Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)
S - Starr, Jean U. - Statius, Publius Papinius - Staud Géza - Stavenhagen, Fritz - Stabbius, George Coles - Stecchetti, Lorenzo - Steele, Richard Sir - Stefanović, Svetislav - Steffens, Henrik - Stegemann, Hermann - Stehr, Hermann - Stein, Gertrude
— 510 — jambusok. Az első hat sor keresztrímei után a két utolsó sorban páros rím következik, így: a babalcc. Tasso, Ariosto, Byron, Jean Moréas költészetében találkozunk vele. Nálunk Arany Jánosnál és Arany Lászlónál. Pl.: Arany J.: Bolond Istók, Mátyás dalünnepe (töredék). Starr, Jean, U. 1886—. Am. írónő, Louis Untermeyer am. író felesége. Énekesnőnek készült, majd írónő lett. Verseskönyvei: Growing Pains, Dreams Out of Darkness, Winged Child. Statius, Publius Papinius, Kr. u. 40—96. Római epikus költő. Ránk maradt 12 énekben Thebais c. eposza, amelyben Eteokles és Polyneikes testvérharcát énekeli meg patétikus szónokiassággal; kortársainak s még Danténak is tetszett. A Purgatorium-ban ismételten emlegeti (XXII. ének), általában Vergilius utódjának tartották. Idillikus jellegű befejezetlen Achilleise, amely csak Achillesnek Skyros szigetéről Trójába hajózásáig készült el. Silvae c. alkalmi költeményei érdekes képet festenek magánéletéről és kora társadalmáról. Ezekben mutatkozik igazi költőnek. Staud Géza, 1906—. író, kritikus, dramaturg, a Színház c. hetilap szerkesztője, a SzínművészetiAkadémia tanára. Tanulmánykötete: Dramaturgiai vázlatok. Regénye: Pestről Budára (egy élet mérlege egy délutáni séta alatt). Stavenhagen, Fritz, 1876— 1906. Ném. drámaíró, alnémet (plattdeutsch) dialektusban írta naturalista és realista jellegű népi színműveit; drámai erő, éles megfigyelőképesség jellemzi őket. Főbb drámái: Mudder Menam, Jürgen Piepers, Der Lotse és parasztkomédiái: De dutsche Michel és De rüge Hoff. Elbeszélései Grau und golden c. jel. meg. Stebbins, George Coles, 1846—? Am. költő, kb. 1500 himnuszt írt. Ismertek: There is a green hill far away; True-hearted, Whole-hearted. Stecchetti (szteketti), Lorenzo 1845—1916. Ol. költő. Igazi neve Olindo Guerrini. A verizmus híve és a késői romanticizmus ellensége. Postuma panzoniere di San Lorenzo, majd Rime c. összefoglalt költeményeinek nagy volt a népszerűségük. Prózai írásai is vannak. Sokan fordították költeményeit magyarra, közöttük Zempléni Árpád, Zsoldos László, Jánosi Gusztáv, Kovács József, Kosztolányi Dezső, stb. Steele (sztíl), Richard, Sir, 1672—1729. Ang. Folyóirata, a Tatler, és Addison társaságában szerkesztett folyóiratai az angol újságírás és esszéstílus kialakulásának fontos állomásai. Az első jelentős, mai értelemben vett közíró. Vígjátékai: The conscious lovers, The tender husband, The lying lover, elavultak. Stefanovic, Svetislav 1874—. Bácskai származású szerb költő, orvos. Már diákkorában jeles verselő volt. Első verseskönyve 1903. jelent meg. Utána még vagy öt verseskötete jelent meg, melyek közül a Stroje i Rumovi című a legjelesebb. Néhány drámája, mint a Sukobi, Kuca tamnih senki, nevét a színházi irodalomban is ismeretessé tette. Mint angol költők fordítója (Blake és Shakespeare) komoly megbecsülésnek örvend külföldi irodalmi körökben is. Kitűnően fordította le Madách Ember tragédiáját is. Steffens, Henrik 1773—1845. Norvég irodalomtörténész és esztétikus; kora szellemi életére akkora hatással volt, mint hét évtizeddel később Brandes. Németországi tanulmányútján megismerkedett a schellingi filozófiával és neoromantikával. 1802. megkezdte Kopenhágában előadássorozatát az irodalom elméletéről és azt hirdette, hogy az irodalom nem valami hasznos dolog, az erkölcstanítás egy eszköze, amint azt Klopstockék tanították, hanem a szellem elképzelhető legszebb és legmagasabb megnyilvánulása: méltó rá, hogy önmagáért műveljék. Stegemann, Hermann, 1870—. Ném. író, Elzászban született, Svájcban él, írói működése sokoldalú: újságíró, történetíró, az első világháborúról szóló, ismert nagy munka szerzője. Első novellakötete: Antike Novellen. Azután Elzászt festette erős novellákban és onnan vette Söhne des Reichslandes c. regénye tárgyát. Dániel Junt c. regényében a fr. kultúra és nyelvhatása is nyilvánul. A Schicksals Symphonie 1918-at vázolja. Jelentősek az Überwinder és Die Kraft von Illzach is. Drámái közül legismertebb Nikolaus v. d. Flühe (történeti.) írt tragédiát (Stratonike), idillt (Das Fest der Jugend) és verseket (Weiherrühling, Vita somnium breve). Stehr, Hermann, 1864—1940. Ném. Szegény iparoscsaládból származott, tanító, majd író. A naturalizmustól jut el a misztikáig, regénytrilógiájában: Der begrabene Gott, Drei Nächte, Heiligenhof. Történelmi regényciklusát (Nathanael Melcher, Die Nachkommen) már nem tudta befejezni. Megírta önéletrajzát: Mein Leben. Verskötete: Lebensbuch. Misztikájának reális ember- és környezetrajza ad elhitető erőt. Kiváló nyelvművész: Stein, Gertrude, 1874—1946. Am. írónő. Életének nagy részét Párisban töltötte, ahol irodalmi kört alakított s itt gyűltek össze az első világháború utáni am. írónemzedék legkiválóbb képviselői, így Sherwood Anderson, E. Hemingway. Sokat kísérte-