Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)
T - Takahasi - Takeda, Izumo - Talpassy Tibor - Talvart, Hector - Talvik, Heiti - Talvin, Maila - Tamás Aladár - Tamás Ernő - Tamás István - Tamás Lajos - Tamás Sári - Tamási Áron
Takahasi Tamási sorban könyvalakban is napvilágot láttak. (Régi magyar asszonyok; A török-magyar baj viadalok; Rajzok a török raagból; A régi magyarság jókedve; Régi idők, régi emberek; Régi magyar kapitányok és generálisok; Magyar nagyasszonyok; A magyar múlt tarlójáról; A hazai török urak, stb). Takahasi, japán munkásíró. A Buengei Sensi mozgalom tagja. Regénye: Parasztlázadás (1924). Takeda, Izumo 1688—1756. Jap. drámaíró. Több munkatársával együtt drámáival elárasztotta korának színházait. Szinte gyártotta a színdarabokat. Terjedelmes lovagdrámákat és érzelmes, énekes játékokat szerkesztett. Terakoya c. rémdrámája minden idők legborzalmasabb alkotása. Másik nevezetes drámája a Chashingura, amely a Ronin ismert történetét tárgyalja. Ennek alapján írta Kállay Miklós A roninok kincse c. színdarabját. Talpassy Tibor, 1909—. Író, hírlapíró. Művei: A jampec. (regény); A föld gazdát cserél; Fekete vihar; Egy éjszaka Capriban; Apja a háború (elbeszélések). Talvart, Hector, 1880—. Fr. író, festő. Conjectures c. filozófikus aforizma- és esszékötete óriási feltűnést keltett. Taine, Stendhal és A. France utódját látta benne a kritika. További művei ennek folytatásai. Óriási súlyt vet könyveinek tipográfiájára, hónapokig ül a nyomdában és szinte soronkint ellenőrzi a nyomást. Talvik, Heiti 1904—. Észt költő. Első kötetét barátai adták ki (Palavik, Láz), ez egy csapásra a legkiválóbb költők sorába emelte. Második és eddig utolsó kötete Kohtupäev: Az ítélet napja. Költészetének jellemző vonásai: kesernyés, de ugyanakkor vidáman gúnyos hang, éles, de könnyed képek, villám őszinteség, sokszor szabadosság, mindig keményen összefogott mondanivaló. Alver Bettinek, a szintén nagy tehetségű észt költőnőnek férje. Talvio, Maila 1871— Finn írónő. Hazájában elért rendkívüli népszerűségét inkább fáradhatatlan közéleti, mint irodalmi tevékenységének köszönheti. Irt regényeket, színdarabokat, elbeszéléseket és számos cikket a korszerű kérdések megvitatására. (Pimeopirtin havitys). Pimeäpirtii elpusztítása és Juha Joutsia című regényei a falu szépségeit dicsőítik, de ugyanakkor feltárják az egyszerű emberek bűneit, az istentelenséget, érzékiséget és önzést. Leghíresebb regénye a Kurjet (Darvak), a függetlenségi harcról, a vörösek és fehérek küzdelméről, a finn nemzeti öntudat megszilárdulásáról és a gazdasági válságról szól. Az utóbbi években történelmi regényt írt a régi Helsinki életéről (Viaporin iloiset naiset: Viapor víg asszonyai). Tamás Aladár, 1899—. író, költő, újságíró, a 100% című haladó szellemű folyóirat egyik alapítója és szerkesztője. A munkásmozgalomban való részvétele miatt éveket tölt a szegedi Csillag-börtönben. Kiszabadulása után Párisba menekül, ott Üzenet címen szervez lapot. A francia öszszeomlás előtt Mexikóba sikerül kijutnia, ott Mexiko City-ben Szabad Magyarság címen folyóiratot ad ki. Oroszországon át tért haza 1946. Regénye: Megsebzett ifjúság. Tamás Ernő 1892 —. Költő, újságíró. Verses kötetei: Elmúlt csodák; Idegen istenek; Nem lehet örülni. Novelláskötete: Szédülésben az élet. Tamás István, 1894—. író, újságíró, a Bácsmegyei Napló munkatársa. A Délvidék háború utáni életéről rajzolt képei vonulnak fel regényeiben: Egy talapalatnyi föld; A szegedi pedellus; Szabadkai diákok; A kék vonat; Egy férfi visszafordul; Lányok az éjszakában; 100%-os szerelem; Almában is hazudik. Verses kötete: Fekete majális. Színműve: Arany ital. Tamás Lajos, 1904—. A román filológia tanára a budapesti egyetemen. Főműve: Rómaiak, románok, oláhok Dacia Trajanában. E lexikon munkatársa. Tamás Sári 1903—1944. Költő. A Nyugatban tűnt fel. Verses kötetei: Bőpalástos napok; Isten felemeli a fejét; Törvény. Novellákat is írt. A háború viharában eltűnt. Tamási Áron 1897—. író, a Kisfaludy Társaság tagja. Katonáskodása után beiratkozik a kolozsvári kereskedelmi akadémiára, később megjárja az Északamerikai Egyesült Államokat. Hazatérte után adja ki Lélekindulás c. első novelláskötetét, amely általános feltűnést kelt. Ezután sorra írja zamatos, nyelvében és tárgyában egyaránt hamisítatlan székely történeteit, melyek közül az Ábel a rengetegben c. országos hírnevet szerzett T.-nak. Novelláiban e műfaj egyik legkitűnőbbjének bizonyult; a székely góbé minden erőltetettség nélküli népi humora párosul a kitűnő emberábrázoló képességével. Egyéb művei: Címeresek, Ábel az országban, Ábel Amerikában (az Ábel-történet folytatása, de nem éri utól az elsőt), Szűzmáriás királyfi, Rügyek és reménység, Jégtörő Mátyás, Ragyog egy csillag (regények). Az énekes madár, Tündöklő Jeromos, Vitézi lélek c. színműveit a budapesti Nemzeti Színház mutatta be. önéletrajzi műve: Szülőföldem. II. színműve: Hullámzó vőlegény (1947).