Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

S - Starr, Jean U. - Statius, Publius Papinius - Staud Géza - Stavenhagen, Fritz - Stabbius, George Coles - Stecchetti, Lorenzo - Steele, Richard Sir - Stefanović, Svetislav - Steffens, Henrik - Stegemann, Hermann - Stehr, Hermann - Stein, Gertrude

— 510 — jambusok. Az első hat sor keresztrímei után a két utolsó sorban páros rím következik, így: a babalcc. Tasso, Arios­to, Byron, Jean Moréas köl­tészetében találkozunk vele. Nálunk Arany Jánosnál és Arany Lászlónál. Pl.: Arany J.: Bolond Istók, Mátyás dal­ünnepe (töredék). Starr, Jean, U. 1886—. Am. írónő, Louis Untermeyer am. író felesége. Énekesnőnek ké­szült, majd írónő lett. Ver­seskönyvei: Growing Pains, Dreams Out of Darkness, Winged Child. Statius, Publius Papinius, Kr. u. 40—96. Római epikus költő. Ránk maradt 12 énekben Thebais c. eposza, amelyben Eteokles és Poly­­neikes testvérharcát énekeli meg patétikus szónokiasság­­gal; kortársainak s még Dan­ténak is tetszett. A Purgatori­­um-ban ismételten emlegeti­ (XXII. ének), általában Ver­gilius utódjának tartották. Idillikus jellegű befejezetlen Achilleise, amely csak Achil­­lesnek Skyros szigetéről Tró­jába hajózásáig készült el. Silvae c. alkalmi költeményei érdekes képet festenek ma­gánéletéről és kora társadal­máról. Ezekben mutatkozik igazi költőnek. Staud Géza, 1906—. író, kri­tikus, dramaturg, a Színház c. hetilap szerkesztője, a Szín­­művészeti­­Akadémia tanára. Tanulmánykötete: Dramatur­giai vázlatok. Regénye: Pest­ről Budára (egy élet mérlege egy délutáni séta alatt). Stavenhagen, Fritz, 1876— 1906. Ném. drámaíró, al­német (plattdeutsch) dialek­tusban írta naturalista és realista jellegű népi szín­műveit; drámai erő, éles megfigyelőképesség jellemzi őket. Főbb drámái: Mudder Menam, Jürgen Piepers, Der Lotse és parasztkomédiái: De dutsche Michel és De rüge Hoff. Elbeszélései Grau und golden c. jel. meg. Stebbins, George Coles, 1846—? Am. költő, kb. 1500 himnuszt írt. Ismertek: There is a green hill far away; True-hearted, Whole-hearted. Stecchetti (szteketti), Loren­zo 1845—1916. Ol. költő. Igazi neve Olindo Guerrini. A verizmus híve és a késői romanticizmus ellensége. Pos­tuma panzoniere di San Lo­renzo, majd Rime c. összefog­lalt költeményeinek nagy volt a népszerűségük. Prózai írásai is vannak. Sokan fordították költeményeit magyarra, kö­zöttük Zempléni Árpád, Zsol­dos László, Jánosi Gusztáv, Kovács József, Kosztolányi Dezső, stb. Steele (sztíl), Richard, Sir, 1672—1729. Ang. Folyóirata, a Tatler, és Addison társasá­gában szerkesztett folyóiratai az angol újságírás és esszé­­stílus kialakulásának fontos állomásai. Az első jelentős, mai értelemben vett közíró. Vígjátékai: The conscious lo­vers, The tender husband, The lying lover, elavultak. Stefanovic, Svetislav 1874—. Bácskai származású szerb költő, orvos. Már diákkorá­ban jeles verselő volt. Első ver­seskönyve 1903. jelent meg. Utána még vagy öt verses­­kötete jelent meg, melyek kö­zül a Stroje i Ru­movi című a legjelesebb. Néhány drámá­ja, mint a Sukobi, Kuca tam­­nih senki, nevét a színházi irodalomban is ismeretessé tette. Mint angol költők for­dítója (Blake és Shakespeare) komoly megbecsülésnek ör­vend külföldi irodalmi körök­ben is. Kitűnően fordította le Madách Ember tragédiáját is. Steffens, Henrik 1773—1845. Norvég irodalomtörténész és esztétikus; kora szellemi éle­tére akkora hatással volt, mint hét évtizeddel később Brandes. Németországi tanul­­mányútján megismerkedett a schellingi filozófiával és neo­­romantikával. 1802. megkezd­te Kopenhágában előadássoro­zatát az irodalom elméletéről és azt hirdette, hogy az iroda­lom nem valami hasznos do­log, az erkölcstanítás egy esz­köze, amint azt Klopstockék tanították, hanem a szellem elképzelhető legszebb és leg­magasabb megnyilvánulása: méltó rá, hogy önmagáért műveljék. Stegemann, Hermann, 1870—. Ném. író, Elzászban szüle­tett, Svájcban él, írói műkö­dése sokoldalú: újságíró, tör­ténetíró, az első világháború­ról szóló, ismert nagy munka szerzője. Első novellakötete: Antike Novellen. Azután El­zászt festette erős novellák­ban és onnan vette Söhne des Reichslandes c. regénye tárgyát. Dániel Junt c. regé­nyében a fr. kultúra és nyelv­­hatása is nyilvánul. A Schick­sals Symphonie 1918-at vá­zolja. Jelentősek az Überwin­der és Die Kraft von Illzach is. Drámái közül legismer­tebb Nikolaus v. d. Flühe (történeti.) írt tragédiát (Stra­­tonike), idillt (Das Fest der Jugend) és verseket (Weihe­­rrühling, Vita somnium breve). Stehr, Hermann, 1864—1940. Ném. Szegény iparoscsalád­ból származott, tanító, majd író. A naturalizmustól jut el a misztikáig, regénytrilógiá­jában: Der begrabene Gott, Drei Nächte, Heiligenhof. Történelmi regényciklusát (Nathanael Melcher, Die Nachkommen) már nem tud­ta befejezni. Megírta önélet­rajzát: Mein Leben. Verskö­tete: Lebensbuch. Misztikájá­nak reális ember- és környe­zetrajza ad elhitető erőt. Ki­váló nyelvművész: Stein, Gertrude, 1874—1946. Am. írónő. Életének nagy ré­szét Párisban töltötte, ahol irodalmi kört alakított s itt gyűltek össze az első vi­lágháború utáni am. írónem­zedék legkiválóbb képviselői, így Sherwood Anderson, E. Hemingway. Sokat kísérte-

Next