Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

T - Tarlé, Jevgenij - Társadalmi Szemle - Tartufari, Clarice - Tasso, Bernardo - Tasso, Torquato - Tassoni, Alessandro - Tatay Sándor - Tate, Allen - Tavastjerna, Karl August - Taylor, Bayard

Tarlé, Jevgenij, 1886—. Orosz regényíró. Nagyszerű tájrajzzal és jellemzéssel írt regényeket. Ezek közül a legismertebb a magyar nyel­ven is megjelent 1812. c. tör­ténelmi regény, amely Napo­leon oroszországi hadjáratát festi meglepő realizmussal. Társadalmi Szemle. Társada­lomtudományi folyóirat. 1931 —1933. (I—III. évf.) Szer­kesztették: Madzsar József és Sándor Pál, Budapesten. A két világháború között az egyetlen Magyarországon meg­jelenő kommunista szocioló­giai szemle. Megjelent (betil­tásáig) havonta. 1946. újra megindult Fogarasi Béla szer­kesztésében. Tartufari, Clarice 1868—1933. Ol. írónő. Eleinte színházzal próbálkozott, de sikertelenül. Regényei komoly erkölcsi célzatukkal, erős szerkezetük­kel és realisztikus ábrázolá­saikkal figyelmet érdemelnek. Érdekes az Eterne leggi c. történeti regénye, melyben egy család három nemzedé­kének történetét meséli el. Tasso, Bernardo 1493—1569. Ol. költő. Több olasz fejede­lem udvarában állt szolgá­latban. Feleségének korai halála felett érzett fájdalmát őszinte érzésről tanúskodó versekben fejezte ki. Kisebb művei levelei, költeményei. Ezeken kívül két hosszabb epikus művet írt: Amadigi, Floridante, melyek közül az első ismertebb. Ennek anya­gát Giov. Boccaccio, Boiardo és Ariosto műveiből, vala­mint spanyol forrásból me­ríti. Tasso, Torquato 1544—1595. Ol. epikus költő. Bernardo T. fia. Sorrentóban szü­letett, de hamar el kellett hagynia a nápolyi királysá­got és apjával az urbinói ud­varban élt. Majd Padovában folytatta tanulmányait. Már 18 éves korában lovagi eposzt írt Rinaldo címen, melyet Luigi d’Este bíborosnak ajánlott. Ez magával viszi Tassót Franciaországba, on­nan visszatérve II. Alfonz ferrarai udvarába kerül. Itt írja Aminta című pásztorjáté­kát (Csokonai Vitéz Mihály). Ferrarában mutatkoznak be­tegségének első jelei: kedély­beteg, kétkedés, üldözési má­nia gyötrik. Ennek kitörései az okai bebörtönzésének. Rómába megy, de a herceg kegyelme újra Ferrarába szólítja, ott azonban újabb bebörtönzésre szolgáltat okot. Mantova hercegénél talál menedéket, Torrismondo c. tragédiáját neki ajánlja. A római Sant’ Onofrio kolos­torban fejezi be életét, mielőtt költői babérral megkoszorúzták volna. Fő­műve a Gerusalemme libe­rata (Magyar fordítói: Kisfa­ludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Radó Antal, Sárközi György stb.; teljes ford. Tanárky János Bálint Gyula, Jánosi Gusztáv) mely az első keresztes had­járat keretébe foglalt keresz­tény hősi eposz. Mint eposz nem hibátlan, de gyönyörű lírai részletekben bővelkedik. A vallás és aristotelizmus szempontjaiból kritizálták művét, ami hozzájárult be­tegségének súlyosbodásához. Művét átdolgozta és újra ki­adta Gerusalemme Conquis­­tata címmel, mely azonban elmarad a Liberata mögött. Kisebb költeményeiből ford. Zoltán Vilmos. Tassoni, Alessandro 1565— 1635. Ol. költő és prózaíró. Ferrarában végezte tanulmá­nyait, majd Ascanio Colonna és később Maurizio di Savoya bíbornok szolgálatába szegő­dött. Midőn ez utóbbival ösz­­szekülönbözött, a magánélet­be vonult vissza. Végül a mo­­denai udvarnál volt és ott is halt meg. Gyűlölte a spanyo­lokat; ellenük írt filippikái az olasz nemzeti érzés meg­nyilatkozásai. Főműve a La secchia rapita (részletek ma­gyarul Fogarasi Miklós fordí­tásában), nagy heroiko-komi­­kus eposz, mely korában az újdonság erejével hatott, mert ez a műfaj az olasz irodalom­ban még hiányzott. Ebben kortársait figurázza ki, bár más név alatt és sokkal ko­rábbi cselekmény keretébe helyezve. Külföldön is sokan utánozták. Tatay Sándor, 1910—. Népi író. Végiggyalogolta Európát. A falu életének jószemű foto­gráfusa. Munkái: Az eke (re­­gény), Jelek a porban (el­beszélések), Zápor (regény), Csipke (elbeszélések), Hús­hagyókedd (regény), Tale, Allen (John Orley Al­len), 1899—. Am. költő, esz­­széíró a Fugitive Irod. maga­zin alapítója. Verses kötetei: Mr. Pope and other Poems; Three Poems; The Mediterra­nean and other Poems. Esz­­széi: Reason in Madness. Tavastjerna, Karl August, 1860—1898. A legkiválóbb realista író a finnországi svédek közül. Költemények­kel kezdte írói pályáját (Reg­geli szél), majd regényeket ír kora polgári társadalmáról. Zord idők című regénye az 1867.-i éhínség szörnyűségeit rajzolja meg megrázó hite­lességgel. Byron stílusában írt Laureatus című 13 énekes lírai eposzában Kivi tragikus sorsát énekli meg, de saját életének kudarcaira is bőven találunk benne marón ironi­kus hangú utalásokat. Taylor, (téler) Bayard 1825— 1878. Am. Quaker család sar­ja. Nyomdász, majd újságíró. Nagy nyelvtudásra tett szert. Beutazta Európát, majd az egész világot. Utazásairól cik­kekben számolt be (Views Afoot; El Dorado; Journey to Central Africa; The Land of the Saracen; A Visit to India, China, and Japan; Travels in Greece and Russia. Mint költő is alkotott figyelemre­méltót. Mintaképei Byron, Shelley, Goethe (ennek Faust-

Next