartózkodik Rómában, találkozik Du Bellayvel, mint II. Henrik titkára hal meg. Előkelő és kecses líraiságú művei: Les amours, Les gayetez, Les soupirs, Les odes. Magre (mágr), Maurice 1877 —. Fr. költő. Finom szimbolista és tüzesen ékesszóló költő; regényeiben megkap mély lélekábrázolásával. Művei: Évelis (André öccsével), La Chanson des Hommes, Le Poème de la Jeunesse, Les Lévres et le Secret (versek), La Conquête des Femmes, L’Appel de la Bête, La Porte Magyar du Mystére (elbeszélések); Le Retour, Le Tocsin, L’Or, (drámák). Magyar Elek, 1875—1947. Író, újságíró. A Pesti Napló híres Ingesmestere. Karcolatai Pesti históriák c. jel. meg. attikritikákat is írt. Magyar Csillag. Az ú. n. zsidótörvények végrehajtása során beszüntetett Nyugat utóda. Illyés Gyula szerkesztésében, Schöpflin Aladár társszerkesztésében 1941 okt. indult meg, teljesen megtartva elődje alakját, berendezését a Nyugat ismert kuruc íródeák szignetjével együtt. Munkatársai közül néhány az irodalomból száműzött fényes név (Füst Milán, Gellért Oszkár stb.) hiányzott hasábjairól. Magyar írás. (Alcíme: az új művészetért.) Raith Tivadar havi irodalmi és művészeti folyóirata. 1921—1927. (I— VII. évf.) A Budapesten élő, haladó szellemű művészek irodalmi orgánuma az első világháború után. Magyar Múzeum. A Magyar Történeti Múzeum folyóirata. Első száma 1946. ápr. jel. meg. Szerk. Huszár Lajos és Radnóti Aladár. Magyar Nyelv. A Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóirata, 1904. indult meg. Tudományos tartalmával a kutatást szolgálja. Megindította Szily Kálmán, a Társaság első elnöke, szerkesztői Melich János és Pais Dezső. Magyar Nyelvőr, Szarvas Gábor harcos folyóirata, küzdött az idegenszerűségek ellen, fölserkentette a nyelvérzéket, védelmezte az irodalmi nyelvhasználat magyarságát és feltárta a népnyelvforrásait. 1872. indult meg; 1896—1919., halála napjáig Simonyi Zsigmond, 1919— 1939-ig, megszűnéséig, Balassa József szerkesztette. 1946. újra megindult. Jelenlegi szerkesztői: Beke Ödön, Fokos Dávid, Gombos László, Rubinyi Mózes.